A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20279/2015/4. számú határozata általános szerződési feltételek érvényességének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 4. §, 6. §, 8. §, 11. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.785/2014/4.

A Fővárosi Ítélőtábla az Imre Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd) által képviselt OTP Ingatlanlízing Zrt. (1012 Budapest, Vérmező u. 4.) felperesnek - az S.B.G.K. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd) által képviselt Magyar Állam alperes ellen általános szerződési feltételek érvényességének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. december 12. napján meghozott 4.G.44.617/2014/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszámon és a felperes részéről 7. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését helybenhagyja, fellebbezett indokolását a jelen ítélet indokolásában foglaltak szerint részben megváltoztatja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) forint másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 6.000 (hatezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. A fennmaradó 2.000 (kétezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. §-a alapján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a keresetlevél mellékletét képező kivonatban szereplő szerződési feltételek tisztességesek, ezért érvényesek.

A felperes indítványozta, hogy a bíróság a kereseti kérelem érdemi elbírálását megelőzően a Pp. 155/B. § (2) bekezdése alapján a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Törvény és a 2/2014. PJE határozat (a továbbiakban: PJE határozat) 2. pontja alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása érdekében kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását, és a Törvény, valamint a PJE határozat hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint jelen peres eljárásban történő alkalmazásának kizárását.

A felperes kérte továbbá, hogy a bíróság kezdeményezzen az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) előtt előzetes döntéshozatali eljárást annak tisztázása érdekében, hogy a Törvény rendelkezései mennyiben felelnek meg a 2014/17/EU irányelv 23. cikk (5) bekezdésének, illetve a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 1. cikk (1) bekezdésének, 7. és 8. cikkének.

A felperes a Törvény 4. § (1) bekezdésében írt elvek részletes, alkotmányossági szempontokra is kitérő elemzése alapján kijelentette, hogy az általa alkalmazott általános szerződési feltételek a Törvényben írt követelményeknek hiánytalanul megfelelnek.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Kérte, hogy a bíróság utasítsa el a felperesnek a Bíróság, illetve az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét. A Törvény a Kúria PJE határozatában kifejtett jogértelmezést teszi általános érvényűvé, vagyis nem mond ki új anyagi jogi szabályokat és nem állapít meg új jogelveket a fogyasztói hitelszerződésekre vonatkozóan, csupán a Kúria jogértelmezését kodifikálja, amint azt a Törvény indokolása is kifejti.

Az alperes előadta, hogy a jelen eljárásban nincs közvetlenül alkalmazandó, vagy közvetlenül érvényesülő uniós jogi szabály. A jogvita eldöntése szempontjából csak az Irányelvnek van relevanciája, amelynek azonban implementációja megtörtént, így közvetlen alkalmazásának nincs helye. A felperes által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás az Irányelv értelmezése kapcsán nem szükséges, mivel az olyan kérdéseket érintene, amelyek tekintetében a Bíróságnak már kialakult gyakorlata van. A törvény közösségi joggal való összhangja előzetes döntéshozatali eljárásnak nem is lehet tárgya, mivel az csak kötelezettségszegési eljárásban vizsgálható. Előzetes döntéshozatali eljárásnak egyébként is csak olyan kérdés vonatkozásában van helye, amelynek eldöntése az ítélet meghozatalához szükséges, ilyen kérdést pedig a felperesi indítvány nem tartalmaz.

Előadta, hogy a kereset tárgyát képező szerződéses kikötések egyik időállapotukra tekintettel sem felelnek meg maradéktalanul a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti elveknek. Indítványozta, hogy a bíróság a felperes által peresített szerződéses kikötéseket mindenekelőtt a Törvény 4. § (1) bekezdésének b), f) és g) pontja szerinti, szövegszerűen ellenőrizhető, mérlegelést nem igénylő objektív szempontok alapján vizsgálja meg, és a többi elvnek való megfelelőséget csak annyiban vizsgálja amennyiben a b), f) és g) pontban írtaknak a szerződési kikötés megfelel. Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes által peresített szerződéses kikötés akárcsak egy törvényi elv sérelmét okozza, úgy az adott szerződéses kikötés további vizsgálata szükségtelen és ebben a körben a keresetet el kell utasítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 635.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felperes által a keresetlevélben megjelölt szerződési feltételek a Törvény 8. § (3) bekezdésére és 4. § (1) bekezdésére tekintettel a Törvény hatálya alá tartoznak-e. Amennyiben a felperes által hivatkozott szerződési feltétel nem egyoldalú kamat-, költség- vagy díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötésnek minősül, úgy az adott szerződési feltétel vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelmet el kell utasítani, mivel azzal kapcsolatban kereseti kérelem nem is lett volna előterjeszthető, illetve annak tisztességessége és a Törvény 4. § (1) bekezdésben foglalt elveknek való megfelelése nem is vizsgálható. A pénzügyi lízing az adásvételi és bérleti szerződés, valamint kölcsönszerződés elemeit vegyítő speciális szerződéstípus, így a lízingdíj ezeknek megfelelő elemekből tevődik össze. Ebből következően az ingatlanhasználattal, a tulajdonszerzési jogosultsággal, az adásvételi szerződés megkötésével, megszüntetésével kapcsolatban felmerülő költségek, így adó, illeték, egyéb közteher, kezelési- és fenntartási költségek viselésével, illetve áthárításával kapcsolatos rendelkezések nem tekinthetők egyoldalú szerződésmódosítást biztosító kikötésnek, mivel ezek a költségek nem a lízingszerződés finanszírozási eleméhez, hanem annak adásvételi és bérleti szerződési elemeihez tartozó, a lízingbevevőre telepített költségek. Az ilyen költség- és díjelemekre vonatkozó szerződési rendelkezések tehát nem tartoznak a Törvény hatálya alá. Az elsőfokú bíróság ugyancsak a Törvény hatálya alá nem tartozónak minősítette az egyoldalú szerződésmódosításhoz kapcsolódó, az általános szerződési feltételekben rögzített olyan eljárásrendre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítás közlésével, illetve nyilvánosságra hozatalával kapcsolatosak. Nem tartoznak továbbá a Törvény hatálya alá az automatikus módosulást tartalmazó rendelkezések, valamint azok, amelyek esetében a felperes általi módosítás hatálybalépéséhez az ügyfél kifejezett elfogadása szükséges. Az elsőfokú bíróság ezért a kereseti kérelmet érdemben csak azon szerződési feltételek tekintetében vizsgálta, amelyek a Törvény 4. § (1) bekezdése szerint egyoldalú kamat-, költség- vagy díjemelést tesznek lehetővé. A Törvény 11. § (1) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a perben a bíróság kizárólag a Törvény 4. § (1) bekezdésében írt szempontok szerint vizsgálhatta a keresetben megjelölt szerződési feltételek tisztességességét, egyéb jogszabályt nem vehetett figyelembe. Az elsőfokú bíróság a Törvény és Ptk. viszonyát elemezve megállapította, hogy a Törvény a Ptk.-hoz képest lex specialisnak minősül, ezért a Ptk. tisztességtelenségre vonatkozó szabályait a per elbírálása során nem lehet figyelembe venni.