BH 1997.7.322 Az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből túllépő vádlott felmentése jogos védelem címén az emberölés bűntettének vádja alól, aki a lakásába jogtalanul behatoló három személy közül az egyiket lelövi, miután eredménytelenül szólítja fel őket távozásra, sőt figyelmeztető lövés leadása ellenére azok továbbra is fenyegetően lépnek fel és a menekülésének az útját elállják [Btk. 29. § (2) bek., 166. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, lőfegyverrel visszaélés bűntettében és 2 rb. - egy esetben bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 6 évi börtönbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.

A vádlott büntetlen előéletű, nőtlen, gyermektelen, vagyontalan, foglalkozás nélküli. Legális jövedelemmel, munkahellyel évek óta nem rendelkezik, állandó bejelentett lakásában huzamosabb ideje nem tartózkodik. Az ország területén különféle helyeken bejelentés nélkül lakott és megélhetését bűncselekményekből, illetve közelebbről nem ismert illegális kereskedelemből biztosította.

A vádlott pszichopathiás, indulatlabilis személy, de a vádbeli időszakban nem szenvedett kóros elmeállapotban.

1991-től 1994-ig a vádlott ellen számos büntetőeljárás indult, egy kivételével különféle lopások, főként gépjárműlopások gyanúja miatt. Mivel azonban a vádlott ismeretlen helyen tartózkodott, a nyomozati, illetve a bírósági eljárásokat sorra fel kellett függeszteni, és elfogatóparancsokat kellett kibocsátani.

A vádlott több éve üzleti kapcsolatban állt egy állítólagos "Niku" nevű román állampolgárral, akivel részben Romániában, részben Budapesten szokott találkozni. Ennek a személynek kilétét, illetve személyazonosságát a nyomozás során nem lehetett felderíteni. A vádlott neki vagy egy másik, ismeretlen román állampolgár részére készítette azokat a hamis gépkocsikulcsokat, amelyeket a jelen ügy nyomozása során nála lefoglaltak.

1995 áprilisában közelebbről nem tisztázható időben a vádlott a "Niku" nevű romántól 30 000 forintért megvásárolt egy Smith and Weston típusú 9 mm-es forgópisztolyt, 5 db lőszert és pisztolytokot. A lőfegyver és lőszer tartásához hatósági engedéllyel nem rendelkezett. A vádlott részben azért, hogy az ellene kiadott körözések, illetve a hatóságok elől elrejtőzzék, részben pedig hogy az ismeretségi körében levő és őt esetleg megzsarolni szándékozó bűnözőket félrevezesse, személyazonosságát hamis okiratokkal kívánta leplezni, és hamis néven kívánt lakáslehetőséghez jutni. Ennek érdekében az említett román állampolgártól szerzett be alkalmas okmányokat, a következők szerint.

1994 végén, pontosan meg nem állapítható időben 10 000 forintért megvásárolt egy K. Z. névre kiállított személyi igazolványt, valamint egy ugyanilyen névre kiállított gépjárművezetői engedélyt, melyek valódiak voltak, és azonos személy tulajdonát képezték. Az, hogy "Niku" miként jutott az iratokhoz, a vádlott nem tudta. A vádlott az eredeti igazolványképet meghagyta, mert úgy érezte, hogy hasonlít a tulajdonoshoz, és azon semmiféle változtatást sem ő, sem Niku nem végeztek.

Letartóztatása előtt néhány nappal, május közepén 15 000 forintért megvásárolt Nikutól egy másik személyi igazolványt is, amely I. Z. nevére volt kiállítva. Ebben az esetben a vádlott átadta saját fényképét Nikunak, aki az eredetit eltávolítva, a vádlottét ragasztotta bele, ekként az igazolványt a vádlott kérésére és tudtával meghamisította. A vádlott ezt az okmányt is magához vette, de a továbbiakban már nem volt módja felhasználni. A K. Z. nevére kiállított személyi igazolványt azonban felhasználta.

1995. március végén újsághirdetés alapján a vádlott felkereste P. Sz.-t, aki a lakását kívánta bérbe adni. A vádlott a hamis személyi igazolványt mutatta fel a tanúnak, és az abban levő adatokat írták be a lakásbérleti szerződésbe. A havi bérösszeg 30 000 forintot tett ki, a vádlott be is költözött a lakásba, ahol a vádbeli esetig egymagában lakott, bejelentés nélkül. Új tartózkodási helyét csak ketten ismerték, a barátnője, valamint a vádlott egyik régi barátja, K. T., akik az új lakásban is gyakran meglátogatták. Ilyenkor a vádlott az ablakon történt kopogásra a teraszon át kidobta nekik a kulcsokat, amely a ház kapuját és a lakást nyitotta.

