27/1990. (XI. 22.) AB határozat
a sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés vonatkozásában alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Gebauer Tamás budapesti (XV., Tóth István u. 84. szám alatti) lakosnak és Géczi Erika budapesti (XIV. Mogyoródi út 98. szám alatti) lakosnak a sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés vonatkozásában alkotmányellenesség megállapítása iránt beadott indítványa alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés 8. § (5) bekezdésének e) pontja és 17. §-a alkotmányellenesek, ezért azokat 1991. január 1-jei hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozók kérték, hogy az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának b) pontja alapján állapítsa meg a sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés 8. § (5) bekezdésének e) pontja és 17. §-a alkotmányellenességét és azokat a fenti jogszabály 40. §-a alapján semmisítse meg. Álláspontjuk szerint a rendelkezés sérelmezett szabályai alkotmányellenesen korlátozzák a sportegyesülethez szerződéssel nem kapcsolódó, amatőr sportolók alapvető személyes szabadságjogait, amikor a sportoló átigazolását másik sportegyesülethez az ún. átadó sportegyesület engedélyéhez kötik, illetve ennek hiányában egy év várakozási időt írnak elő. Az indítványozók a fenti rendelkezést az egyesületi alapszabályokkal is ellentétesnek tartják, amelyek szerint az egyesületekből való kilépés önkéntes.
2. Az Országos Sporthivatal elnöke az indítványra tett észrevételeiben kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az indítványozók kérelmét, mint megalapozatlant utasítsa el a következő indokok alapján:
A rendszeres versenysport-tevékenység megfelelő szervezeti keretek - országos szakszövetségek, nemzetközi szövetségek - kialakítását és meghatározott korlátozások érvényesülését igényli. Ez utóbbi korlátok, szabályok mintegy a nemzetközi jogok feletti "sportjogot" alkotnak, amelynek figyelmen kívül hagyása a sportág nemzetközi kapcsolatrendszeréből való kizárással jár. Így többek között szükséges a sportolók versenyzési és játékjogosultsága nyilvántartási rendszerének kialakítása. Míg a sportolók - ellenkező kötelezettségvállalás hiányában - szabadon léphetnek be korlátlan számú sportegyesületbe és léphetnek ki azokból, addig a nemzetközi szabályoknak megfelelően a sportolók versenyzési, illetve játékjogosultsága, igazolása ettől eltérően kezelendő.
A jelenlegi szabályozást gazdasági szükségszerűség is indokolja az észrevételező szerint: a sportegyesületek nem áldoznának az utánpótlás nevelésére, a sportolók felkészítésére, ha a sportolókat nem ösztönöznék az átigazolás szabályai arra, hogy a rájuk áldozó sportegyesületnél maradjanak. Az Országos Sporthivatal elnöke egyfajta gazdasági viszonyt lát a sportoló és egyesülete között, amelyben a sportoló a felkészülés és a versenyzés anyagi hátterének biztosítása ellenértékeként rendelkezési jogot biztosít az egyesületnek versenyzési, illetve játékjogosultsága felett. Ez a rendelkezési jog - a polgári jog alapelveiből következően - csak közös megegyezéssel szüntethető meg az észrevételező álláspontja szerint.
Az észrevételező felhívta még a figyelmet arra, hogy az átadó sportegyesület joga az átigazolás megtagadására nem korlátlan, a várakozási idő kitöltése után a sportoló hozzájárulás nélkül is átigazolhat és a várakozási idő alatt az átadó sportegyesületben versenyezhet. Az észrevételező szerint az átigazolás megtagadása egyébként is kivételes.
Az Országos Sporthivatal elnöke tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy az igazolási és átigazolási szabályok módosítása folyamatban van. A módosítás eredményeként az átigazolási szabályok a sportági szakszövetségek hatáskörébe tartoznak majd, az új központi szabályozás csak a sportolók és sportegyesületek érdekeit védő garanciális szabályokat állapítja meg.
