A Győri Ítélőtábla Gf.20469/2009/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 80. §, 81. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 57. §, 221. §, 237. §, 296. §, 301. §, 324. §, 361. §, 568. §, 571. §, 575. §] Bírók: Maurer Ádám, Szalay Róbert, Zámbó Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40081/2006., Zalaegerszegi Törvényszék G.40060/2008/47., *Győri Ítélőtábla Gf.20469/2009/5.*, Kúria Gfv.30386/2010/9. (EH 2011.2323)

***********

Győri Ítélőtábla

Gf.IV.20.469/2009/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Magyar Péter ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kolonics Bálint ügyvéd által képviselt alperes ellen 37.000.000,- Ft és járulékai megfizetése iránti perében a Zala Megyei Bíróság 2009. november 20. napján meghozott 3.G.40.060/2008/47. számú ítélete ellen az alperes 48. sorszám és a felperes 49. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 18.370.410,- (Tizennyolcmillió-háromszázhetvenezer-négyszáztíz) Ft-ra és ezen összegnek 2003. július 30-tól 2004. december 31-ig évi 11 %., 2005. január 1-től pedig a kifizetésig az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamatára felemeli.

Az elsőfokú ítéletnek a perköltséggel kapcsolatos rendelkezéseit mellőzi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 721.000,- (Hétszáz-huszonegyezer) Ft első- és másodfokú perköltséget, az államnak pedig az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága Illeték Főosztálya felhívására 1.180.200,- (Egymillió-egyszáznyolcvanezer-kettőszáz) Ft feljegyzett kereseti- és fellebbezési illetéket.

Köteles a felperes megfizetni az államnak APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága Illeték Főosztálya felhívására 900.000,- (Kilencszázezer) Ft feljegyzett kereseti- és fellebbezési illetéket.

A felek a fentieket meghaladóan felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében 37.000.000.- Ft tőke, valamint annak 2003. július 30-tól a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. §. (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy 1999. június 6. napján szerződés jött létre a felek között, melyben a felperes - mint kölcsönadó - az alperesnek - mint kölcsönvevőnek - 39.868.952,- Ft kamatmentes kölcsön nyújtását vállalta a gyárterületből kialakított nagykanizsai 3864/1, 2, 4, 5 és 6 hrsz-ú ingatlanok megvásárlásához. A szerződésben az alperes vállalta, hogy a megvásárolt ingatlanokat az értékesítésre, hasznosításra alkalmas állapotba hozza, majd ezt követően megkísérli - elsősorban - az értékesítést, vagy a hasznosítást. A felek megállapodtak abban, hogy az értékesítésből, hasznosításból elért eredményt a befektetett tőke arányában osztják el egymás között. Az alperes - mint az ingatlanok leendő tulajdonosa - vállalta, hogy finanszírozza az ingatlanokkal kapcsolatos fenntartási költségeket, melyet tőkebetétként kell figyelembe venni.

A felperes előadta, hogy a szerződésben meghatározott ingatlanok megvásárlásához a felperes a szerződésben kikötött összeg átadásával, míg az alperes 35.000.000,- Ft-tal járult hozzá, így a befektetett tőke ügyletkori aránya a felperesre kedvezőbb 53,15 / 46,85 % volt. A felek szerződéskötését követően az ingatlanok egybeni értékesítése meghiúsult, az alperes azonban a 3864/6 hrsz-ú ingatlanból 2000. május 30-án 2520/13.989-ed tulajdoni illetőséget 11.310.000,- Ft vételárért, míg 2001. december 10-én 98/13.989-ed tulajdoni illetőséget 1.576.000,- Ft-ért értékesített; illetve bérbeadás útján hasznosítja az ingatlanokat. Az alperes az értékesítésből, illetve hasznosításból elért eredményéről - együttműködési kötelezettségét sértve - nem tájékoztatta a felperest. Az alperes ugyan a felperes felhívására a 2000. július 14 - 2003. június 19. napja közötti időszakban a felperesnek 39.877.085,- Ft-ot megfizetett, azonban az általa megszerzett ingatlanokból elért eredményt - az 1999. június 6. napján létrejött szerződés alapján - a jogviszony teljes fennállása alatt kell vizsgálni.

