1487/D/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panaszok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (4) bekezdése, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény egésze valamint a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 1. számú állásfoglalása alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozók másokkal együtt társadalmi szervezetet alapítottak és a társadalmi szervezet megalakulását követően kérték annak bírósági nyilvántartásba vételét.
Az első- és másodfokú bíróság a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét elutasította részben azzal az indokkal, hogy a rendelkezésre álló adatok kizárják a szervezet nyilvántartásba vételét, mert a társadalmi szervezet névválasztása sérti a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 1. számú kollégiumi állásfoglalásában foglalt névvalódiság követelményét (7. Pk. 60.969/1993/9., Kpkf. I. 25.543/1994/2.).
A nem-peres eljárás alatt a kérelmezők kizárási kérelmet is előterjesztettek az ügyben illetékes elsőfokú bíróság összes bírája ellen, a más bíróság kijelölése iránti kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította (Kk. II. 25.800/1993/4.).
Az indítványozók szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott, jogorvoslathoz való alapvető jogot sérti az, hogy az ügy érdemében első fokon hozott határozat ellen benyújtott fellebbezésükben a kizárás megtagadása miatt tett panaszukat a fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
Sérti az egyesülési jogot [Alkotmány 63. § (1) bekezdés] az, hogy a bíróság Közigazgatási Kollégium 1. számú állásfoglalását alkalmazta, ez pedig az egyesülési jogról szóló törvényben meghatározott, a nyilvántartásba vétel elutasítására okot adó törvényi feltételek körét bővíti.
Mindezek miatt alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Kérték annak megállapítását, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 18. § (4) bekezdése alkotmányellenes "amennyiben annak olyan tartalmat tulajdonítunk, hogy abban az esetben, amikor a kizárási kérelmet a másodfok utasította el, az ellen az érdemi határozat elleni fellebbezésben sem lehet jogorvoslattal élni".
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) pedig "a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 1. számú állásfoglalásával kiegészített tartalommal alkotmányellenes", és ezért e szabályoknak a konkrét esetben való alkalmazhatósága kizárását kérték.
Az indítványozókat az Alkotmánybíróság tájékoztatta, hogy kollégiumi állásfoglalás alkotmányossági vizsgálatára vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak hatásköre nincsen és jogszabályi rendelkezések, nem pedig azok alkalmazásának alkotmányosságát vizsgálja.
Az indítványozók kérelmüket fenntartották és az állásfoglalás tekintetében kiegészítették. Utaltak arra, hogy az említett állásfoglalás elismerten bírói jogalkotásnak, tehát kvázi jogszabálynak minősül, amelynek alkotmányossági vizsgálatára már az Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed. A bíróság nem jogosult jogszabály kiegészítésére, s arra sem, hogy normatív módon a cégjogi szabályokat adaptálja a társadalmi szervezetek bejegyzésével kapcsolatos eljárásba, amiként az állásfoglalás ezt teszi.
2. Egy másik indítványozó módosított beadványa szerint az Etv. 2. § (4) bekezdésének értelmezett és a KK. 1. számú állásfoglalással együtt alkalmazott tartalmát tartja alkotmányellenesnek az Alkotmány 63. § (1) bekezdésére figyelemmel. A jogszabálynak így értelmezett rendelkezése az egyesülési jogot indokolatlanul korlátozza, mert nem teszi lehetővé, hogy a bíróság a társadalmi szervezetnek a jogi személy szervezeti egységét is önállóan vegye nyilvántartásba.
II.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben megalapozatlanok.
1. a) Az Alkotmánybíróság a 699/B/1995/12. számú AB határozatban (ABH 1995. 795.) a Pp. 18. § (4) bekezdése alkotmányellenességét a pártatlan bírósághoz való joggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való alapvető joggal [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] és az Alkotmány 64. §-ával összefüggésben már vizsgálta, és az indítványt elutasította. A most vizsgált esetben az indítvány nem tartalmaz olyan új szempontot, amelyre figyelemmel a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességét ismét érdemben vizsgálni kellene.
b) Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem ezen belül azt a konkrét rendelkezést, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart. A jogszabályt és annak valamennyi végrehajtási rendeletét teljes egészében és általánosságban támadó beadványok általában nem felelnek meg az érdemi eljárásra alkalmas indítványokkal szemben támasztott követelményeknek (440/B/1993/61., ABH 1993. 910.).
A vizsgált esetben az indítványozó annak megállapítását kéri, hogy "az Etv. a Közigazgatási Kollégium 1. számú állásfoglalásával kiegészített tartalommal (élő jog) alkotmányellenes". Az indítvány - ebben a részében határozatlansága folytán - érdemi eljárásra alkalmatlan.
c) Az Alkotmány 32/A. §-a értelmében az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe kollégiumi állásfoglalások felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 1. számú állásfoglalása felülvizsgálatára sem.
Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel az alkotmányjogi panaszokat, e részeikben mint érdemi elbírálásra alkalmatlanokat, visszautasította.
2. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.
Az Etv. az egyesülési jog alapján létrehozható, jogi személyiséggel rendelkező szervezet alaptípusaként vezette be a "társadalmi szervezet" intézményét.
A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét [Etv. 3. § (1) bekezdés].
Alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza [3. § (4) bekezdés].
A megalapított szervezet a bírósági nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé [4. § (1) bekezdés].
Az Etv. 2. § (4) bekezdése szerint a társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, továbbá - ha az alapszabály így rendelkezik - a társadalmi szervezetek szervezeti egysége jogi személy. A társadalmi szervezetnek az a szervezeti egysége nyilvánítható jogi személlyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezik.
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az egyesülési jog alkotmányellenes korlátozását jelenti-e az, ha az Etv. nem teszi lehetővé a társadalmi szervezet - alapszabály rendelkezése folytán jogi személy - szervezeti egysége önálló nyilvántartásba vételét.
Az ismertetett szabályozás értelmében, a törvényi feltételek teljesülése esetén, a megalapított társadalmi szervezet bírósági nyilvántartásba vételével, az Etv-re figyelemmel a társadalmi szervezetnek a szervezeti egysége az alapítók által megállapított alapszabály rendelkezésénél fogva rendelkezik jogi személyiséggel.
A vizsgált szabály nem korlátozza sem az alapítást megelőző szervezést, sem az alapítást, sem magának az egyesületnek a nyilvántartásba vételét, sem a szervezet működését. Nem állapítható meg tehát az egyesülési jog lényeges tartalmának korlátozása, ezért az indítványt, mint megalapozatlant az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 1999. május 31.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró