A Kúria Mfv.10060/2015/1. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/B. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 275. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (7) bek.] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A nyugdíjra jogosultság figyelembe vétele a kormánytisztviselő felmentésekor adott esetben nem minősül az életkor miatti hátrányos megkülönböztetésnek, mert a munkáltató azt a kormánytisztviselő jövőbeni megélhetése biztosítottsága szempontjából értékelte. 2010. LVIII. Tv. 8. § (1), 2003. CXXV. Tv. 19. § (1), 2003. CXXV. Tv. 19. § (2)

***********

Mfv.I.10.060/2015/7.

A Kúria a dr. Soós Andrea Klára ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Simon Ida ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 33.M.1535/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.632.754/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. november 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.632.754/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére irányult.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.1535/2011/27. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség, az állam javára kereseti illeték megfizetésére.

Az irányadó tényállás szerint a felperes 1996. április 15-étől köztisztviselőként létesített jogviszonyt az alperesnél. 2007. május 2-án a 35 éves jubileumi jutalmát megkapta. Jogszabályi rendelkezés alapján 2010. július 6-ával a köztisztviselői jogviszonya kormánytisztviselőire módosult a feladatköre, besorolása, illetménye, kinevezése változatlanul hagyása mellett. A felperes 2010. augusztus 25-én betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, de tovább végezte a munkáját. A 2010. október 20-án módosított kinevezése szerint a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejének kezdete 1979. október 19-e.

2011. február 28-án indokolás nélkül 2 havi felmentési idővel 2011. április 28-ai időponttal szüntették meg a kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a munkáltató a felmentés jogával rendeltetésellenesen élt, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § o) pontjában foglalt életkorára tekintettel. Álláspontja szerint az, hogy az Alkotmánybíróság 2011. május 31-ével semmisítette meg a felmentés alapjául szolgáló jogszabályhelyet, nem hatalmazza fel a munkáltatót arra, hogy ezen időpontig indokolás nélkül megszüntethesse a kormánytisztviselői jogviszonyt. Az alperes eljárása a jóhiszemű joggyakorlás alapelvével is ellentétes volt. Sérelmezte, hogy az alperes a 40 éves jubileumi jutalmat nem fizette meg.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, hivatkozással a perbeli időben hatályos 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. és 5. §-aiban foglaltakra, a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felmentéskor még hatályos 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes jogszerűen szüntethette meg indokolás nélkül a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.

Értékelve G.J.ZS. tanúvallomását megállapította, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. Az a felperesi hivatkozás, miszerint nincs tudomása olyan indokról, amelyre tekintettel a munkáltató jogszerűen élhetett a felmentés jogával, nem jelenti azt, hogy az alperes a felmentéssel nem jogszerű célt kívánt elérni, illetve a felperes jogos érdekét kívánta csorbítani. Az alperes törvényben biztosított jogával élt, amikor indokolás nélkül szüntette meg a felperes jogviszonyát.

Az egyenlő bánásmód követelményét illetően a felperes azt, hogy az alperes őt valamilyen tulajdonsága, jellemzője alapján hátrányosan megkülönböztette volna az Ebktv. 8. § t) pontjába ütköző módon, valószínűsíteni nem tudta. A felperes által hivatkozott, az érintett főosztályra felvett munkavállalókat más végzettséggel, más feladat ellátására, továbbá ideiglenes jelleggel alkalmazták figyelemmel a jelentős létszámcsökkenésre.

A jubileumi jutalomra vonatkozó igényt elkésettnek, továbbá a Ktjv. 23. § (3) bekezdésében foglaltak szerint megalapozatlannak ítélte az első fokú bíróság.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.632.754/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a jubileumi jutalom iránti kereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette, és az elsőfokú bíróság erre a jogcímre vonatkozó keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte. A felmentés jogellenessége és a perköltség vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, míg az eljárási illeték tekintetében megváltoztatta, és megállapította, hogy azt a Magyar Állam viseli.

A törvényszék a tényállást kiegészítette az 1996. október 21-ei, 2010. augusztus 20-ai, 2010. október 20-ai kinevezés-módosításban foglaltakkal. Rögzítette a felperes részére 2007. május 2-án kifizetett 35 éves jubileumi jutalom összegét, továbbá a felperesnek 2008. január 21-ei keltezéssel és 2010. július 15-ei keltezéssel kézbesített intézkedések tartalmát. Megállapította, hogy a kinevezés-módosítások jogorvoslati tájékoztatást tartalmaztak, továbbá, hogy a felperes munkavégzési helye az E.O.SZ.E.F.T.E.K.O.-n volt. Rögzítette a felperesnek a felmentés kézbesítését követően az alpereshez, valamint a perben a bírósághoz benyújtott nyilatkozatainak tartalmát a jubileumi jutalom iránti kérelem, valamint az egyenlő bánásmód megsértése vonatkozásában előadott érvelése tekintetében.

E körben megállapította, hogy a felperes védett tulajdonságként az Ebktv. 8. § o) pontjára alapítottan az életkorát jelölte meg, amely miatt hátrány érte, azaz a jogviszonyát megszüntették. A hátrány valószínűsítéseként arra hivatkozott, hogy a felmentésének időpontját követően az alperes új munkatársakat vett fel, közülük kettő a felperes munkavégzési helyére ügyintéző munkakörbe került. A felperes összehasonlítható csoportként az O.E.F.-n ügyintézőként dolgozókat jelölte meg, közülük ő volt a legidősebb személy, akinek indokolás nélküli felmentéssel szűnt meg a jogviszonya. Az alperes által hivatkozott fiatalabb, elküldött munkatárs szintén rokkantnyugdíjas volt, és csak korlátozott óraszámban foglalkoztatták, míg a nála idősebb munkatárs vezető beosztásúként nem volt vele összehasonlítható helyzetben.