A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20891/2007/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 598. §, 1990. évi V. törvény (Evtv.) 11. §, 13. §] Bírók: Lizák Tibor, Merőtey Anikó, Molnár Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25673/2005/15., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20891/2007/9.*, Kúria Gfv.30135/2008/4. (BH 2009.5.150)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.891/2007/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Francsics Imre ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Sági Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. április 19. napján kelt 22.P.25.673/2005/15. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 54.555.000.- (ötvennégymillió-ötszázötvenötezer) forintot és ennek 2003. augusztus 26. napjától 2004. december 31. napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott kamatát, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig pedig miden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.000.000.- (kettőmillió) forint együttes első- és másodfokú eljárási perköltséget, míg az állam javára külön felhívásra 1.800.000.- (egymillió-nyolcszázezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 54.555.000 Ft tőke és ennek 2003. augusztus 26. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamata megfizetésére a Ptk. 348. § (1) bekezdése alapján. Kérelme indokául előadta, hogy édesapja, néhai XY egyéni vállalkozó 2002. február 4-én elhunyt, a hagyatékát YY közjegyző a 2003. június 30. napján kelt 3315.Kjő.88/2002/42. számú végzéssel adta át. Ennek alapján az örökhagyó halála időpontjában az örökhagyót megillető, a keresetben megjelölt értékű bankszámla követelés a felperest illeti meg. A felperes előadta, hogy az elhunyt egyéni vállalkozásának folytatására a felperes édesapjának özvegye (a felperes édesanyja), XX részére 2002. március 5. napján a Gyöngyös Város Polgármesteri Hivatal Közigazgatási és Szociális Igazgatóság Okmányirodája vállalkozási igazolványt állított ki. Előadta, hogy az alperes jogalap nélkül az általa kezelt - és a néhai XY tulajdonát képező - bankszámlán lévő perbeli pénzösszeg felett rendelkezési jogot biztosított XX-nak, aki a vállalkozás számláján lévő keresettel érvényesített összeget jogtalanul felvette és külföldre távozott. A felperes álláspontja szerint az alperesnek a hagyatéki eljárás jogerős befejezése előtt nem volt jogosultsága rendelkezési jogot engedélyezni a néhai XY számlája felett senkinek, így XX-nak sem. Sérelmezte, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta, miszerint a számlán lévő összeg az örökhagyó hagyatékának részét képezte. A felperes utalt arra is, hogy az alperes eljárása a saját belső szabályzatába is ütközött.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a jogszabályoknak megfelelően járt el, mikor a jogutódi vállalkozói igazolvány alapján a bankszámla felett rendelkezési jogot biztosított a jogelőd vállalkozás bankszámlája felett XX-nak. Előadta, hogy a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésekor (2003. október 1.) a perbeli bankszámla egyenlege negatív volt. Álláspontja szerint a felperes kárát nem ő, hanem XX okozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes jogi képviselőjén keresztül 200.000 Ft + 20% áfa, összesen 240.000 Ft ügyvédi munkadíjat, míg a le nem rótt 900.000 Ft kereseti illetéket az állam viseli. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes eljárása során jogellenes magatartást nem tanúsított, az alperesi magatartás és a felperes kára között ok-okozati összefüggés nem állt fenn. Rámutatott, miszerint XX mint özvegy az 1990. évi V. törvény 13. § (2) bekezdése alapján jogosult volt a vállalkozói tevékenység folytatására, ezért a vállalkozói számla felett mint vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, a vállalkozást özvegyi jogon tovább vivő személy rendelkezhetett. Utalt arra, hogy a felperes az eljárásban nem hivatkozott olyan rendelkezésre, szabályzatra, amely szerint az alperesnek be kellett volna várnia a jogerős hagyatékátadó határozatot, illetve addig a számlát zárolni kellett volna.