BH 1994.1.29 A gyermekek érdekében történt kötelezettségvállalást tartalmazó szerződés viszonya a közös tulajdon megszüntetéséhez [Ptk. 112. § (1) bek., 147-148. §, 240-241 §, 235-237. §, 312. § (1) bek.].

A peres felek 1976-ban kötöttek házasságot, amelyből 1977-ben Gyula, 1980-ban Dávid nevű gyermekük született. Életközösségük időszakában - amelyet bérlakásban folytattak - vétel jogcímén tulajdonjogot szereztek egy kertingatlanon, s arra bankhitel igénybevételével többszintes házat építettek, valamint egyéb vagyontárgyakat is szereztek. Az együttélés 1989 májusában a felperesnek a házastársi közös lakásból a visszatérés szándéka nélkül történt elköltözésével megszűnt.

A bíróság a házassági bontóperben a feleknek az 1990. április 27-i tárgyaláson kötött egyezségét jóváhagyta, házasságukat pedig egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel felbontotta. Az egyezség - egyebek mellett - azt tartalmazza, hogy a felek "a velencei ingatlanra vonatkozóan peren kívül állapodtak meg", a nyaralóingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó, a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatuk szerint pedig "a tulajdonközösséget akként szüntetik meg, hogy tulajdoni hányadukról gyermekeik javára ajándékozás jogcímén lemondanak azzal, hogy alperes javára haszonélvezeti jog bejegyzését kéri, ennélfogva a szerződés napjától kezdve az ingatlanra történő mindennemű költség, közüzemi költség alperest terheli. Az ingatlan átírási költségét illetően felperest 25%-ban, alperest 75%-ban terheli annak viselése." A peren kívül létrejött - magánokiratba foglalt - megállapodás 9. pontja értelmében az "ingatlan" tekintetében a felek úgy állapodtak meg, hogy az egyelőre tulajdonközösségben marad azzal a kötelezettségvállalással együtt, hogy 1991. április 1-jéig bezárólag mindegyik fél saját tulajdoni illetőségét Dávid és Gyula utónevű gyermekeiknek ajándékozzák. A felek megállapodnak a tekintetben is: az ajándékozási szerződés elkészítésekor Sz. Gy. saját illetősége tekintetében haszonélvezeti jogát fenntarthatja, míg Sz. Gy.-né tehermentesen köteles gyermekeinek ajándékozni saját részét. Ennek fejében azonban Sz. Gy. vállalja, hogy az egész házas ingatlan tekintetében felmerülő ajándékozási illeték 75%-át felmerüléskor az Illetékhivatalnak megfizeti, míg Sz. Gy.-né illetékfizetési kötelezettsége az egész ingatlan vonatkozásában csak 25%. "Az okirat második oldalán kézzel írt "szerződésrnódosítás" 2. pontja a megállapodást az alperes további kötelezettségvállalásaival egészíti ki.

A felperes az ajándékozási szerződést, amelyet az alperes a megállapodásban meghatározott határidőn belül elkészített, nem írta alá, hanem pert indított az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránt. Követelését azzal indokolta, hogy a megállapodást az alperes jogellenes fenyegetésének hatására írta alá, de az (a megállapodás) a terhére fennálló feltűnően nagy értékkülönbözet miatt is érvénytelen.

Az alperes tagadta a felperes tényállításait, és a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az ingatlan közös tulajdonát árverési értékesítés elrendelésével megszüntette, és az alperest perköltségben marasztalta. Indokolása szerint a felperes a közös tulajdon megszüntetését a Ptk. 147. §-a alapján jogszerűen követelte, annak módját pedig a felek teljesítőképességének hiányára figyelemmel kellett meghatározni. Az ingatlan ajándékozására tett felperesi nyilatkozat csupán "ígéret" volt, amely kötelezettséget nem eredményezett, "a felperes részéről határozott ajándékozási akaratnyilvánítás hiányzott. Az aláírás megtagadása a felperes részéről nem tekinthető joggal való visszaélésnek, mert a szerződéskötés a legszemélyesebb alanyi jogok közé tartozik, ezt az alperesnek nem áll módjában kikényszeríteni, s erre hivatkozva a közös tulajdon megszüntetését akadályozni."

Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében - az elsőfokú eljárás során előterjesztett védekezését megismételve - arra hivatkozott, hogy az ingatlan jogi helyzetét szerződéssel rendezték. Az ajándékozásra a felperes magatartása miatt nem került sor, az érvényes megállapodásra figyelemmel azonban a felperes az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése címén újabb igénnyel nem léphet fel.

A felperes a fellebbezésre észrevételt nem tett, és a fellebbezési tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.

Az alperes fellebbezése alapos.

A peres felek által 1990. április 25-én aláírt okirat az alaki és tartalmi követelmények szerint egyaránt érvényes, a házastársi közös vagyon megosztását is magában foglaló szerződésnek felel meg, amelyet a felek az ingatlan tekintetében közokiratban (tárgyalási jegyzőkönyvbe) foglalt nyilatkozatukkal, egyébként pedig bíróság által jóváhagyott egyezséggel is megerősítettek, és az abban foglaltak - az ingatlanra vonatkozó rész kivételével - foganatba is mentek. A szerződés az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes mint tulajdonos részére teljes körű rendelkezési jogot biztosít, ideértve az ellenérték nélküli, ingyenes ajándékozás jogcímén való átruházásra történő kötelezettségvállalást is. A házasfelek mint tulajdonostársak egymás közti viszonyában tehát az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a felek jognyilatkozatát "ígéretnek", illetőleg "ajánlatnak", de ez a megállapodás "szerződéstervezetnek" sem minősülhet. A 9. pontban foglalt kötelezettségvállalás helyesen értelmezett jogi tartalma az, hogy a felek az ingatlanon fennálló közös tulajdonukat elsődlegesen oly módon kívánták felszámolni, illetőleg megszüntetni, hogy azt a közös vagyon köréből kiemelik, és megteszik azokat az intézkedéseket, amelyekkel a vagyontárgyat (az ingatlant) gyermekeik tulajdonába adják. Ez, a felek egymás közti viszonyában érvényes szerződéssel rendezett kötelezettségvállalás mindaddig irányadó, amíg