A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22067/2009/4. számú határozata kötelesrész kiadása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 661. §, 665. §, 669. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.22.067/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Rónai Ferenc pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Lévainé dr. Szíjártó Mariann ügyvéd által képviselt alperesek ellen kötelesrész megfizetése iránt a Székesfehérvári Városi Bíróságon 11.P.20.396/2008. számon megindított, majd a Fejér Megyei Bíróság 2009. május 21-én meghozott 2.Pf.20.770/2009/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen az alperesek részéről 43. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 2.Pf.20.770/2009/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az alperesek kötelesek megfizetni.

Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy az államnak külön felhívásra fizessenek meg - személyenként - 142.500 (Egyszáznegyvenkettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A II. rendű örökhagyó több mint tíz éven át ágyban fekvő, jognyilatkozatok tételére képtelen állapotban lévő beteg volt, akit leánya, az I. rendű örökhagyó gondozott. Ebben segítséget nyújtott a közvetlen szomszéd, az alperesek édesanyja - K. J.-né -, aki e szolgáltatásokat örökség ígérete nélkül, szívességből az I. rendű örökhagyóval fennálló baráti kapcsolatra tekintettel teljesítette. Az I. rendű örökhagyó 2007. január 28-ai meghagyásában az alperesek törvényes képviselőjét "meghatalmazta", hogy édesanyját - II. rendű örökhagyót - "magánszanatóriumba" helyezze el. Ennek megfelelően az I. rendű örökhagyó halálát követően az alperesek édesanyjának kezdeményezésére, a háziorvos javaslatára K. I.-nét az Egyesített Szociális Intézményben helyezték el, ahol az alperesek törvényes képviselője rendszeresen látogatta. Az intézmény kezdeményezésére ekkor gondnokság alá helyezés iránti eljárás indult, amely a halála bekövetkezte miatt - érdemi határozat meghozatala előtt - megszűnt.

Az I. rendű örökhagyó a 2006. december 8-án tett írásbeli magánvégrendeletével az 1996. október 8-i végrendeletét visszavonva minden vagyonát az alperesekre hagyta. Végintézkedés hiányában az öröklés megnyíltakor törvényes örököse szülője, a II. rendű örökhagyó volt, aki 2007. július 30-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Törvényes oldalági örökösei a felperes, valamint elhunyt testvére jogán gyermekei: D. I.-né, S. M. és S. L.; tehát a II. rendű örökhagyó után a felperes 2/4 részben törvényes örökös.

Az I. rendű örökhagyó hagyatékát képezi a 6886/A/9. hrsz-ú 69 m2 alapterületű lakás 10.300.000 forint értékben, továbbá a 6886/A/8. hrsz-ú 69 m2 alapterületű 8.700.000 forint értékű lakás. A II. rendű örökhagyó után ingatlanhagyaték nem maradt, havi nyugdíján kívül mással nem rendelkezett.

Az I. rendű örökhagyó utáni hagyatéki eljárásban a közjegyző megidézte a II. rendű örökhagyót, mint törvényes öröklésre és kötelesrészre jogosultat. Az idézést az Egyesített Szociális Intézmény azzal küldte vissza a közjegyzőnek, hogy "K. I.-né 2007. július 30-án elhunyt". A hagyatéki tárgyaláson törvényes örökösként a felperes jelent meg, aki a kihirdetett végrendeletet nem ismerte el érvényesnek. A közjegyző végzésével a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperesek részére adta át, a felperest pedig igénye peres úton való érvényesítésére hívta fel.

A felperes módosított keresetében kötelesrésze pénzbeni kiadása címén 4.750.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, egyetemlegesen, a Ptk. 661. §-a, 665. § (1) bekezdése, 668. § (1) bekezdése és 669. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelésük szerint hiányzik a kötelesrészre jogosultság feltétele, tekintettel arra, hogy a II. rendű örökhagyó a gyermekétől, az I. rendű örökhagyótól nem igényelt volna kötelesrészt, hiszen ő gondoskodott róla. A keresetnek való helytadás esetére a kötelesrész alapjából kérték levonni azoknak a szolgáltatásoknak az értékét, amelyet egyrészt az I. rendű örökhagyó teljesített szülője irányában, továbbá amit az alperesek törvényes képviselője teljesített mindkét örökhagyó vonatkozásában. Erre figyelemmel a felperesnek - álláspontjuk szerint - kötelesrész nem jár.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek teljes egészében helytadva ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy 30 nap alatt fizessenek meg a felperesnek személyenként 2.375.000 forintot, valamint ennek 2007. február 14. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Megállapította, hogy az I-II. rendű alperesek a kötelesrész kielégítéséért K. M. örökhagyó - az I. rendű örökhagyó - hagyatéki vagyontárgyaival és annak hasznaival felelnek.

Ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint az I. rendű örökhagyó törvényes örököse a hagyaték megnyíltakor a II. rendű örökhagyó volt, a kötelesrészre jogosultság feltétele az ő vonatkozásában állt fenn (Ptk. 661. §). A bizonyítandó körülmények mérlegelése, a tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kötelesrészre jogosult II. rendű örökhagyónak érdekében állt a kötelesrész iránti igény érvényesítése, ebben kizárólag az akadályozta meg, hogy röviddel az I. rendű örökhagyót követően meghalt. A felperes mint a kötelesrészre jogosult testvére - ekként törvényes örököse - e kötelesrész iránti igény érvényesítésére jogosult.

Úgy foglalt állást, hogy az alperesek a kötelesrész alapjából nem jogosultak levonni a törvényes képviselőjük által szívességből, az I. rendű örökhagyóval való baráti kapcsolatra figyelemmel nyújtott szolgáltatások ellenértékét, amelyet nem örökség reményében végzett. A kötelesrész alapjából nem vonható le továbbá az I. rendű örökhagyó által a II. rendű örökhagyó javára természetben nyújtott tartás sem, tekintettel arra, hogy az I. rendű örökhagyó az édesanyját nem örökség reményében tartotta.

Az elsőfokú bíróság a hagyaték egészének az értékét a Kjő.216/2007/19. számú hagyatékátadó végzésben megjelölt érték szerint állapította meg: a felperes 1/2 arányban törvényes örököse a II. rendű örökhagyónak, a kötelesrész mértéke a hagyaték fele része, így a felperes a hagyaték 1/4 részére jogosult kötelesrész címén.

Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a Ptk. 672. § (3) bekezdése a kötelesrész természetben való kiadására is lehetőséget nyújt, ezért elvileg a II. rendű örökhagyónak az otthonában való ápolása is megvalósítható lett volna. Ez megerősíti az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az igény érvényesítése a II. rendű örökhagyónak érdekében állt. Ebben az az elháríthatatlan körülmény akadályozta meg, hogy a leánya utáni hagyatéki eljárás lefolytatása előtt meghalt. Nem találta alaposnak a másodfokú bíróság az alpereseknek a kamatfizetés kezdő időpontját sérelmező érvelését sem, figyelemmel arra, hogy a kötelesrész iránti igény, mint kötelmi igény a Ptk. 673. § (1) és (2) bekezdései szerint az örökhagyó halálával, az öröklés megnyílásával válik esedékessé, ezért a felperes a késedelmi kamatra a II. rendű örökhagyó halálának napjától kezdődően joggal tart igényt.