62005TJ0066_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) 2007. december 11-i ítélete. Jörn Sack kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselő - Megsemmisítés iránti kereset - Egyenlő bánásmód - Nyelvhasználatra vonatkozó szabályok. T-66/05. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. december 11.

T-66/05. sz. ügy

Jörn Sack

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselő - Megsemmisítés iránti kereset - Beosztási pótlék - »Egységvezető« munkakör - Egyenlő bánásmód - Indokolási kötelezettség - Nyelvhasználati szabályok"

Tárgy: A felperes havi illetményét a 2004 májusától 2005 februárjáig terjedő időszakra megállapító határozatok megsemmisítése iránti, ezen illetmény újbóli megállapítása iránti, és a felperes panaszát kifejezetten elutasító, a felperessel 2004. november 26-án közölt határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik a saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Fogalom - Pénzbeli előny megtagadásáról vagy visszavonásáról szóló határozatot jelentő illetménykimutatás

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó minősítés

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

3. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A benyújtás időpontja

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

4. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Egyidejű kollektív és egyéni panasz

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

5. Tisztviselők - Sérelmet okozó határozat - Indokolási kötelezettség - Terjedelem - Az indokolás elégtelensége - Hiánypótlás a peres eljárás során - Feltételek

(EK 253. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

6. Tisztviselők - Egyenlő bánásmód

7. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - Egység - Fogalom

1. Az illetménykimutatás főszabály szerint sérelmet okozó aktusnak minősül, amely kereset tárgyát képezheti. Ami azonban közelebbről azt az illetménykimutatást illeti, amelyből a kinevezésre jogosult hatóságnak valamely pénzbeli előnyt a tisztviselőtől megtagadó, vagy valamely korábban nyújtott pénzbeli előnyt a tisztviselőtől megvonó határozata következik, csak az első olyan illetménykimutatás minősül megtámadható aktusnak, amelyből ez a határozat kitűnik. A következő hónapokra vonatkozó illetménykimutatások mindössze megerősítik ezt a határozatot, és erre tekintettel pusztán az első illetménykimutatás megerősítő aktusainak minősülnek, így nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 262/80. sz., Andersen és társai kontra Parlament ügyben 1984. január 19-én hozott ítéletének (EBHT 1984., 195. o.) 4. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletének (EBHT 2001., II-813. o.) 66. és 69. pontja.

2. Az Elsőfokú Bíróság feladata a tisztviselő által a kereset előterjesztése előtt a kinevezésre jogosult hatósághoz intézett írásbeli közlések pontos jogi minősítése, és ezek közül azon írásbeli közlés meghatározása, amely a személyzeti szabályzatban megkövetelt panasznak minősül, aminek során az Elsőfokú Bíróság nincs kötve az ezen írásbeli közlések felek általi minősítéséhez.

Ebben a tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság valamely sérelmet okozó aktusa csak egyetlen - az érintett tisztviselő által ellene benyújtott - panasz tárgyát képezheti. A panasz benyújtása után a tisztviselő által a kinevezésre jogosult hatósághoz esetleg intézett írásbeli közlések, még ha azokat panaszként jelölik is meg, nem minősülhetnek sem kérelemnek, sem panasznak, hanem azokat a panasz egyszerű megismétlésének kell tekinteni, és azok nem eredményezhetik a pert megelőző eljárás meghosszabbítását.

Következésképpen, mivel a két panasznak - amelyek közül az egyik egyéni, a másik kollektív - ugyanaz a tárgya, csak az egyikük, az elsőként előterjesztett, minősül a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében vett panasznak, míg a másikat, amelyet később terjesztettek elő, a panaszt megismétlő egyszerű feljegyzésnek kell tekinteni.

(lásd a 36., 37. és 41. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-14/91. sz., Weyrich kontra Bizottság ügyben 1991. június 7-én hozott végzésének (EBHT 1991., II-235. o.) 39. és 41. pontja; T-67/91. sz., Torre kontra Bizottság ügyben 1992. február 25-én hozott végzésének (EBHT 1992., II-261. o.) 28. és 32. pontja.

3. A panasz benyújtásának időpontjaként azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor az adminisztráció a panaszról tudomást szerezhet.

E tekintetben a tisztviselő nem szenvedhet hátrányt az akaratától független olyan tényezők miatt, amelyek késleltethetik a panaszlevelének átadását, nem tehető tehát felelőssé a címzett intézményen belül az egyik szervezeti egységtől a másik szervezeti egységnek való átadás elmaradásáért vagy elhúzódásáért.

(lásd a 38. és 44. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-54/90. sz., Lacroix kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25-én hozott ítéletének (EBHT 1991., II-749. o.) 29. és 30. pontja.

4. Egyáltalán nem szabálytalan, ha az intézmény az elutasító határozatban együttesen határoz mind az egyéni, mind a kollektív panaszról.

(lásd a 64. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-10/94. sz., Kratz kontra Bizottság ügyben 1995. május 17-én hozott ítéletének (EBHT 1995., II-1455. o.) 20. pontja.

5. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak a kérdéses aktus természetéhez kell igazodnia, és a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a jogszerűségi felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni.

E tekintetben a keresetindítás ugyan megszünteti annak lehetőségét, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasító válasszal pótolja határozatának hiányosságait, a bizonyítás kezdeti elégtelensége bizonyos rendkívüli körülmények között még a bírósági eljárás során előterjesztett kiegészítő adatokkal is orvosolható, ha az érintett a kereset előterjesztése előtt rendelkezett indokoláskezdeményt képező tények ismeretével.

(lásd a 65-67. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II-121. o.) 40. pontja; T-117/01. sz., Roman Parra kontra Bizottság ügyben 2002. február 20-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-27. és II-121. o.) 30. és 32. pontja; T-277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-57. és II-243. o.) 83. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T-132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-253. és II-1169. o.) 36. pontja.

6. Az egyenlő bánásmód elve nem keletkeztet jogot a tisztviselő számára egy másik tisztviselőnek jogellenesen nyújtott pénzbeli előny kérelmezésére.

(lásd a 122. és 163. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 188/83. sz., Witte kontra Parlament ügyben 1984. október 9-én hozott ítéletének (EBHT 1984., 3465. o.) 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-22/99. sz., Rose kontra Bizottság ügyben 2000. február 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-27. o. és II-115. o.) 39. pontja.

7. Az egységvezető által irányított egység fogalmát a közigazgatás olyan elkülönült szervezeti elemeként kell meghatározni, amely saját személyi állománnyal és - gyakran - pénzügyi eszközökkel rendelkezik, továbbá valamely intézmény közigazgatatási szervezetébe ágyazódik.

(lásd a 130. pontot)