A Monori Járásbíróság P.20200/2008/22. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 632. §, 649. §]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Dr. Róth Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Puskás Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

RÉSZÍTÉLETET:

A bíróság a felperes végrendelet érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetét elutasítja.

A részítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó, de a Megyei Bírósághoz címzett fellebbezésnek van helye.

A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket arról, hogy a másodfokú bíróság a részítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, illetve ha megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges. A felek ezekben az esetekben is kérhetik tárgyalás tartását.

INDOKOLÁS:

A bíróság a felek meghallgatása, a becsatolt okirati bizonyítékok, valamint a meghallgatott tanúk vallomásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A peres felek testvérek, édesapjuk néhai N.A. 2007. május hó 26. napján hunyt el. Az alperes a 80-as évek végétől kezdődően 2005. december hó 20. napjáig ápolta, gondozta a néhait, főzött, mosott, takarított rá.

A néhai N.I. végrendelete érvénytelenségének megállapítása iránt indult perben a felek édesapja egy alkalommal találkozott dr. B.L. ügyvéddel, akinek a tárgyalást követően jelezte, hogy végrendelkezni szeretne oly módon, hogy az alperes örököljön utána.

A néhai 2002. február hó 5. napján kelt végrendeletével örökösévé az alperest tette meg, figyelemmel arra, hogy ő több éve önzetlenül, egyedül, saját költségére eltartotta és gondozta őt.

2005. december hó 20. napján a felperes - anélkül, hogy testvéreivel ezt megbeszélte volna - magához vette a néhait, majd haláláig ő gondozta és ápolta. Ezen időszak alatt a néhaival a felperesen kívül a többi testvér nem tudta tartani a kapcsolatot.

A néhai halálát követő hagyatéki eljárásban becsatolt végrendeletre figyelemmel dr. T.M.közjegyző a 2008. január hó 7. napján kelt ... számú hagyatékátadó végzésével a hagyatékot 8/12-ed arányban teljes, 4/12-ed arányban ideiglenes hatállyal átadta az alperesnek.

N.I., N.A. és N.I. törvényes örökösök a végrendeletet érvényesnek fogadták el, B.J-né örökös pedig a végrendelet érvényességét nem vitatta. A felperes és O.J-né született N.I. vitatták a végrendelet érvényességét, a felperes és házastársa, N.J-né pedig hagyatéki hitelezői igényt terjesztettek elő, melyet a végrendeleti örökös, azaz az alperes nem ismert el.

A felperes elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a 2002. február hó 5. napján kelt végrendelet érvénytelen. Keresete jogalapjaként kezdetben a Ptk. 649. § (1) bekezdés b) pontjára, később a Ptk. 632. § (1) bekezdésére hivatkozott. A felperes keresetével összefüggésben előadta, hogy az alperes személyes meghallgatásakor "elszólta magát", ugyanis a 2008. április hó 10. napján tartott tárgyaláson elmondta, hogy a végrendeletet ő fogalmazta meg, leírta kézzel, majd legépeltette, illetve a végrendeletet B.L. ügyvéddel közösen fogalmazta meg.

Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte arra tekintettel, hogy ő a végrendelet elkészítésében semmilyen formában nem működött közre. Az alperes védekezése szerint a végrendelet, illetve az ezzel egy időben kelt egyéb okiratok nyilvánvalóan jogi szakember által megszerkesztett okiratok, azok tartalmát az alperes semmilyen módon meghatározni, befolyásolni nem tudta volna, tekintettel arra, hogy a jogi kérdésekben járatlan. Álláspontja szerint a felperes keresetmódosítása azon a félreértésen alapszik, hogy míg az alperes a tárgyaláson az ügyvéd közreműködésével készült jelen perbeli egyik beadványáról beszélt, azt a bíróság a végrendelet elkészítésére vonatkozó nyilatkozatnak vélte.