K. Gy. sértett és a vádlott már kb. két éve ismerték egymást. Az eljárás során nem lehetett tisztázni a közöttük fennálló kapcsolat jellegét, nevezetesen hogy a sértett zsarolni avagy pénz ellenében védeni akarta-e a vádlottat. A sértett ugyanis mint "testőr", illetve mint biztonsági őr tevékenykedett különféle kft.-kben. V. Z.-vel együtt tulajdonosa volt a "V. és tsai" nevű, vagyonvédelemmel foglalkozó kft.-nek, dolgozott más társaságnál is, ahol személy-, vagyon- és biztonsági őrként szerepelt. A sértettnek tudomása volt a vádlott bűnöző életmódjáról, és arról is, hogy álnéven bujkál a hatóságok elől, a tartózkodási helyét azonban nem ismerte. 1995. május 18-án a sértett két barátjával, V. Z.-vel és Cs. Gy.-vel együtt elhatározta, hogy megkeresi, illetve felkutatja a vádlottat. Ennek az volt a célja, hogy valamiért kérdőre vagy felelősségre vonják, feltehetően egy gépkocsilopás miatt. A pontos háttér, illetve cél nem volt tisztázható, mint ahogyan az sem, hogy a sértett miként és hol került aznap összeköttetésbe K. T.-vel, a vádlott barátjával. Tény viszont, hogy K. T. elárulta a sértettnek a vádlott tartózkodási helyét, a lakásba való bejutás módját és vállalta, hogy a sértettet és barátait odavezeti. Május 18-án délután három óra körül a sértett és két barátja, valamint K. T., az utóbbi útmutatása és kalauzolása mellett a gépkocsival a vádlott lakásához mentek. A vádlott otthon volt, és barátnőjével, K. K.-val éppen ágyban volt. K. T. az erkélyajtón bezörgetett, a többiek félrevonultak. A vádlott kinézve csak barátját látta meg, ezért a szokásokhoz híven, gyanútlanul kidobta a kulcsot. Ennek segítségével a sértett és az említett három személy bejutottak a házba, de K. T. a lakásajtót nem nyitotta ki, hanem bekopogott. A vádlott félmeztelenül ajtót nyitott, mire a sértett és barátai benyomták az ajtót, és behatoltak a lakásba, K. T. pedig a bejárati ajtó előtt maradt. Először V. Z., aztán Cs. Gy., végül a sértett mentek be. A vádlott a sértett két barátját egyébként nem ismerte. A behatolók nem közölték jövetelük célját, a vádlott pedig a váratlan eseménytől nagyon megijedt. Beszaladt a szobába, és az ágy mellett elhelyezett, töltött forgópisztolyt felkapva, felszólította a szobába bejövő V. Z.-t és Cs. Gy.-t, hogy távozzanak. Ugyanakkor egy figyelmeztető lövést adott le a mennyezetbe, felfelé tartva a pisztolyt.

V. Z. és Cs. Gy. az erkélyajtó felé húzódtak, a vádlott pedig, mivel azok a háta mögé kerültek, az előszoba felé fordult, illetve lépett, ahol viszont a sértett állt. Kezében tartott egy rádiótelefont. A sértett ekkor a tőle kb. 0,5-1 méter távolságban elhelyezkedő vádlott felé fordult egész testével, kezében tartva a rádiótelefont. A vádlott ettől a mozdulatától megijedt, mellmagasságba emelte a pisztolyt, és a vele szemben álló, feléje forduló sértettet mellbe lőtte, aki a lövés után a földre zuhant. A lövés a jobb mellkas felett érte - az elfordulás miatt -, iránya jobbról balra, felülről lefelé irányult. A lövedék a jobb oldali III. bordaközben hatolt be a mellüregbe, és bal felé haladva megnyitotta a szívburkot és a szív jobb pitvarát, sértette a máj bal oldali felső lebenyét, a XI. háti csigolyát, a bal vese csúcsát és a baloldali XI. bordaközben a bőr alatt megrekedt. A majdnem teljesen áthatoló mellkasi sérülés nagyfokú belső vérvesztést okozott, amely perceken belül a sértett halálához vezetett. A lövés elhangzása után V. Z. és Cs. Gy. az erkélyajtón és a teraszon át kimenekültek a lakásból, és egy utcai telefonfülkéből értesítették a rendőrséget. A vádlott a rádiótelefont a szobába vitte, ahol később a rendőrség a helyszíni szemle során megtalálta. A vádlott a tanúk távozása után gyorsan felöltözött, magához vette a pisztolyt, a személyi igazolványokat és más iratait, majd ő is kimászott az erkélyen át, és a közeli felüljáróhoz sietett, V. Z. pedig követte. A vádlott menet közben kezdte elszórni az iratokat, ezeket V. Z. összeszedte, egyebek között a K. Z. névre szóló személyi igazolványt is. Az I. Z. nevére szóló személyi igazolványt viszont a vádlott a zsebében tartotta, de a későbbi igazoltatásnál nem mutatta fel.