A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20629/2012/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 84. §] Bírók: Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Madarász Anna, Rutkai Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.629/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bass László (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. felperes neve, címe) I. rendű és (II.r. felperes neve, címe) II. rendű felperesnek a dr. Ferenczi Mónika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. január 30-án kelt 26.P.22.819/2010/10. számú ítélete ellen az alperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa - 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I-II. rendű felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette képmáshoz való jogukat azzal, hogy mint a Budapesti Rendőr-főkapitányság fegyveres állományába tartozó rendőrökről szolgálatteljesítés során, intézkedés közben készített felvételeket, melyeket a ... című műsorában, valamint a ...hu elektronikus újságban hozzájárulásuk nélkül közzétett. Kérték az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint elégtétel adására kötelezését, az ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének nevük megjelölése nélküli közzétételével, és, hogy az alperes egyidejűleg fejezze ki sajnálkozását is.

Hivatkoztak arra, hogy az alperes az I-II. rendű felperesek képmásának közzétételéhez engedélyt nem kért, a közzétételhez a felperesek hozzájárulásukat nem adták. Utaltak arra, hogy az alperes által közzétett felvételek nem tekinthetőek tömegfelvételnek, azon az I-II. rendű felperesek egyértelműen egyedileg felismerhetők. Hivatkoztak arra is, hogy nem közszereplők.

Az alperes a jogsértést elismerte, ugyanakkor kérte az elégtétel adására vonatkozó kereseti kérelem elutasítását. Vitatta, hogy az elégtételadás a képmáshoz fűződő jog megsértése esetén alkalmazható jogkövetkezmény lenne, álláspontja szerint a képmáshoz való jog megsértése esetén ezen jogkövetkezmény nem alkalmazható, különösen nem oly módon, hogy a felperesek nevét ne tegyék közzé.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek képmás védelméhez fűződő jogait azzal, hogy a ... televízió ... című műsorában ... napján, valamint a ...hu című elektronikus hírújságban ... napjától a felperesek egyedileg azonosítható képmását hozzájárulásuk nélkül közzétette.

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a ... televízió ... című műsorában és a ...hu című elektronikus hírújságban az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését - a felperesek nevének megjelölése nélkül - tegye közzé, ezzel adjon elégtételt a felpereseknek az elkövetett jogsértésért.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egymás közt egyenlő arányban 125.000 forint perköltséget.

A le nem rótt illetékről úgy rendelkezett, hogy az alperes köteles megfizetni az államnak 27.000 forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Ptk. 75. § (1) bekezdését, a 80. § (1) bekezdését és utalt arra, hogy az alperes a jogsértés tényét elismerte, így e tekintetben az ítélet részletes indokolását a bíróság mellőzte.

Az elégtételadás körében felhívta a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontját, és kifejtette: mivel a kifogásolt felvétel széles körben ismertté vált, a felperesek megalapozottan tarthattak igényt arra, hogy az elégtételnek szintén a jogsértéssel érintett körben, ugyanazon hírműsorban, internetes felületen biztosítsanak nyilvánosságot. Ugyanakkor nem indokolt, hogy az alperest a jogsértés tényének elismerésére, és sajnálkozás kifejezésére is kötelezze a bíróság, ezért e tekintetben az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.

Kitért arra is: nem értett egyet azon alperesi állásponttal, hogy az elégtétel adására vonatkozó kereseti kérelem kizárólag a becsület sérelme esetén alkalmazandó jogkövetkezmény. Az alperes tevékenysége kifejezetten a képfelvételek felhasználásához kötődik, amennyiben ezzel a tevékenységgel valósít meg jogsértést, az elégtételt ugyanebben a körben kell nyújtania.

Az alperes túlnyomórészt pervesztes lett, az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a Pp. 78. §-a alapján rendelkezett a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan - amennyiben a másodfokú bíróság a felperesek keresetének helyt ad - az ítélet megváltoztatását és az elégtételadásra - azaz az ítélet rendelkező részének név nélküli közzétételére - kötelező rendelkezés mellőzését, továbbá a felpereseknek a perrel felmerült költségekben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben helytelenül állapította meg, és abból helytelen jogi következtetést vont le, az ítélet ezért jogszabálysértő. Az alperes elégtétel adására kötelezése mint szankció úgyszintén jogszabálysértő, aránytalan és szükségtelen, a felperesek által állított jogsérelem reparálásra alkalmatlan szankció.

Fellebbezésében az alperes hivatkozott a BDT 2006.1298 számon közzétett Pécsi Ítélőtáblai döntésre, mely kimondja, hogy a közszereplő fogalmának meghatározásakor irányadónak kell tekinteni a 2003. évi III. törvényben meghatározott fogalmat. E szerint közszereplőnek minősül az a személy, aki közhatalmat gyakorol. Hivatkozott arra, hogy a rendőrség kötelékébe tartozó személyek, különösen annak önálló intézkedésre jogosult alkalmazottai közhatalmi tevékenységet folytató személynek minősülnek, így közszereplők. Egyidejűleg utalt arra is, hogy a Pécsi Ítélőtábla döntését ugyancsak rendőrtiszt személyiségi jogainak megsértésével kapcsolatban hozta. Álláspontja szerint a szolgálatot teljesítő rendőrök az államhatalom képviselőjeként járnak el, ezért jelentős társadalmi érdek is fűződik ahhoz, hogy munkájuk bemutatható legyen. A Ptk. 80. § (2) bekezdésének második fordulata szerint így, az alperes mentesül az első fordulatban megkívánt hozzájárulás beszerzése alól. Kitért arra is, hogy a felvételeken a felpereseket nem egyéniesítve és nem magánszemélyként ábrázolták, a felvétel egy közérdeklődésre számot tartó eseményről tudósított, melynek középpontjában nem a felperesek, hanem az aktuális történések bemutatása állt.

Hivatkozott továbbá arra, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmaz arra vonatkozólag megállapítást, hogy a felperesek képmásának bemutatása a felperesek számára mely lehetséges hátránnyal járt, illetve járhatott, és erre vonatkozó nyilatkozatot a felperesek sem tettek. A Ptk. 84. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja a személyhez fűződő jogok megsértése esetén érvényesíthető polgári jogi igényeket, melyek között a bírósági ítélet rendelkező részének név nélkül történő közzététele lehetséges szankcióként nem szerepel. Álláspontja szerint ezért a név nélkül történő közzététel nem minősül a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elégtételadásnak, ebből következően az ítéletnek a rendelkező rész név nélkül történő közzétételére kötelező rendelkezése jogszabálysértő. Kifejtette az alperes azt is, hogy az elégtételadás a jogaiban megsértett személyhez kötődik, melynek célja nem a jogsértő részéről történő öncélú kinyilatkoztatás a sérelmet szenvedett személy megnevezése nélkül.