A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.15/2015/6. számú határozata parancs iránti engedetlenség bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 444. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.15/2015 /6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. február 5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A parancs iránti engedetlenség bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. február 10. napján kihirdetett 41(I.)Kb.1343/2014/13. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést megrovás intézkedésre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2015. február 10. napján kihirdetett 41.(I.)Kb.1343/2014/13. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.444.§ (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő alárendeltek jelentében elkövetett parancs iránti engedetlenség bűntettében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1000,- ft, összesen 120.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 4420,- ft bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson a katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd tudomásul vette az ítéletet. A vádlott és védője szintén három napot tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.215/2015/1-II. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállását azzal egészítse ki, hogy az elkövetés napján a vádlott a parancsot kiadó előljárója tanú1 vezetése alatt álló ... Alakulat kötelékébe tartozó ... alakulat megbízott parancsnoka volt, és a függelemsértésnek a dandárparancsok két alárendeltje tanú2, valamint tanú3 volt a tanúja ... helyőrségben. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő az ügyben előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy a vádlott magatartása legfeljebb tudatos gondatlanságnak tekinthető, mert többször elmondta, hogy ha írásba foglalt parancsot kap, akkor azt végrehajtja. Ez önmagában kizárja, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette volna. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott és tanú1 között emelkedett hangnemű beszélgetés folyt, melynek során a parancsnok trágár kifejezéseket használt. A vádlott kifejtette, hogy véleménye szerint jogellenes a beszerzései eljárás leállítása. Szakmai vita bontakozott ki közöttük arról, hogy le kell-e állítani a beszerzést. A dandárparancsnok részéről a vulgáris, személyeskedő kijelentések nem felelnek meg a parancskiadás kritériumainak. Jellemző az is, hogy mintegy három hónap múlva jelentette fel a vádlottat. Ha a magatartást valóban a parancs megtagadásaként értékelte, akkor nyomban intézkednie kellett volna. Kérdés az is, hogy miért nem foglalta írásba a parancsot a dandárparancsnok. Kifogásolta a védő, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében a lényeges tanúk vallomásait felolvasással ismertette ahelyett, hogy idézte volna a külföldön lévő tanúkat a tárgyalásra, vagy olyan időpontra tűzött volna ki újabb tárgyalási napot, amikor Magyarországon tartózkodnak. A tanúvallomások felolvasásával a védelemhez való jog sérült. A védő az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését teljes terjedelmében fenntartotta, így elsődlegesen védence felmentésére, másodsorban enyhítés, intézkedés alkalmazására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését az írásbeli indokolásban foglaltakkal egyezően fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy az eddig lefolytatott büntetőeljárás során nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy mi volt a tanú1 által kiadott konkrét parancs. Az sem bizonyított, hogy egyáltalán parancs volt az amit kiadott. A nyomozás során nem derítették fel megfelelően az ügyet, ezért lett volna jelentősége annak, hogy a dandárparancsnok és a két szemtanú a tárgyalás során kihallgatható legyen. A megismerhető adatok szerint a parancsnok győzködte a vádlottat, többször visszakanyarodott ugyanazon kérdéshez. Kiabálás is történt, trágár kifejezések is elhangzottak, ezek nem arra utalnak, hogy szabályszerű parancs kiadásra került volna sor. A dandárparancsnok írásbeli parancsot nem adott, magát a parancs kifejezést is kerülte a nyomozási kihallgatása során. Jellemző, hogy a tanúk néhány hónappal az elsőfokú tárgyalást követően Magyarországon tartózkodtak. Ezen körülményekre figyelemmel a védő védence felmentésére vagy hatályon kívül helyezésre és új eljárás lefolytatására, bűnösség megállapítása esetében pedig enyhítésre, intézkedés alkalmazására tett indítványt. Utóbbi indítványát azzal indokolta, hogy a vádlott a katonai szolgálatát kiválóan látta el, jelenleg nem katona, többé nem is követhet el ilyen bűncselekményt.

A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy a tényállásban írt nap volt katonai szolgálata legnehezebb napja. A parancsnok sértegette őt, trágár kifejezéseket használt. A dandár parancsnokának az adott kérdésben nem volt költségvetési kompetenciája, ezért kérte hogy, ha parancsnak szánja, akkor adja írásba.

A védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A felmentésre, illetve hatályon kívül helyezésre irányuló védői fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Ennek keretében a tárgyalás tartására irányuló kérelem alapján törvényesen tűzött ki az ügyben tárgyalást. Szabályos volt a tárgyaláson kihallgatott vádlott és tanúk kioktatása. Az elsőfokú bíróság megfelelő formában tette az egyes bizonyítékokat a bizonyítás anyagává, ismertette az iratokat, illetve a törvényi feltételek fennállása mellett, szabályszerűen olvasta fel három tanú vallomását a tárgyaláson.

A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson ténybeli beismerő vallomást tett, azonban vitatta, hogy magatartásával bűncselekményt követett volna el. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűncselekmény elkövetését tagadó nyilatkozatával szemben a tényállást az igen részletes ténybeli beismerése, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai, a tárgyaláson felolvasással bizonyítás alapján anyagává tett tanúvallomások, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete 2. oldal közepétől a 3. oldal közepéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a vádlott tagadó nyilatkozatával szemben a tényállást miért a ténybeli beismerése a kihallgatott tanúk vallomása, a felolvasott tanúvallomások, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Megfelelő indokát adta annak is, hogy miért nem adott helyt a külföldön tartózkodó tanúk tárgyaláson történő kihallgatására irányuló vádlotti és védői indítványnak, miért látta elegendőnek ezen tanúk vonatkozásában a tanúvallomások tárgyaláson történő felolvasását.