BH 2002.2.61 A másik házastárs különvagyoni lakásából a visszatérés szándéka nélkül eltávozott házastárs is igényt tarthat lakáshasználati joga ellenértékére, ha távozása házastársa durva, agresszív magatartásának eredménye volt. [Csjt. 31/C. § (1)-(3) bek., 31/B. §].

A peres felek 1991. december 19-én kötöttek házasságot, melyből 1993. október 6-án Blanka nevű gyermekük született. Az együttélést az alperes különvagyonát képező többszintes házas ingatlanban folytatták. A házasság kezdettől fogva nem volt kiegyensúlyozott, a felek nem tudtak megfelelően alkalmazkodni egymáshoz. Életközösségüket ezért már 1992. tavaszán átmenetileg megszakították, a felperes néhány hónapra a volt férjéhez költözött, de ez alkalommal a házastársak még kibékültek. 1994. nyarától a felek háztartásában élt a felperes előző házasságából 1985-ben született fiúgyermeke is, akivel az alperes nem tudott megfelelő kapcsolatot kialakítani, az így keletkező problémák miatt a házastársak között sorozatos nézeteltérések alakultak ki.

1996. november 7-én éjszaka az alperes féltékenysége miatt a felek között ismét szóváltásra került sor, melynek során az alperes olyan súlyosan bántalmazta a felperest, hogy a tettlegesség következményeként felvett orvosi látlelet szerint a felperes a jobb oldali járomcsont és szemgödör repedését és a jobb arcfél bevérzéses zúzódását szenvedte el.

1996. november 8-án a felperes az alperes távollétében a saját és gyermekei legszükségesebb holmijait egy sporttáskába csomagolta, és a közös lakásból elköltözött. Ezután rövid ideig egy budakeszi panzióban tartózkodott, majd újsághirdetés útján bérbe vette a két és félszobás, 64 m2 alapterületű összkomfortos lakást a hozzátartozó garázzsal, 1997 júliusában pedig a fenti ingatlant jelentős összegű kölcsön igénybevételével megvásárolta.

A felperes elköltözését követően a házastársak között eredményes békülési kísérlet már nem volt, sőt viszonyuk az alperes és a közös gyermek kapcsolattartásával összefüggő viták miatt olyan mértékben eldurvult, hogy kölcsönös feljelentéseik folytán több büntető, illetve gyámhatósági eljárás indult ellenük.

A felperes keresetében a házasság felbontását, a közös gyermek nála való elhelyezését és 1996. november 15-től gyermektartásdíj megállapítását kérte. A volt közös lakás használatára nem tartott igényt, de lakáshasználati jogának ellenértékét követelte az alperestől, melynek összegét 5 000 000 forintban jelölte meg.

A házasság felbontását az alperes is kérte, viszontkeresettel élt a gyermek nála való elhelyezése és tartásdíj megítélése iránt, ellenkérelme pedig a felperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti keresetének az elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a közös gyermeket a felperesnél helyezte el, az alperest 1996. december 1-jétől havi 20 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj, továbbá 325 000 forint gyermektartásdíj-hátralék megfizetésére kötelezte, és szabályozta az alperes és a gyermek kapcsolattartását. A lakásingatlanon a felperes használati jogát megszüntette, a lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, és kötelezte az alperest a lakáshasználati jog 1 500 000 forint ellenértékének a megfizetésére. Ez utóbbi rendelkezés indokolása szerint a lakásingatlan az alperes - felperes által is elismert - különvagyona, tehát a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdése alapján a lakáshasználati jog az alperest illeti meg. A bíróság megítélése szerint a felperes 1996. november 8-án az alperes előző éjszakai tettlegessége miatt kényszerült arra, hogy a további veszekedések megelőzése végett a két gyermekkel és a nélkülözhetetlenül szükséges ruhaneműekkel elköltözzön a közös lakásból egy panzióba. Azt, hogy a felperes alappal tarthatott attól: az alperes olyan körülményeket teremt, illetve olyan magatartást tanúsít, amely miatt nem biztonságos a lakásban tartózkodása, alátámasztja az is, hogy a felek különélése után is előfordult, hogy az alperes bántalmazta a felperest. Ennél fogva - minthogy nem állapítható meg, hogy a felperes önként, a visszatérés szándéka nélkül költözött el a közös lakásból - a felperes alappal tarthat igényt a Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése alapján a lakáshasználati jog ellenértékére.

A perben eljárt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő a lakás beköltözhető forgalmi értékét 22 700 000 forintban, a lakott forgalmi értéket 15 900 000 forintban jelölte meg. A Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a távozó házastárs a lakáshasználati jognak a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értéke különbözetében meghatározott ellenértéke azon részére jogosult, amely őt a visszamaradt házastársa és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel arányosan megilleti azzal, hogy a jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének 1/3-ánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában lévő lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat.

A bíróság a felek házassági életközösségének időtartamát, valamint azt a körülményt is mérlegelve, hogy a felperes jelentős anyagi erőforrásokat mozgósítva tudta megoldani a felek közös gyermekének lakhatási lehetőségét, és azt a tényt is számításba véve, hogy a felek közös gyermeke a felperesnél került elhelyezésre, a lakáshasználati jog 1 500 000 forint ellenértéke megfizetésére kötelezte az alperest.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a lakáshasználati jog ellenértékét érintően a felperes annak felemelését, az alperes pedig a fizetési kötelezettsége megállapításának mellőzését kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperes lakáshasználati jog ellenértékében való marasztalását mellőzte. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a házasság megromlásával kapcsolatban tényként állapította meg, hogy a felek házassága a nézeteltérések, viták miatt 1996. novemberére már teljesen megromlott. Ugyanakkor az ítéleti ténymegállapítás nem tartalmazza azt, hogy az alperes a fenti időpontig a felperest bármikor bántalmazta volna, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amellyel lehetetlenné tette a felperes számára az egyébként nagy alapterületű, többszintes és többszobás házastársi lakásban való együttlakást. Ilyen tartalmú ténymegállapítások alappal hiányoznak az elsőfokú ítéletből, mert a perbeli bizonyítás anyagából ilyen tények nem is voltak megállapíthatóak.