A Fővárosi Ítélőtábla Bf.149/2019/18. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 7. §, 37. §, 38. §, 39. §, 40. §, 61. §, 62. §, 74. §, 80. §, 89. §, 399. §, 400. §, 402. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 574. §, 583. §, 584. §, 590. §, 592. §, 593. §, 604. §, 605. §, 606. §, 613. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság B.989/2014/36., Fővárosi Törvényszék B.638/2018/18., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.149/2019/18.*, Kúria Bfv.1374/2020/8. (BH 2021.10.278)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.149/2019/18. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. október 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A pénzmosás bűntette miatt az I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2019. január 25. napján kelt 10.B.638/2018/18. számú ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

A I. r. és II. r. vádlott terhére rótt bűncselekményt társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. § (2) bekezdés a) pont] minősíti.

A vádlottak szabadságvesztés büntetését mindkettejük vonatkozásában többszörös visszaesővel szemben kiszabottnak tekinti, és azt személyenként 1 (egy) év 10 (tíz) hónapra súlyosítja, egyszersmind őket 3-3 (három) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozata mindkét vádlott esetén börtön.

I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban annak háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

I. r. vádlott vonatkozásában 50.000 (ötvenezer), II. r. vádlott vonatkozásában 25.000 (huszonötezer) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Az ítélőtábla a Budai Központi Kerületi Bíróság 111.B.989/2014/36. számú ítéletével kiszabott 10 (tíz) hónap szabadságvesztés végrehajtása során I. r. vádlottnak engedélyezett feltételes szabadságot megszünteti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 30.100,- (harmincezer-egyszáz) forint bűnügyi költségből I.r. vádlott 15.050,- (tizenötezer-ötven) forintot, míg II.r. vádlott 15.050,- (tizenötezer-ötven) forintot köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Fővárosi Törvényszék a 2019. január 25. napján tartott tárgyaláson kihirdetett 10.B.638/2018/18. számú ítéletével I.r. és II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki pénzmosás vétségében [Btk. 400. § (1) bekezdés b) pont], és ezért őket személyenként 1-1 év szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztésből I.r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Határozott a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a lefoglalt tárgyakról és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetését követően az ügyész - a Be. 583.§ (3), 584.§ (3) és 590.§ (3) bekezdésében írt kioktatást követően - mindkét vádlott terhére, a bűnösségüknek a Btk. 399. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és az (1) bekezdés szerint minősülő pénzmosás bűntettében történő megállapítása, hosszabb tartamú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása céljából, míg a vádlottak és védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész fellebbezésének írásbeli indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, de a jogi minősítés körében kifejtett álláspontja ugyanakkor téves, mert a vádlottak védekezését e körben az elsőfokú bíróság helytelenül fogadta el.

Érvelt azzal, hogy I. r. vádlott az őt a cselekménnyel megbízó vállalkozót korábban nem látta és nem is ismerte, így vallomása szerint egy vadidegen ember keltett benne olyan fokú bizalmat, hogy a tőle kapott instrukciókat fenntartások nélkül elfogadja és a kérésének eleget tegyen. I. r. vádlott a megbízója elérhetőségeit egyáltalán nem ismerte, ezért kétséges, miként tudott volna tőle később munkát vállalni.

Mindemellett az I.r. vádlott vallomásából az is kitűnik, hogy a banki tranzakciókkal, pénzfelvételi limitekkel, bankautomatákban tárolt pénzmennyiséggel tisztában volt, hiszen maga nyilatkozott úgy, hogy ezek alapján választotta azt az automatát, melyből társával együtt a készpénzt felvették. Ennek mentén pedig kétségbe vonható az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy az I. r. vádlott a mindennapi életben a pénzügyi műveletekkel kapcsolatban ismeretekkel nem rendelkezett.

Álláspontja szerint a megszerzett pénzek bűncselekményből származó eredetét mutatja az is, hogy a megbízó kifejezetten hajléktalan életmódot folytató embereket keresett, és erre kérte fel I. r. vádlottat is. A vádlottaknak mindenképpen gyanúsnak kellett lennie, hogy a bankkártyájukat az ismeretlen megbízónak kellett átadni a pin-kóddal együtt, de mégsem a megbízójuk vette fel a készpénzt, holott erre lehetősége lett volna. Szintén az I.r. vádlott védekezése ellen hat, hogy a megbízó általa nem ismert embereket kért meg több bankszámla megnyitására, ráadásul mindezt anyagi ellenszolgáltatás ellenében.

Mindezen körülmények egyértelműen igazolják, hogy a vádlottat anyagi haszonszerzés motiválta abban, hogy szemet hunyjon a nyilvánvalóan bűncselekményből származó pénz eredete felett.

Mivel I. r. vádlott elismerte, hogy a számlanyitások és telefon aktiválások okaként II. r. vádlottnak is előadta azt, amit a megbízó neki mondott, és a II. r. vádlott beszélt is a megbízóval, így tudattartalmára vonatkozóan az I.r. vádlott kapcsán kifejtettek az irányadók.

A Btk. 399. § (2) bekezdés szerinti bűncselekmény megállapíthatóságához elegendő, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a megszerzett dolog büntetendő cselekményből származik, és ennek ismeretében, ebbe belenyugodva fejtse ki az elkövetési magatartásokat. Következésképpen a pénzmosás bűntette eshetőleges szándékkal is megvalósítható.

Minderre figyelemmel álláspontja az volt, hogy a vád szerinti minősítése helyes, és eszerint indokolt a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása, velük szemben börtönbüntetés és közügyektől eltiltás alkalmazása.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.548/2018/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.