II.
A sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés 8. § (5) bekezdésének e) pontja előírja, hogy az átigazolási kérelemnek tartalmaznia kell az átadó sportegyesület nyilatkozatát az átigazoláshoz való hozzájárulásra vagy annak megtagadására vonatkozóan. E szabály alól a rendelkezés kivételeket állapít meg. A rendelkezés a 17. § (1) bekezdése szerint "ha a sportoló átigazolásához az átadó sportegyesület hozzájárulása szükséges és a sportegyesület a hozzájárulást nem adta meg, a sportoló az átvevő sportegyesülete várakozási idő eltelte után igazolható át". A 17. § (2) és (3) bekezdései a várakozási idő mértékét és kezdő időpontját határozzák meg, (4) bekezdése a sportolónak a várakozási idő alatt az átadó sportegyesületben versenyzési, illetve játékengedélyt biztosít, az (5) bekezdés pedig a válogatottban való részvétel lehetőségét szabályozza a várakozási idő alatt. A 17. § (6) bekezdése az (5) bekezdésének a 7. § (1) bekezdése szerinti szerződéses sportolókra vonatkozóan alkalmazását rendeli.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megvizsgálta és azt az alább kifejtettek szerint alaposnak találta:
Az indítványozók a sportolók igazolási, átigazolási, tehát a versenyzési, illetve játékengedélyére vonatkozó nyilvántartásának létét nem kifogásolták, ezért azt az Alkotmánybíróság nem vizsgálta. Az indítványozók kérelme az átigazolásnak arra a szabályára irányult, amely az átadó sportegyesület hozzájárulása nélkül átigazoló sportoló számára egyéves várakozási időt ír elő.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint ezen általános személyiségi jog aspektusai közé tartozik a személyiség szabad kibontakozásához való jog és az általános cselekvési szabadság. A sportoló számára az Alkotmány 70/D § (2) bekezdése szerint az ország területén élőket megillető általános jog mellett a rendszeres testedzésre vonatkozóan fontos az is, hogy képességeit, teljesítményét másokkal összemérhesse, versenyezhessen.
Az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében szabályozott egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra létrehozott szervezetekhez csatlakozni, így az általa választott sportegyesületbe belépni, illetve oda más egyesületből átlépni. Az új egyesületben kifejthető tevékenységének korlátozását jelenti az, hogy átigazolási hozzájárulás hiányában az egyéves úgynevezett "várakozási idő" alatt a sportoló az általa választott egyesület színeiben nem, csak a régi egyesülete keretében élhet versenyzési jogával.
A sérelmezett szabállyal alapvetően elérni kívánt két cél - a nemzetközi szabályoknak megfelelő, versenyzési, illetve játékjogosultság átlátható és nyilvántartható rendje és a gazdasági célszerűség - megvalósítható más eszközökkel is, így például a sportolóval előzetesen kötött polgári jogi szerződéssel, amely az észrevételező által említett polgári jogi alapelvnek megfelelően szabályozhatja a sportoló és a sportegyesület jövőbeni kapcsolatát. A szerződésben a sportoló vállalhat olyan kötelezettséget; amely az Alkotmányban biztosított jogát korlátozza és ezen kötelezettségvállalása a későbbiekben a polgári jog szabályai szerint minősül. A nemzetközi sportéletben való részvételt biztosító rend kialakítása tehát más, az Alkotmányt nem sértő módon is megvalósítható. Az észrevételező azon érvének, hogy az évközi átigazolások áttekinthetetlen helyzetet teremtenének, ellentmond a 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés 12. §-a, amely hozzájárulás esetén a sportoló átigazolását az év bármely napján megengedi.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezéseket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésében szabályozott lehetőséggel élve 1991. január 1-jei hatállyal semmisíti meg, tekintettel a nyilvántartás átalakításához szükséges időre.
Az Alkotmánybíróság a határozatát az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró