A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21112/2019/16. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, (1) bek.] Bírók: Kollár Zoltán, Lukács Zsuzsanna, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.112/2019/16.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Sós Tamás Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Sós Tamás ügyvéd) mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (tartózkodási hely: felperes címe) felperesnek, dr. Nagy József Gyula ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2019. szeptember 19. napján meghozott 22.P.20.588/2017/40. számú ítélete ellen a felperes részéről 41. és 46. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, a perköltséggel kapcsolatos rendelkezést megváltoztatja és a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 150.000 (Százötvenezer) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint másodfokú perköltséget és külön felhívásra az állam javára 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az eredménytelenül fellebbező felperes pártfogó ügyvédjének díját a felperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2016. február 29. és 2016. október 24. között töltötte jogerős szabadságvesztés büntetését a alperes neve ben. A 2016. március 1-jén kelt orvosi nyilatkozat szerint a felperes egészséges, bármilyen munkával foglalkoztatható. Az egészségügyi befogadásakor elmondása szerint gyógyszert nem szedett és nem is vitt az intézménybe, műtétet, betegséget nem említett anamnézisében. A felperes 2016. március 2-án adott be munkába állítására vonatkozó kérelmi lapot, mely alapján 2016. március 9-én jelent meg a bizottság előtt. 2016. március 11-től kőművesként dolgozott az alperes karbantartó műhelyében, majd külső munkahelyen építőipari segédmunkásként a cég neve ... telephelyén. A felperest a külső munkahelyre rabszállító busszal szállították, a munka befejeztével minden alkalommal megtörtént a biztonsági ellenőrzése más fogvatartottakkal együtt. A felperes házi kisegítő tevékenységet is végzett, ami az ételeknek a felhasználás helyére történő szállításban és kiosztásában történő közreműködést jelentette. Az alperesi intézményben eltöltött idő alatt nem volt szükség a felperes "nehéz fizikai munkára alkalmas" minősítésének megváltoztatására. Két alkalommal fordult elő, hogy a felperes orvosi vizsgálatra jelentkezett, de mégsem jelent meg az orvosnál. Egyik alkalommal nem igényelte az ellátást, a másik alkalommal pedig munkahelyéről nem hozták be. A felperes soha nem jelezte, hogy a szükséges védőfelszerelést a munkavégzés során nem kapta volna meg. 2016. október 4-én azonban kérte, hogy a továbbiakban ne foglalkoztassák, mivel addigi munkájáért nem kapott dicséretet, jutalmat és fizetésével is problémái voltak. A foglalkoztatással kapcsolatos kérelmét elutasították, munkabérrel kapcsolatos kifogását pedig a bérszámfejtő felé továbbították.

[2] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz, az élethez, a testi épséghez és az egészség védelméhez fűződő jogát. Kérte, hogy az alperes adjon megfelelő elégtételt akként, hogy munkavállalója, 1. sz. személy reintegrációs tiszt írásban kérjen elnézést az elkövetett jogsértésekért: "Elnézést kérek felperes neve tól a 2016. február 29. és 2016. október 24. között a alperes neve ben őt részemről ért bánásmód miatt.". Kérte továbbá az alperes kötelezését 3.000.000 forint sérelemdíj és annak 2016. október 24-től járó kamatai megfizetésére.

[3] Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:51. és 2:52. §-ára, kamatigényét a Ptk. 6:47. §-ára alapította. Előadta, hogy munkavégzésért soha nem kapott dicséretet vagy jutalmat, és munkabére is kevesebb volt az ígértnél, melyet gyakran nem vagy csak késve kapott meg. Jogsértő módon egyszerre több helyen, így a karbantartó műhelyben, a cég neve-nél és konyhai kisegítőként is foglalkoztatták. A külső munkahelyen a munka utáni átöltözés, illetve motozás nappal az utcán, a járókelők szeme láttára történt szeméremsértő, őt emberi méltóságában megalázó módon. Embertelen volt a rabszállítás módja is: a felforrósodott buszban biztonsági öv nélkül vitték őket. A külső foglalkoztatás során alapvető munkavédelmi feltételek nem voltak biztosítottak. Kifogásolta, hogy a nehéz fizikai munkára alkalmasnak ítélték, holott magas vérnyomással és drogelvonási tünetekkel küzdött, orvosi ellenőrzése egyébként sem volt megfelelő.

[4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a kereset hiányos, mert az konkrét tényállításokat nem tartalmaz. A felperes nem adta elő, hogy melyik munkahelyen, milyen időszakban, milyen munkákat végzett és milyen személyiségi jogai sérültek. Nem nyilatkozott a biztonsági ellenőrzés általa megalázónak tartott körülményeire sem. Nem volt határozott a ki nem fizetett munkabérrel kapcsolatos követelése és a hiányzó munkavédelmi eszközök felsorolása. Kifejtette, hogy dicséretre nem feltétlenül jogosultak az elítéltek. Csak az kaphat, aki kifogástalanul végzi munkáját és magatartásában egyébként is pozitív tendenciák tapasztalhatók. Perköltségét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: költségrendelet) alapján kérte megállapítani azzal, hogy áfa fizetésére nem köteles, a tárgyalásonkénti munkadíját 15.000 forintban határozta meg.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 255.000 forint perköltséget és felhívásra az állam javára 180.000 forint le nem rótt illetéket. Megállapította, hogy a 100%-ban pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének költségeit a felperes viseli.

[6] Ítéletének indokolásában elsőként rámutatott, hogy a dicséretek hiánya, a hivatalos levelek kézbesítésének elmaradása, illetőleg munkabér ki nem fizetése nem személyiségi jogot sértő tényállások, ezért e körben a felperes keresete mindenképpen alaptalan. A többi sérelmezett magatartást illetően kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes mely jogellenes magatartásával, mely személyiségi jogait sértette meg. Kiemelte, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvt.) 133. §-ának (2) bekezdés c) pontja szerint az elítélt köteles a számára kijelölt munkát végezni, az e) pont alapján pedig a BV. intézet tisztán tartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni. A fogvatartottak munkavégzési kötelezettségét tehát jogszabály írja elő. A felperest nehéz fizikai munkára alkalmasnak ítélték, ezért jogszerű volt az intézeten belüli, illetőleg az intézeten kívüli munkáltatása is. Azt pedig a felperes nem bizonyította, hogy ennek időtartama a Bvt. 135. §-ának (3) bekezdésében írt időtartamot meghaladta volna, mert ezt a meghallgatott 1. sz. személy és 2. sz. személy tanúk vallomása nem támasztotta alá. A külső munkahelyen történő foglalkoztatás körében rögzítette, hogy az a fogvatartó intézettel szerződő partnerek feladata, a BV. intézet csak az őrzésről köteles gondoskodni. Így az ezzel kapcsolatos kifogások az alperessel szemben nem érvényesíthetőek. A szállítás körülményeit a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek által üzemben tartott szolgálati gépjárművekre, azok forgalomba helyezésére, időszakos vizsgálatára vonatkozó különös szabályokról szóló 58/2015. BM rendelet 11. §-a alapján jogszerűnek találta. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos felperesi kifogásokat illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a beszerzett iratok alapján a felperes a befogadásakor gyógyszert nem vitt magával, nem is szedett, amikor pedig magasvérnyomás-betegsége kiderült, akkor azt kezelték. Ezt követően is több alkalommal jelent meg orvosi rendelésen, ezért az ellátás hiányára vonatkozó kifogásait alaptalannak találta. A külső munkahelyen történt biztonsági átvizsgálással kapcsolatban általa előadottakat a meghallgatott tanú nem tudta megerősíteni, mert ott nem dolgozott együtt a felperessel. Mindezekre tekintettel a felperes keresetét elutasította, és a Pp. 78. §-ára hivatkozva kötelezte az alperes perköltségének megfizetésére.