A Zalaegerszegi Törvényszék K.20317/2009/21. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 109. §] Bíró: Beznicza Árpád

Zala Megyei Bíróság

7.K.20.317/2009/21. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Dr. Szabó Tibor ügyvéd (Kaposvár, Ezredév út 1. szám) és a Hári Ügyvédi Iroda (helységnév, Kisfaludy u. 6. szám, ügyintéző: dr. Hári Tibor ügyvéd) által képviselt felperes nevefelperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek a jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes nevealperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében

ítélet:

A bíróság az alperes 2899139058. számú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.

A felek viselik saját felmerült perköltségeiket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy - külön adóhatósági felhívásra - fizessen meg az államnak 450.000,-/négyszázötvenezer/ Ft feljegyzett kereseti illetéket.

A fennmaradó feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

I.

Tényállás (a közigazgatási eljárás):

Az elsőfokú adóhatóság (az elsőfokú szerv neve) 1710858042. számú határozatával bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a felperest személyi jövedelemadó adónemben a 2005-ös évre 6.151.738,-Ft; a 2006-os évre 6.364.669,-Ft, míg százalékos egészségügyi hozzájárulás címén a 2005-ös évre 1.822.390,-Ft; a 2006-os évre 1.975.312,-Ft (mindösszesen 16.314.109,-Ft adókülönbözet - egyben adóhiány -, valamint ehhez kapcsolódóan 8.157.054,-Ft adóbírság és 4.908.227,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2899139058. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat indokolása szerint a lefolytatott ellenőrzés alapján a felperes vizsgált időszakbeli bevételeit és kiadásait számba véve megállapítható, hogy bevételeinek és kiadásainak - a kiadások javára jelentkező - különbözete a 2005-ös évben 16.620.363,-Ft, a 2006-os évben 17.957.386,-Ft forráshiányt eredményezetett.

Megállapítva, hogy az érintett évekre vonatkozó felperesi jövedelmek nem álltak arányban a felperesi kiadásokkal (vagyongyarapodással és életviteli költségekkel), az adóhatóság - hivatkozva az Art. 108. § (1)-(2) bekezdésére, valamint 109. § (1) és (3) bekezdésére - becslést alkalmazott a felperes személyi jövedelemadó alapjának megállapítása végett. A forráshiányok összegével a felperes összevonandó jövedelmét megnövelte az adóhatóság, és e megnövelt adóalap után a megfizetett és az adóhatóság szerint megfizetendő személyi jövedelemadó különbözetének megfizetésére kötelezte a felperest. (Mindehhez kapcsolódóan a felperes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségéről, valamint adóbírság és késedelmi pótlékfizetési kötelezettségről is rendelkezett a jogerős határozat.)

Az alperes határozata kifejtette, hogy a felperes mint egyéni vállalkozó terhére a 2001-2004. évre megállapított általános forgalmi adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék, a felperes egyéni vállalkozói könyvelésében - helyesen - egyéb, eredményt nem befolyásoló kiadásként lett könyvelve, ezért ez az összeg a felperes egyéni vállalkozásának 2005. évi személyi jövedelemadó bevallásában feltüntetett jövedelmét nem csökkentette. (Az alperes által helybenhagyott elsőfokú határozat az Szja.tv. 11. számú melléklet IV/2. pontjára utalt, valamint arra, hogy mivel a felperes egyéni vállalkozói jövedelmében nem jelent meg az adózó előző adóellenőrzése folytán megfizetett adóhiány, bírság és pótlék, ezért azok összegét külön kellett kiadásként feltüntetni a felperes pénzforgalmi mérlegében.) Az adóhatósági jogerős határozatában azt állapította meg továbbá, hogy a felperes a 2002-ben és 2003-ban az ország neve bank neve Banktól felvett 150.000 eurós (35.300.000,-Ft) hitel 2005. évi megszűnéséig a tőketörlesztésre 6.209.000,-Ft-ot, kamatfizetésre pedig 8.000.266,-Ft-ot fordított. Ezzel szemben a felperes által 2005-ben a felvett újabb 150.000 eurós hitelből a felperesnek az OTP-nél vezetett folyószámlájára 2005. augusztus 5-én a bank neve Bank 27.422,55 eurót (6.654.918,-Ft-ot) utalt. Az alperesi álláspont szerint ez az összeg közel azonos az adózó 2002-ben és 2003-ban felvett korábbi hiteleinek tőketörlesztésével. Mindebből az a következtetést vonta le az adóhatóság, hogy a 150.500 eurós hitellel (nagyobb részt) csak a felperes korábbi hiteleinek kiváltása történt meg, ugyanis a bank neve Bank a két korábbi hitelből 2005-ben még fennálló tartozás, és az új, 2005. évi hitel összegének különbözetét utalta a felperes részére. E különbözettel számolt tényleges felperesi bevételként az adóhatóság (a 150.500 eurós teljes hitelösszeg helyett, rámutatva, hogy a felperes nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére olyan bizonylatot, amely igazolná, hogy a banki utaláson kívül készpénzben is történt részére kifizetés a felvett 150.500 eurós hitelösszegből). Az alperes szerint, amennyiben a fellebbező nem őrizte meg a hitel készpénz-kifizetési bizonylatait, azokat a banktól másolatban - miként a hiteleivel kapcsolatos egyéb dokumentumokat - megkérhette volna.

