A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10150/2011/8. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 103. §, 104. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.150/2011/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Somogyi Henrietta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 12.M.6502/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.638.683/2008/8. számú részítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. szeptember 7. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.638.683/2008/8. számú részítéletének az alperes 2005. november 25-én kelt felmondása jogellenességét megállapító rendelkezését a perköltség és illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.M.6502/2005/32. számú ítéletét e körben helybenhagyja, egyebekben a jogerős részítéletet nem érinti.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 120.000 (egyszázhúszezer) forint és 30.000 (harmincezer) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében az alperes 2005. november 25-én kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményei alkalmazását, valamint bruttó 346.400 forint összegű jutalék és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.M.6502/2005/32. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte 225.523 forint alperesi perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes tartozék menedzser munkakörben dolgozott az alperesnél. 2005. november 18-án az alperes ügyvezetője a heti szokásos értekezletet tartotta, amelyen a felperes nem vett részt. Ezt észlelve az ügyvezető B.É. munkavállalót kérte meg, hogy a felperest hívja fel a megjelenésre. A felperes ezen felhívás ellenére az értekezleten nem jelent meg. A felperes a később megtartott értekezleten sem vett részt, annak megkezdése után e-mailt küldött az ügyvezetőnek, melyben a távollétét jelezte. Az alperes 2005. november 25-én kelt felmondása indokolása szerint a felperes 2005. november 18-án távol maradt a vezetői megbeszélésről, a részvételre felszólító külön ügyvezetői utasítás és annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, hogy a megjelenés az értekezleten kötelező. A távolmaradását külön felszólításra sem mentette ki. A magatartásával megnehezítette a termékcsoportját érintő kérdések megvitatását, az együttműködési kötelezettségét súlyosan megszegte.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmondás indoka valós. A tanúvallomások és a felperes személyes meghallgatása alapján igazoltnak találta, hogy az alperesnél a pénteki értekezleteken a megjelenés kötelező, onnan csak előzetes, és ügyvezetői engedéllyel lehet távol maradni. Ilyen engedéllyel a kérdéses napon a felperes nem rendelkezett, és miután az értekezleten az ő tevékenységét érintő témakört is tárgyaltak, ezért az elengedhetetlenül szükséges lett volna. Ennek ellenére a távollétét nem mentette ki, és önkényesen döntött úgy, hogy az értekezleten nem vesz részt. Értékelte azt is, hogy a felperes az aznap tartott másik értekezletről sem mentette ki magát kellőképpen.A jutalék igény kapcsán megállapította, hogy arra a felperesnek nem volt alanyi joga. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.638.683/2008/8. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2005. november 25-én kelt felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az alperesnél 2009. október 27-ével szűnik meg. A felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 21.650 forintra leszállította, és kötelezte 10.800 forint másodfokú alperesi perköltség megfizetésére is.A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes 2005. november 11-étől 17-éig vidéken éves kereskedő látogatásokat végzett, így a munkahelyén ellátandó adminisztrációs feladatok nagy mértékben feltorlódtak. Erre tekintettel döntött úgy, hogy a hátralék feldolgozása érdekében nem vesz részt a november 18-án 9 órakor kezdődő szokásos munkahelyi megbeszélésen. A felperest a vele közvetlen alá-, fölérendeltségi viszonyban nem lévő B.É. az értekezlet időtartama alatt azzal hívta fel, hogy megkérdezze, miért nincs az értekezleten.A másodfokú bíróság az ekként irányadónak tekintett tényállás alapján azt állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította a felmondás alapjául szolgáló tényeket. Az értékelés során ugyanis abból a minősített kötelezettségszegésből kellett kiindulni, hogy "a részvételre felszólító külön ügyvezetői utasítás ellenére" nem vett részt a vezetői értekezleten. Az alperesnek így a perben nemcsak azt kellett bizonyítania, hogy a felperes a megbeszélésen nem volt jelen, hanem azt a többletkörülményt is, hogy a munkáltató utasítását megtagadva járt el. A tanúvallomások alapján azonban csak az volt megállapítható, hogy B.É. afelől érdeklődött a felperesnél, hogy miért nem vett részt az értekezleten, és nem gondolja-e, miszerint azon neki részt kellene vennie. Az azonban nem nyert bizonyítást, hogy azt is közölte volna, hogy az ügyvezető kifejezetten utasítja a részvételre. E vonatkozásban az elrendelt szembesítés sem vezetett eredményre, az ebből eredő bizonyítatlanságot az alperes terhére kell értékelni. Az utasítás megtörténtét nem bizonyítja a 2005. november 21-én B.É. által készített feljegyzés sem, mivel az csupán a tanú által állítottakat rögzítette.Erre tekintettel a felmondásból fennmaradó azon indok, hogy "távolmaradását nem mentette ki megfelelően", önmagában nem elegendő a munkaviszony megszüntetéséhez. Itt értékelendő ugyanis, hogy a felperes azért nem volt jelen a megbeszélésen, mert egyéb feltorlódott munkáját végezte. A munkaviszonyban jellemző alá-, fölérendeltség és a munkáltató utasítási joga nem vezethet odáig, hogy több kötelezettség együttes fennállása esetén ne határozhatná meg a munkavállaló, hogy melyiket látja el elsőként. Ez nem vezethet az utasítás megtagadásához, a jelen esetben azonban a kifejezett munkáltatói utasítás megtörténtét az alperes nem tudta bizonyítani. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a felmondást jogellenesnek ítélte, és annak jogkövetkezményei tárgyában az eljárás folytatásáról rendelkezett.A felperes jutalékigényével összefüggésben az elsőfokú bíróság döntését a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján hagyta helyben.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a rendes felmondás jogellenességét megállapító jogerős ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását a felperes perköltségben marasztalása mellett.Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság a Pp. 221. §-át, és az Mt. 103. §-át megsértve hozta meg a döntését. Annak kialakításakor olyan körülményt vont az értékelési körébe, amely a perben nem nyert bizonyítást. Kizárólag a felperes nyilatkozatát vette alapul , miszerint sok dolga volt, egyéb munkáját végezte, és emiatt nem jelent meg a pénteki megbeszélésen.Sérti az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontját a jogerős ítéleti érvelés, amely lehetővé teszi a munkavállaló számára, hogy maga döntse el, melyik munkáltatói utasítást teljesíti, és melyiket nem. A másodfokú ítélet iratellenes, ellentmond az elsőfokú eljárásban rögzített tanúvallomásoknak, és kizárólag a felperes nyilatkozatát vette alapul a tekintetben, hogy utasította-e bárki a megbeszélésen való részvételre.