A Fővárosi Törvényszék Bf.6147/2018/6. számú határozata testi sértés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 8. §, 164. §, 240. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 566. §, 575. §, 576. §, 582. §, 583. §, 584. §, 592. §, 593. §, 599. §, 606. §, 615. §, 616. §, 868. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §] Bírók: Boros Tibor, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Hegedűs Péter

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság B.9/2017/12., *Fővárosi Törvényszék Bf.6147/2018/6.*, Fővárosi Ítélőtábla Bhar.36/2019/9. (ÍH 2019.73)

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.6147/2018/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. november 7. és 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A testi sértés vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2017. december 11. napján kihirdetett 6.B.9/2017/12. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége (Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés, (9) bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az állam köteles az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül személy1 (cím1.) védő részére 69.850 (hatvankilencezer-nyolcszázötven) forint védői díjat megtéríteni.

A vádlott lakcíme cím2. személyazonosító igazolványának száma ....

Az ítélet ellen az ügyész a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2017. december 11. napján kihirdetett 6.B.9/2017/12. számú ítéletében vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdésére figyelemmel (9) bekezdésének a) pontja szerint minősülő gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében. Ezért őt 180 napi tétel, napi tételenként 1000 Ft, összesen 180.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetési lehetőséget biztosított, egyhavi részlet összegét 18.000 Ft-ban határozta meg. Figyelmeztette a vádlottat a meg nem fizetett pénzbüntetés szabadságvesztésre való átváltoztatásának lehetőségére, és őt 184.830 Ft bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.

Az elsőbírói ítéletet az ügyész tudomásul vette, azzal szemben a vádlott és védője a tényállás részben téves megállapítása miatt és - a vádlott jövedelmi viszonyainak figyelmen kívül hagyására hivatkozva - a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy vádlott neve gyalogos haladási sebessége és az a tény, hogy elmulasztotta a balra tekintést, a baleset bekövetkezése szempontjából nem bír jelentőséggel, mert az elütésére - a helyszínrajz szerint a záróvonalon álló rendszám1 frsz-ú személygépkocsi helyzete miatt - a záróvonaltól legalább 1,2 méterre, a szemközti sáv közepén került sor, ahol bal oldalról semmilyen jármű érkezésére nem kellett számítania. A tényállást az iratok - az említett helyszínrajz és személy2 tanúvallomása - alapján kiegészíteni kérte a kocsisorban álló autók bal oldala és a záróvonal közötti távolsággal és az elütés pontos helyének megjelölésével. Álláspontja szerint a motorkerékpáros megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 15.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 18. § (1) bekezdés c) pontjában és 36. §-ának (1) bekezdésében és különösen ugyanezen § (12) bekezdés a) pontjában foglalt szabályokat, e körben a felelősségét részben el is ismerte. Az objektív eredménybeszámítás tanára hivatkozva kifejtette, hogy védencének a KRESZ 21. § (5) bekezdését megszegő magatartása, miszerint nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet használta, semmilyen okozati összefüggésben nincs a bekövetkezett balesettel, illetőleg az legfeljebb sértetti közrehatásnak tekinthető. A KRESZ 21. § (6) bekezdésének megszegése pedig szintén csak akkor állna ok-okozati összefüggésben a balesettel, ha szabályosan jobbról érkező jármű ütközött volna a gyalogossal. vádlottnak a védő álláspontja szerint a szemközti sávban a tőle elvárható gondosság mellett már nem kellett számítania érkező járműre, így a meggyőződési kötelezettség hiánya nem neki róható fel. Mindezekre figyelemmel a védő az elsőbírói ítélet megváltoztatását és vádlott neve felmentését indítványozta.

A Fővárosi Főügyészség .... számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak, az elsőfokú bíróság ítéletét, az általa megállapított tényállást megalapozottnak, a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerűnek, a cselekmény jogi minősítését törvényesnek nevezte. Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett büntetéskiszabási körülményekkel, a kiszabott büntetés nemével és mértékével is egyetértett. Ezért az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen tett felszólalásában teljes egészében megismételte az írásbeli fellebbezés-indokolásában foglaltakat.

személy3 sértett jogi képviselője a nyilvános ülésen tett felszólalásában rámutatott, hogy a védő az enyhítésre irányuló fellebbezését nem terjeszthette volna ki. A baleset érdemével kapcsolatban a gyalogos észlelhetőségére mutatott rá, illetve hangsúlyozta, hogy a baleset a záróvonal átlépése hiányában is bekövetkezett volna. Kifejtette, hogy a balesethez vezető okfolyamatot időben a vádlott szabályszegő magatartása kezdte meg, hiszen egyáltalán nem léphetett volna le az úttestre, továbbá a balra tekintést is elmulasztotta. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, ezért ítéletének helyben hagyására tett indítványt.

vádlott neve vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy ő szenvedett súlyos sérüléseket a balesetben, amely után újra kellett járni tanulnia, elvesztette a munkáját, majd a lakását is. Hangsúlyozta, hogy az úttestre lépés előtt eleget tett a balra tekintési kötelezettségének, álló kocsisort látott, abban nem állt a motorkerékpáros mozgását esetleg takaró nagyobb jármű, a sértettet mégsem észlelte. Azt is kiemelte, hogy nem futott, elütése három-négy lépéssel a felezővonalon túl történt, ahol ő nem számíthatott balról érkező járműre.

A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezéseket alaposnak találta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően történt jogszabály-változásra, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 2018. július 1-jei hatályba lépésére tekintettel az ítélet felülbírálatát a Be. 868. § (1) bekezdése értelemében e törvény rendelkezései alapján végezte el. Ahogy arra a sértetti jogi képviselő rámutatott, a Be. 584. § (3) bekezdése megtiltja a Be. 583. § (3) bekezdésére alapított, azaz a szankció mértékét támadó fellebbezés utólagos kiterjesztését. Azonban az elsőbírói ítélet meghozatalakor és a védelmi fellebbezések bejelentésekor hatályos 1998. évi XIX. törvény még lehetővé tette a bejelentett fellebbezés irányának megváltoztatását, illetve annak kiterjesztését, így a másodfokú bíróság a védő fellebbezését annak kiterjesztett keretei között bírálta el.