A jogerős határozat nem ismerte el, hogy a felperes 2005-ben 38.000.000,-Ft-ot kapott volna kölcsönként kölcsönadó neve helységnév lakostól. Az adóhatóság szerint életszerűtlen, hogy kölcsönadó nevet tartósan, 5 évre, 5 %-os kamatra nyújtson kölcsönt (amikor a jegybanki kamat ebben az időben 9,5 % volt). Emellett a kölcsönszerződésben a kölcsön fedezeteként megjelölt ingatlanok tulajdoni lapjaira jelzálogjog bejegyzésére nem került sor, emiatt a kölcsönadott összeg visszafizetésére a kölcsönadónak garanciája nem volt. A kölcsönadó nevenál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat szerint elviekben kölcsönadó neve rendelkezhetett a kölcsönösszeggel - kisajátítási kártalanításként 2002-ben, illetőleg 2003-ban kapott ekkora összeget -, viszont ha a kártalanítási összeget otthon tartotta volna, nem lett volna szüksége rá, hogy takarékbetétkönyvéből rendszeresen pénzt vegyen fel. Egyéb ellentmondásokra is rámutatott a kölcsönszerződés tekintetében a jogerős határozat (Pl. nem tartalmazza a szerződés azt a kölcsönadó neve által állított kitételt, hogy a kölcsönt a kölcsönadó bármikor lejárttá teheti; a felperes által benyújtott kölcsönszerződésen nem szerepel az a visszafizetést tanúsító nyilatkozat, mely kölcsönadó neve kölcsönszerződés példányára rá van vezetve, noha elsősorban a kölcsönvevő felperes szerződésén kellene ennek szerepelni; a szerződéskötés körülményei a pénz átadása körében ellentmondás mutatkozik a felperes és kölcsönadó neve nyilatkozata között; a ügyvédi iroda neve Ügyvédi Iroda által ellenjegyzett kölcsönszerződés helyeként helységnév szerepel, ugyanakkor az ügyvédi iroda székhelye helységnév.) A ügyvédi iroda neve Ügyvédi Irodánál végzett kapcsolódó vizsgálat azt állapította meg emellett az alperes határozata szerint, hogy az ügyvédi iroda nem állított ki számlát felperes neve részére. felperes neve szabad pénzeszközeit rendszeresen lekötötte az OTP-nél, s a kölcsön felvételét megelőzően 2005. január 20-án úgyszintén mintegy 13.000.000,-Ft-ot kötött le, viszont 2005. január 21-e után nem jelenik meg számláján a kölcsönadó nevetól kapott összeg. Felperesi forráshiányában nem látta az adóhatóság elismerhető ténynek azt sem, hogy a felperes a kölcsön egy részét - miként állította - 2007-ben visszafizette a kölcsönadónak.