A Kúria Kfv.35027/2017/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 213. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 171. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 89. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az adózónak rendelkeznie kell az adómentes Közösségen belüli termékértékesítést igazoló dokumentumokkal és meg kell tennie minden ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. C-273/11., C-409/04., C-184/05.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.027/2017/9. szám

A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve.

A felperes képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Kovács Orsolya ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Király Patrícia jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. november 02. napján kelt 19.K.30.574/2016/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.30.574/2016/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (azaz ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012. évben belföldi felszámított adót (áfa) nem tartalmazó 62 számlát bocsátott ki a Swiftcom EOOD bulgáriai székhelyű társaság (bolgár társaság) felé, elektronikai eszközök értékesítéséről. A felperes által adóhatóság rendelkezésére bocsátott számlák, számlákhoz tartozó szállítólevelek, "Delivery note" dokumentumok, gépjárművezető által aláírt igazolások szerint az áru kiszolgáltatási helye a bulgáriai O. Ltd. volt, 3 szállítólevél kivételével, amelyeken a rendeltetési hely a bolgár társaság székhelye. A bolgár társaság a szerződés szerint előrefizetéssel rendezte az áruk ellenértékét, az utalásokat a S. GmbH (GmbH) és a N. W. M. Llc. teljesítette a bolgár társaság nevében. A szállítóleveleken szereplő áruk minden esetben áttárolásra kerültek a felperes raktárából (F. Kft.) a B.F. raktárába, amely DC6 épületben található, a GmbH részére. Az áruk kitárolására a GmbH által B.F. Kft.-nek adott megbízás alapján került sor, és ezeken az előzőekben megjelöltek szerepeltek feladóként, átvevőként szintén a GmbH és az áruk kiszolgáltatási helye nem Bulgária volt, a CMR okmányokon a bolgár társaság feladóként, átvevőként, szállítóként nem szerepelt.

[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011-2012. évre valamennyi adónemre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére áfa adónemben 2012. évre 92.715.000 Ft adókülönbözetet írt elő, 46.358.000 Ft adóbírságot szabott ki, 18.683.000 késedelmi pótlékot számított fel.

[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2015. december 21. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 95. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 99. § (2) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. § a) pontjára, 9. § (1) bekezdésére, 55. § (1) bekezdésére, 56. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, 166. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.

[4] Az alperes határozatának indokolása szerint az áruk nem a felperes által bolgár társaság felé történő értékesítés közvetlen következményeként hagyták el Magyarország területét, hanem a bolgár társaság továbbértékesítése folytán, emiatt a felperes és a bolgár társaság közötti értékesítések belföldi értékesítésnek minősülnek. Az elsőfokú adóhatóság ezért áfa adónemben 2012. évre 436.104.000 Ft után megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes terhére az áfa adókülönbözetet. A felperes nem bocsáthatott volna ki belföldi felszámított adót nem tartalmazó számlákat, az általa becsatolt dokumentumok a termék rendeltetési helyre történő megérkezését nem bizonyítják. A felperes a rendelkezésre álló adatok szerint tudta, illetve tudnia kellett, volna, hogy a termékek Bulgáriába soha nem érkeztek meg, mert azokat még Magyarországon értékesítették, ezek a B.F. Kft, a T. H., a G. és a VTL vámügynökség raktárából kerültek elszállításra, nem a bolgár társaság megbízásából Bulgáriába, hanem a GmbH megbízásából egyéb közösségi rendeltetési helyekre.

[5] A szállítólevelek egyikén sem szerepel a bolgár társaság és a szállítási címként megjelölt O.Ltd. aláírása, pecsétje, ezért a látszatra hibátlan fuvarokmányokról és elvárt gondosság vonatkozásában nem lehet beszélni. A felperes által bolgár társaságtól kért igazolás nem bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az áruk elhagyták Magyarország területét, sőt ennek hiteltelensége igazolódott be. A felperesi érveléssel ellentétben az ügyletekre nem alkalmazhatók a láncértékesítés szabályai, mivel nem logisztikai célú raktározásra került sor, az áruszállítási folyamat - ezáltal az áruk feletti rendelkezés - az egyéb jogalanynak történő áttárolás kapcsán megszakadt.