A Győri Ítélőtábla Pf.20479/2009/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 325. §, 326. §, 327. §, 339. §, 348. §, 349. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.479/2009/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

Az ítélőtábla a dr. Pozsgai István ügyvéd által képviselt felperesnek a Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Soltész Beatrix ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perében a Zala Megyei Bíróság 2009. október 2. napján kelt 1.P.20.669/2009/15. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. és 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 napon belül fejenként 80.000.-80.000.- (azaz nyolcvanezer-nyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A 395.400.-Ft (azaz háromszázkilencvenötezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek együttesen 330.000.-Ft perköltséget. Kimondta, hogy a le nem rótt illeték az állam terhén marad.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes a - haszonélvezetében lévő, de a lánya tulajdonát képező - helység 1-i ...1 hrsz.-ú ingatlanon - a volt szarvasmarha és lóistálló épületében - 1996 novemberében külön engedély nélkül sertéshízlalással kezdett el foglalkozni.

1998 augusztusában Helység 1 község 174 lakójának aláírásával lakossági kezdeményezésre környezetszennyezés miatti ügy indult az I. r. alperesi önkormányzat testületi határozatai alapján. Ennek során a körjegyző 1998. szeptember 8-án kelt határozata elrendelte a sertéstartás azonnali hatályú megszüntetését és a sertések elszállítását. A határozat indokolása szerint a felperes és a lánya nem tettek eleget a 2/1992.(IV.6.) számú rendeletben foglaltaknak, nem szerezték be a szakhatósági hozzájárulásokat, felhívás ellenére sem környezetvédelmi, sem műszaki leírást nem készítettek, és jóváhagyás céljából a környezetvédelmi hatósághoz nem terjesztettek be. A ... Környezetvédelmi Felügyelőség lényegében a zárt trágyatároló hiányát rótta fel. A határozat az 1997. évi LXXVIII. számú környezetvédelmi törvényt és a végrehajtására vonatkozó 253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet 35. és 53. §-át hívta fel.

A másodfokon eljárt közigazgatási hivatal 1998. október 2-án kelt, (2835-3/1998-H. számú) határozatával az elsőfokú határozatot érdemben azzal az eltéréssel hagyta helyben, hogy kizárólag az önkormányzati rendeletre alapította a döntést.

A Zala Megyei Bíróság 4.Kp.20.166/1999/4. számú, 1999. február 23-án kelt ítéletével a határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet elutasította, a felülvizsgálati eljárás keretében azonban a Legfelsőbb Bíróság a Kf.I.27.593/1999/3. számú ítéletével a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 1998. október 2-án kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A döntés indoka az volt, hogy a másodfokú hatóság nem a magasabb szintű jogszabályt alkalmazta és ezzel indokolási kötelezettségének nem tett eleget.

Az újabb elsőfokú eljárásban a körjegyző ismét az állattartás megszüntetésére kötelező határozatot hozott, a közigazgatási hivatal (2425-1/2002. számú határozatában) ezt csupán annyiban változtatta meg, hogy az állattartás megszüntetésének határidejeként 15 napot állapított meg. Indokolásában a 245/1998.(XII.31.) Korm. rendelet 7. § (1) és (2) bekezdését hívta fel. Az önkormányzat 8/1998.(XII.3.) számú rendeletének 12. § (3) bekezdésére utalással rámutatott, hogy az újabb eljárásba bevont szakhatóságok az állatok tartását több szempontból is szabálytalannak ítélték, a zárt trágyatároló hiányát, a csurgalékvizek környezetet veszélyeztető voltát és az erős bűzhatást kifogásolták.

Az újabb bírósági eljárás során a Zala Megyei Bíróság 3.Kp.21.783/2002/9. számú ítéletével a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint elmaradt az 1957. évi IV. törvény (Áe) 26. §-a szerint a tényállás hivatalbóli tisztázása, továbbá a helyszíni szemlét nem a 31. § (1) és a 35. § (1) bekezdésében foglaltak szerint folytatták le. Az ítélet 2003. február 11-én jogerőre emelkedett, újabb közigazgatási eljárásra azonban nem került sor, azt a körjegyző nem folytatta le, mert okafogyottnak ítélte.

A bíróság megállapította, hogy a felperes 2003. év végéig - 2003. második félévétől csökkentett mértékben - még foglalkozott a telepen sertéstartással és közben a trágyatároló építését is foganatosította.

Az Alkotmánybíróság a 2001. június 27-én meghozott 279/B/2000. számú határozatával a 8/1998.(XII.3.) számú önkormányzati rendelet 6. § (3) bekezdését - amely megtiltotta a nagyüzemi sertéstartást a belterületi határvonaltól számított 100 m-en belül - megsemmisítette. Indokolásában megállapította, hogy az 1998. december 3-án született rendeletnek az 1999. január 1-jével való hatályba léptetése nem biztosított kellő időt a nagyüzemi sertéstenyésztést már megkezdett gazdálkodók számára a megváltozott jogszabályi környezethez való alkalmazkodásra. Ez pedig sérti a jogbiztonság elvét.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes a sertéstelep átalakítása címén állami támogatásra nyújtott be igényt, ezzel kapcsolatosan az FM Hivatallal 1998. július 17-én támogatási szerződést kötött, melynek alapján 2.090.000.-Ft vissza nem térítendő támogatásra tarthatott volna igényt, ha a szerződésben írt előfeltételeket teljesíti. Ezek között egyebek mellett az is szerepelt, hogy a beruházás kivitelezését 1998 végéig meg kell kezdeni. A beruházást a felperes 2003-ban saját erőből, illetve takarékszövetkezeti kölcsönből foganatosította, mert saját nyilatkozata szerint az állami támogatáshoz nem jutott hozzá.

A bíróság megállapítása szerint a felperes 2003 végéig termeltetési szerződés keretében turnusonként szerződéses viszonyban állt a "A" Zrt-vel. 2003 év végéig foglalkozott sertéstartással. Később a "B" Kft. "C" meg kívánta vásárolni a sertéstelepet 22.000.000.-Ft + áfa vételárért, az ügylet azonban 2006. március 22-én meghiúsult, mert a helység 1-i önkormányzatnál a reménybeli vevőt olyan módon informálták, hogy az önkormányzati telepen a nagyüzemi sertéstartást nem támogatja.

A megyei bíróság ítélete jogi indokolásában mindenekelőtt a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereset tekintetében foglalt állást. Kifejtette, hogy a körjegyzőségnek a jegyző magatartásával kapcsolatos kártérítési igény tekintetében nincs passzív perbeli legitimációja. A Ptk.349. §-a szerinti közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség a munkáltatói kártérítési felelősség speciális esete, amelynek fő szabálya a Ptk.348. § (1) bekezdése értelmében az, hogy ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az önkormányzat jegyzőjének hatósági jogkörben végzett tevékenységéért nem a polgármesteri hivatalnak, hanem az önkormányzatnak állhat fenn kártérítési felelőssége (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.665/2009/8. számú ítélet, valamint BH.2003.280. számú döntés). A kifejtettekre figyelemmel a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasította, mert a körjegyző hatósági jogkörben hozott határozatai és eljárása miatt - amennyiben ennek egyéb jogszabályi előfeltételei megállapíthatóak - a mögöttes önkormányzat tartozik kártérítési felelősséggel.