A Szegedi Ítélőtábla Bf.474/2017/18. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §, 459. §] Bírók: Benedek Tibor, Hegedűs István, Kiss Dániel

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.474/2017/18.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2018. január 9. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2017. május 31. napján kihirdetett 3.B.6/2017/21. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottat terhelő, az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség helyesen 295.383,- (kettőszázkilencvenötezer - háromszáznyolcvanhárom) forint.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által 2017. június 1. napjától 2018. január 9. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160. § (1) bekezdés). Ezért a vádlottat mint többszörös visszaesőt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Akként rendelkezett, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Döntött a bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről. A vádlottat 285.383.- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az első fokú ítélettel szemben a vádlott és védője egyezően, elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.41/2017/12-II. számú átiratában a tényállás helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság csak feltételezés alapján ítélte el. Mind a fellebbezése indokolásában, mind a felszólalásában tagadta továbbra is a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, és részletesen támadta a bizonyítékok mérlegelését. Álláspontja szerint a mellette szóló bizonyítékokat nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság.

Az ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezését nem ítélte alaposnak.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható és az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomó részben megalapozott volt, csak kisebb részben szorult az eljárás egybehangzó adatai alapján kiegészítésre, illetve helyesbítésre, melynek az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján eljárva tett eleget.

Az ítélet 2. oldalának utolsó bekezdésében az első mondat helyesen: a vádlott nős, két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik.

Az ítélet 3. oldalának 5. bekezdését akként egészíti ki, hogy a vádlott a büntetéséből 2008. február 21. napján kitöltve szabadult.

Az ítélet 3. oldalának utolsó bekezdését azzal egészíti ki, hogy az összbüntetési ítélet azt is megállapította, hogy a vádlott különös visszaeső.

Az ítélet 4. oldalán a 3. bekezdés 2. mondatában a sértett neve helyesen: név.

A 4. oldal 4. bekezdését azzal egészíti ki, hogy 2016. június 19. napján, a déli órákban, a vádlott a szipózás következtében önhibájából eredően bódult állapotba került.