A Kúria Kfv.35027/2017/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 213. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 171. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 89. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az adózónak rendelkeznie kell az adómentes Közösségen belüli termékértékesítést igazoló dokumentumokkal és meg kell tennie minden ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. C-273/11., C-409/04., C-184/05.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.027/2017/9. szám

A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve.

A felperes képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Kovács Orsolya ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Király Patrícia jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. november 02. napján kelt 19.K.30.574/2016/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.30.574/2016/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (azaz ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012. évben belföldi felszámított adót (áfa) nem tartalmazó 62 számlát bocsátott ki a Swiftcom EOOD bulgáriai székhelyű társaság (bolgár társaság) felé, elektronikai eszközök értékesítéséről. A felperes által adóhatóság rendelkezésére bocsátott számlák, számlákhoz tartozó szállítólevelek, "Delivery note" dokumentumok, gépjárművezető által aláírt igazolások szerint az áru kiszolgáltatási helye a bulgáriai O. Ltd. volt, 3 szállítólevél kivételével, amelyeken a rendeltetési hely a bolgár társaság székhelye. A bolgár társaság a szerződés szerint előrefizetéssel rendezte az áruk ellenértékét, az utalásokat a S. GmbH (GmbH) és a N. W. M. Llc. teljesítette a bolgár társaság nevében. A szállítóleveleken szereplő áruk minden esetben áttárolásra kerültek a felperes raktárából (F. Kft.) a B.F. raktárába, amely DC6 épületben található, a GmbH részére. Az áruk kitárolására a GmbH által B.F. Kft.-nek adott megbízás alapján került sor, és ezeken az előzőekben megjelöltek szerepeltek feladóként, átvevőként szintén a GmbH és az áruk kiszolgáltatási helye nem Bulgária volt, a CMR okmányokon a bolgár társaság feladóként, átvevőként, szállítóként nem szerepelt.

[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011-2012. évre valamennyi adónemre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére áfa adónemben 2012. évre 92.715.000 Ft adókülönbözetet írt elő, 46.358.000 Ft adóbírságot szabott ki, 18.683.000 késedelmi pótlékot számított fel.

[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2015. december 21. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 95. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 99. § (2) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. § a) pontjára, 9. § (1) bekezdésére, 55. § (1) bekezdésére, 56. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, 166. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.

[4] Az alperes határozatának indokolása szerint az áruk nem a felperes által bolgár társaság felé történő értékesítés közvetlen következményeként hagyták el Magyarország területét, hanem a bolgár társaság továbbértékesítése folytán, emiatt a felperes és a bolgár társaság közötti értékesítések belföldi értékesítésnek minősülnek. Az elsőfokú adóhatóság ezért áfa adónemben 2012. évre 436.104.000 Ft után megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes terhére az áfa adókülönbözetet. A felperes nem bocsáthatott volna ki belföldi felszámított adót nem tartalmazó számlákat, az általa becsatolt dokumentumok a termék rendeltetési helyre történő megérkezését nem bizonyítják. A felperes a rendelkezésre álló adatok szerint tudta, illetve tudnia kellett, volna, hogy a termékek Bulgáriába soha nem érkeztek meg, mert azokat még Magyarországon értékesítették, ezek a B.F. Kft, a T. H., a G. és a VTL vámügynökség raktárából kerültek elszállításra, nem a bolgár társaság megbízásából Bulgáriába, hanem a GmbH megbízásából egyéb közösségi rendeltetési helyekre.

[5] A szállítólevelek egyikén sem szerepel a bolgár társaság és a szállítási címként megjelölt O.Ltd. aláírása, pecsétje, ezért a látszatra hibátlan fuvarokmányokról és elvárt gondosság vonatkozásában nem lehet beszélni. A felperes által bolgár társaságtól kért igazolás nem bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az áruk elhagyták Magyarország területét, sőt ennek hiteltelensége igazolódott be. A felperesi érveléssel ellentétben az ügyletekre nem alkalmazhatók a láncértékesítés szabályai, mivel nem logisztikai célú raktározásra került sor, az áruszállítási folyamat - ezáltal az áruk feletti rendelkezés - az egyéb jogalanynak történő áttárolás kapcsán megszakadt.

[6] A felperes nem járt el kellő körültekintéssel az ügylet során, mivel kizárólag arról rendelkezett dokumentumokkal, hogy az áruk a F. Kft. raktárából elszállításra kerültek. Nem volt olyan dokumentuma, és ilyet nem is kért, hogy e raktárból az áruk hová kerültek elszállításra annak ellenére, hogy saját raktárán keresztül volt informális kapcsolata azokkal a társaságokkal, akiknek a raktárába az áruk áttárolásra kerültek. A felperes nyilatkozata szerint is tudta és a szállítólevelek alapján is tudnia kellett, hogy a feladott termékek nem Bulgáriában, hanem Magyarországon kerülnek első ízben kirakodásra, ezáltal a számlákhoz csatolt szállítólevél nem alkalmas igazolásra. A felperes vevőjétől ennek ellenére nem kért olyan szállítólevelet vagy nyilatkozatot, ami tanúsíthatta volna a kiszámlázott termékeknek a Közösség tagállamába történő megérkezését. Az alperes rögzítette azt is, hogy az adóbírság, illetve késedelmi pótlék mérséklését megalapozó kivételes méltánylást érdemlő körülményt az ügyben nem állapított meg az adott helyzetben elvárható körültekintés tanúsításának hiánya miatt.