A felperes keresetében - elsődlegesen - arra hivatkozott, hogy a felek között a Ptk. 568. §. (1) bekezdésében szabályozott polgári jogi társaság jött létre, mivel a szerződés meghatározta az elérni kívánt közös gazdasági célt, az ahhoz szükséges vagyoni hozzájárulás biztosítását, illetve rendelkezett az elért eredmény felosztásának szabályairól. Kifejtette, hogy a polgári jogi társaság határozatlan időre jött létre, és az jelenleg is fennáll. A felek között az értékesítésből, illetve a hasznosításból eredő eredményt - évenkénti elszámolással - a befektetett tőke arányában kell felosztani, az alperes által az ingatlanok fenntartására fordított közvetlen költségeket tőkebetétként kell figyelembe venni, míg az éves hozamokat a felek tőkebetétjéhez kell hozzászámítani. Az elszámolás eredményeképpen a felperes álláspontja szerint a felperesnek további 37.000.000.- Ft jár.

A felperes keresete másodlagos jogcímeként az alperes jogalap nélküli gazdagodására (Ptk. 361. §. (1) bek.) hivatkozott.

Harmadlagosan azt adta elő, hogy a felek között létrejött megállapodás megfelel a - már hatályon kívül helyezett - 1930. évi V. törvénycikk 115. §-ában szabályozott csendes társaságnak. Úgy érvelt, hogy ez utóbbi jogintézményt a hatályos jog nem ismeri, ezért a felek között létrejött szerződés semmis, az érvénytelenség jogkövetkezményeként pedig - a Ptk. 237. §. (2) bekezdése alapján - a szerződés határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítására, valamint elszámolásra kerülhet sor.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Vitatta, hogy a felek között polgári jogi társaság jött volna létre, rámutatott, hogy egyszeri, ingatlan-spekulációra irányuló együttműködési megállapodást kötöttek, amely a megvásárolt ingatlan továbbértékesítésének elmaradása miatt már megszűnt. Az árverés előtt álló ingatlanok tulajdonosa kereste meg azzal, hogy az ingatlanok a becsérték feléért megvásárolhatóak, majd külföldi vevő részére jelentős profittal értékesíthetőek. A külföldi vevő általi vásárlás azonban meghiúsult, így az ingatlanok - a fenntartás és hasznosítás jelentős terheivel - az alperesnél maradtak. Kifejtette, hogy az ingatlanok megszerzését követően jelentős összegekbe került azok hasznosításra alkalmassá tétele, illetve fenntartása, ideértve a kifizetett átruházási illetéket, a közüzemi átalánydíjakat, az őrzés-védelem díját, a tűzi-víz rendszer kiépítését, illetve a helyi adókat is. Az ingatlanokon - 300.000.000,- Ft-os költséggel - raktárcsarnokokat hozott létre, melyeket bérbeadás útján hasznosít. Ezen túl vitatta, hogy a felperestől az 1999. június 6. napján kelt szerződésben meghatározott összeget kapta volna meg, a befizetési pénztárbizonylat azt igazolja, hogy az csak 36.277.085,- Ft volt. A felperesnek pedig - ügyvezetője, "A" többszöri kérésére - összesen 44.539.208,- Ft-ot fizetett vissza. Hivatkozott a felperesi ügyvezető 2003. április 29. napján kelt, alpereshez címzett levelére, amely szintén az egyszeri kölcsönügyletre vonatkozó megállapodás létrejöttét támasztja alá, abban ugyanis a felperes ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy az értékesítés elmaradása miatt a "telephely" fenntartásához nem kíván hozzájárulni.