A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21871/2008/4. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §] Bírók: Bartal Géza, Fehér Ferenc, Kováts Rolandné

Pfv.VII.21.871/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Kiss M. Tibor (Oppenheim Ügyvédi Iroda) által képviselt felperesnek a Dr.Kálmán János ügyvéd által képviselt I.r. és a Dr.Kovács Szabolcs ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen 327.038.395 forint vállalkozói díj megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 9.G.40.102/2004. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 16.Gf.40.054/2008/4. számú részítéletével részben jogerősen elbírált perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I.r. és II.r. alperes részére 1.000.000 (Egymillió)

forint - 1.000.000 (Egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s:

A II.r. alperes tulajdonát képezte az a szám alatti ingatlan, amelyre három lakóépületből és egy uszoda, sportcentrumból álló lakópark került kivitelezésre; a II.r. alperes, mint építtető az I.r. alperessel kötött fővállalkozási szerződést a fenti "lakópark" létrehozására. Az I.r. alperes pedig megrendelőként 2001. július 18-án a felperesi jogelőddel (a továbbiakban: felperes) kötött vállalkozási szerződést a generál-kivitelezési építési-szerelési munkák elvégzésére. A felperes I. osztályú, kulcsrakész megvalósítást vállalt 2.187.600.000 forint + ÁFA prognosztizált egyösszegű általányár ellenében. A felperes és I.r. alperes a szerződést két ízben módosították; 2002. november 25-én a határidőket módosították, így a befejezés végső határidejét 2003. január 31-ben állapították meg, a 2002. december 16-án kelt II. számú módosítás szerint pedig a vállalkozó díját további 160.000.000 forint + ÁFA összeggel felemelték. Az alapszerződésben rendelkeztek a késedelmi kötbérről, amely véghatáridő elmulasztása esetén a nettó vállalkozói díj napi 0,1 %-a, de maximum 10 %. Kikötöttek továbbá jóteljesítési garanciát is a nettó vállalkozói díj 5 %-ának megfelelő összegben.

Az egyes lakások átadása megkezdődött 2003. januárban, de az I.r. alperes 2003. április 30-i levele szerint néhány lakás és bizonyos közös terület átadása még akkor sem történt meg. A teljes létesítmény átadás-átvételi eljárása 2003. május 9-én kezdődött meg, és 2003. június 17-én fejeződött be. Az I.r. alperes a 2003. június 6-i levelében közölte felperessel, hogy érvényesíteni kívánja késedelmi kötbér igényét, ezt a száz napot meghaladó késedelemre tekintettel a maximális összegben, a nettó vállalkozói díj 10 %-ában, azaz 234.760.000 forintban jelölte meg. A felperes a fenti igényt visszautasította, tagadta annak jogalapját és összegszerűségét is. A 2003. június 17-i átadás-átvétel során azt rögzítették, hogy hiány és hiba a továbbiakban nem áll fenn. A felperes 2003. július 14-én állította ki 327.038.395 forintról szóló végszámláját az I.r. alperesnek címezve 30 napos fizetési határidővel. Az I.r. alperes a számla kiegyenlítését megtagadta, ezért a felperes bírósághoz fordult.

A II.r. alperesre is kiterjesztett módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 324.332.519 forint vállalkozói díj, és ennek 2003. augusztus 13. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I.r. alperes hivatkozott arra, hogy a felperes késedelmesen teljesített, ezért jogszerű volt részéről a 234.760.000 forintos kötbérigény beszámítása. Előadta, hogy a garanciális kötelezettségek fedezetére szolgáló bankgaranciát felperes nem bocsátotta időben a rendelkezésére, ezért jogosult volt levonni a végszámlából a nettó vállalkozói díj 5 %-át kitevő 117.380.000 forintot. A felperes számlakövetelésével szemben szavatossági kifogásként díjleszállítás, illetve értékcsökkenés megállapítását kérte; végül a felperes helyett kifizetett közüzemi díjakra tartott igényt.

A II.r. alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperessel nem áll szerződéses jogviszonyban, a vállalkozási szerződésben megrendelőként nem szerepel, azt kizárólag az I.r. alperes kötötte meg és írta alá. Az I.r. alperes nem a II.r. alperes képviseletében járt el, ezért a felperes vele szemben a szerződésből eredően igényt nem érvényesíthet.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és felperest mindkét alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Tényként megállapította, hogy a felperes a generál-kivitelezési szerződésben oszthatatlan szolgáltatás teljesítésére vállalkozott, így a teljesítéshez fűződő joghatályok az egyetlen átadás-átvételi eljárás lefolytatásával állhattak be. A felperes késedelme elérte azt az időtartamot, amelyre tekintettel az I.r. alperes maximális mértékű kötbérigényt érvényesíthet. Miután a felperes a késedelem alól magát kimenteni nem tudta, ezért a Ptk. 296. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a jogszerűen beszámított kötbérkövetelés erejéig a felperes követelésének megszűnését megállapította.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 305.§ (1) és 306. § (1) bekezdése alapján helyt adott az I.r. alperes szavatossági kifogásának a perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleményének alapulvételével. A kijavítható hibák javítási költségeként 13.871.500 forintot, míg további költség és értékcsökkenés címén 34.535.801 forintot tartott jogszerűnek. A meglévő hibák javítási költségeinek fedezete érdekében indokoltnak tartotta a 117.380.000 forint visszatartást is. Az elhúzódó műszaki átadásig az alperes a felperes helyett fizetett 14.038.399 forint közüzemi díjat, amelyet jogszerűen követel a felperestől. Az ítélet értelmében a fentieket figyelembe véve az I.r. alperes jogos okkal tagadta meg a felperesi végszámla kifizetését. A II.r. alperessel szembeni keresetet azért találta megalapozatlannak, mert a II.r. alperes nem vált a szerződés alanyává, így vele szemben a felperes szerződésből eredő igényt nem érvényesíthet.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán részítéletet hozott. Ebben az elsőfokú bíróság ítéletének a II.r. alperesre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A Ptk. 198. § (1), 205. § (1) és 401. §-a alapján kifejtette, hogy a fővállalkozási szerződés alanyai a megrendelő (építtető, beruházó) II.r. alperes és a fővállalkozó I.r. alperes. A létesítmény megvalósítása érdekében szükséges egyes szerződéseket már a fővállalkozó kötötte meg a többi vállalkozóval, akikkel megrendelőként kizárólag a fővállalkozó került jogviszonyba. A létesítmény beruházóját szerződéses jogviszony hiányában a vállalkozókkal szemben kötelezettség nem terheli. A becsatolt okiratokból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a 2001. július 18-án kelt vállalkozási szerződést, továbbá annak mindkét módosítását az I.r. alperes, mint megrendelő és a felperes, mint vállalkozó kötötte meg, e szerződésnek a II.r. alperes nem volt alanya. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a felperes és a II.r. alperes nem áll egymással szerződéses jogviszonyban, erre tekintettel vele szemben a keresetet helytállóan utasította el.