BH 2008.6.150 Nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése [Csjt. 27. §, 28. §].

A felperes keresetében - egyebek mellett - a felek házasságának a felbontását kérte, az alperes pedig viszontkeresettel élt - többek között - a felperes arra való kötelezése iránt, hogy fizessen meg a részére a K. Kft.-beli üzletrésze 1/2 része ellenértékének a kötelmi jellegű megtérítéseként 3 398 000 forintot.

E viszontkereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a K. Kft.-ben a felperes 1 960 000 névértékű üzletrésszel rendelkezik, amely házastársi közös vagyonnak minősül, mert azt az életközösség fennállása alatt szerezték. A felperes édesapja 17 660 000 Ft névértékű üzletrésszel, az anyósa 380 000 Ft névértékű üzletrésszel rendelkezik. A 2003 évi beszámoló alapján a Kft. könyv szerinti értéke 19 760 000 Ft volt. Előadta, hogy a társaság tulajdonában áll egy 371 négyzetméter alapterületű söröző, valamint egy 37 négyzetméter alapterületű, új építésű üdülőingatlan, továbbá egy garázsingatlan. Ezen ingatlanok forgalmi értékét figyelembe véve a tiszta vagyon értéke 69 347 000 Ft, amelyből a felperes üzletrészének 2003-as forgalmi értéke 6 796 000 Ft. Ennek fele része házastársi közös vagyon jogcímén őt illeti meg, ezért kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest ezen a jogcímen 3 398 000 Ft megfizetésére.

A felperes a K. Kft. üzletrészével kapcsolatos kötelmi igény tekintetében a viszontkereset elutasítását kérte - többek között - arra való hivatkozással, hogy a kft.-üzletrész a különvagyonát képezi, mert azt a megalapításkori 10%-ban az édesapjától ajándékba kapta, és az üzletrészé­nek névértéke csupán 1 960 000 forint, annak forgalmi értéke pedig kb. 4 000 000 forint lehet.

Az elsőfokú bíróság a peres felek házasságát felbontó ítéletével a K. Kft.-beli üzletrész értéke fele részének a felperes általi megfizetésére irányuló viszontkeresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt a viszontkeresetének helyt adó döntés meghozatala iránt.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta.

A peres felek egyező előadása és a felperes édesapjának a tanúvallomása alapján a perben eljárt bíróságok tényként állapították meg azt, hogy a K. Kft. alapításakor annak törzstőkéje 1 000 000 Ft volt, amelyből az alapító okirat szerint a felperes 100 000 Ft összegű törzsbetét a felperes tulajdonát képezte. A Kft. alapítására vonatkozó felperesi előadás, illetve tanúvallomás valódiságát maga az alperes sem vitatta, és a 100 000 forintos vagyoni hozzájárulás közös befizetésének tényét sem állította, a felperes édesapja pedig úgy nyilatkozott, hogy az üzletrészt ingyenesen juttatta a fiának, a felperes által ajándékba kapott üzletrész viszont nem közös vagyonnak, hanem a Csjt. 28. § (1) bekezdés b) pontja szerint a felperes különvagyonának minősül. Erre tekintettel a felperesi üzletrész életközösség megszakadásakori értéke 1/2 részének megtérítésére vonatkozó alperesi viszontkeresetet az elsőfokú bíróság mint alaptalant elutasította.

A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy az alperes ezen üzletrész életközösség megszakadásakori értékét 6 796 000 Ft-ban jelölte meg. Önmagában az üzletrész piaci értékének növekedése azonban a felperes kötelmi igényét nem alapozza meg, mert az üzletrész piaci értékének változása az üzletrész különvagyoni jellegét nem változtatja meg, az értéknövekedés pedig nem minősül a különvagyon olyan hasznának, amely a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján közös vagyonnak lenne tekinthető. A kft.-üzletrész különvagyoni jellegére tekintettel az alperesnek a felperessel szemben jogszerű követelése e jogcímen sem lehet.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítélete viszontkeresetet elutasító rendelkezésének a hatályon kívül helyezése és ebben a körben a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.

A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet kft.-üzletrész értéke elszámolásának mellőzésére vonatkozó rendelkezése a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdését és a 27. §-ának (1) bekezdését sérti.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, és ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mind­az, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik, azzal, hogy közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit, a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésének b) pontja pedig kimondja azt, hogy a házastárs különvagyonához tartozik - egyebek mellett - a házasság fennállása alatt ajándékba kapott vagyontárgy.

1. Alaptalanul hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes K. Kft.-beli üzletrésze a felek közös vagyonát képezné.

A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy a Csjt. idézett rendelkezései az egyes vagyontárgyak alvagyoni jellegének a meghatározása körében nem különböztetnek aszerint, hogy az adott vagyontárgy személyes, családi vagy háztartási célokat, illetőleg befektetési vagy vállalkozási célokat szolgál-e, ezért a házastársak befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyainak alvagyoni jellegét a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyakéval azonos elvek alapján kell megítélni (Pfv. II. 20.720/1999. sz.).

Ennek megfelelően a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozik az életközösség ideje alatt megszerzett, és annak megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedés, egyebek mellett tehát a kft.-üzletrész is akkor, ha az a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott olyan időpontban, olyan jogcímen, vagy olyan eredetű vagyoni eszközök felhasználásával került megszerzésre, amelyre tekintettel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése a közös vagyoni jelleg alól kivételt létesít.

A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitás, hogy a perbeli kft.-üzletrészt a felperes az életközösség ideje alatt, de nem közös vagyoni pénzeszközök felhasználásával szerezte meg, hanem az annak alapjául szolgáló törzsbetét összegét az édesapjától kapta ajándékba, ezért maga az üzletrész a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felperes különvagyonába tartozik.

2. Részben téves, illetve hiányos ugyan a jogerős ítéletnek a perbeli kft.-üzletrész életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedése felperesi különvagyonkénti minősítésére vonatkozó indokolása, az érdemi döntése viszont ennek ellenére is helytálló.