A Fővárosi Ítélőtábla Bf.106/2021/7. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 299. § (1) bek.] Bírók: Barabásné dr. Birinyi Andrea, Magócsi István, Raczky Katalin

A határozat elvi tartalma:

Befolyással üzérkedés bűntette. Pénzbüntetés Btk. 50. § (2) bekezdése szerinti kötelező alkalmazásának feltételei.

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.106/2021/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2021. október 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A befolyással üzérkedés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2021. február 4. napján kihirdetett 5.B.93/2019/43. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat 200 (kettőszáz) napi tétel - napi tételenként 2000 (kettőezer) forint - pénzbüntetésre is ítéli.

Az így kiszabott 400.000 (négyszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén - fogházban végrehajtandó - szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

[1] A Fővárosi Törvényszék 2021. február 4. napján kihirdetett 5.B.93/2019/43. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta a Btk. 299. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző befolyással üzérkedés bűntettében; s ezért őt 1 év 8 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rögzítette a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve.

[2] Az ítélet ellen a kihirdetést követően a vádlott és védője megalapozatlanság okából felmentés érdekében, az ügyészség pedig a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben súlyosítás, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.196/2021/2. számú átiratában, az ügyészi fellebbezést fenntartva, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés, pénzbüntetés, valamint közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt. Az átirat utalt a vádlotti és védői fellebbezés iránya okán a felülbírálat teljességére és arra is, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, s ítéleti tényállása mentes a Be. 590. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott megalapozatlansági okoktól.

[4] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a logika szabályaival összhangban, széleskörűen eleget tett. Így eddig nem ismert perdöntő, ellentétes tartalmú bizonyíték hiányában, a vádlotti és védői felmentésre irányuló fellebbezés, mely lényegében a bizonyítékok újraértékelését célozza, nem foghat helyt.

[5] Az irányadó tényállás alapján okszerűnek találta a bűnösségre vont következtetést, törvényesnek a cselekmény minősítését.

[6] A büntetéskiszabással összefüggésben azonban azt hangsúlyozta, hogy a törvényszék nem kellő súllyal vette figyelembe a cselekmény valós tárgyi súlyát, illetőleg a megszerezni kívánt jogtalan előny nagysága folytán a vádlott magasabb társadalomra veszélyességét sem. Ezért a büntetési célok, s ezen belül is a speciálprevenió maradéktalan érvényesülése érdekében középmértéket jobban közelítő szabadságvesztés (értelemszerűen a felfüggesztő rendelkezés egyidejű mellőzésével) és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása is indokolt. A pénzbüntetés kiszabását pedig a Btk. 50. § (2) bekezdésében foglalt kógens rendelkezés miatt látta szükségesnek, miután a jogtalan előnyszerzésre, haszonra törekvő vádlott az előkészítő ülésen úgy nyilatkozott, hogy üzletrésszel birtokolt vállalkozásából jövedelmet szerez, melyből képes gyereke eltartására is.

[7] A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta, s e körben hivatkozott az elsőfokú ítélet téves ténybeli következtetésen alapuló részbeni megalapozatlanságára, s ekként arra, hogy a védelem nem a mérlegelést, hanem a levont elsőbírói ténybeli következtetések helyességét támadja. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú ítéletben írtakkal ellentétben a tanú1hoz köthető tanúvallomások és az egyéb bizonyítékok a védence bűnösségét nem támasztják alá, nevezett tanúvallomásai ugyanis még az elsőfokú bíróság által is elismerten ellentétesek a vádlott és tanú2 állításaival, sőt egyes pontokban tanú3 tanúvallomásában foglaltakkal is, melyeknek a törvényszék nem tulajdonított kellő jelentőséget. Kiemelte tanú1 eljárás során tanúsított magatartását (többszöri idézésre jelent meg, az eljárás minden szereplőjével szembesíteni kellett), mely álláspontja szerint a fedett nyomozok bevonásának elutasítása mellett a szavahihetőségét semmiképpen sem igazolta. Sérelmezte, hogy a törvényszék kritika nélkül vette át a vádirati tényállást, tanú1 többször módosított, ellentmondó tanúvallomására alapozva azt, miközben a végig következetes terhelti védekezést és tanú2 azt alátámasztó nyilatkozatait elvetette. Holott utóbbiak egyezően vallottak arról, hogy a találkozó szervezése során a cég1 neve fel sem merült. Emellett hivatkozott arra, hogy semmilyen adat nincs arra vonatkozóan, hogy a vádlott arra ajánlkozott volna, hogy hivatalos személyt fog befolyásolni annak érdekében, hogy adóügyi eljárásban kedvező döntés szülessen, ilyet még tanú1 sem állított, igen bizonytalan.

[8] Álláspontja szerint a találkozón állítólagosan felmutatott irat megnevezése és tartalma is bizonytalan volt, s itt utalt vissza a terhelt és tanú2 előadásaira, mely szerint a találkozó előtt nem is volt ismert a cég neve, ezért is nehezen elképzelhető, hogy arra vonatkozó irat felmutatására került volna sor, ahogy az is, hogy az ebben járatos tanú1 az egyoldalas adóügyi irat pontos megnevezését, tartalmát ne tudta volna rögtön megítélni. Emellett még kifejtette, hogy tanú3 tanúvallomása és a házkutatás nemleges eredménye sem támasztja alá tanú1 tanúvallomását, s így a vádlott bűnösségét.

[9] A nyilvános ülésen a védő perbeszédét az írásbeli beadványával egyezően terjesztette elő.

[10] A vádlott felszólalásában ártatlanságát hangsúlyozta, s e körben részben az elsőfokú tárgyaláson már előterjesztett védekezését ismételte meg. Így hivatkozott az ügyészség korábbi egyezségi kezdeményezéseire, a nyomozó hatóság eljárás megszüntetésére vonatkozó előterjesztéseire, arra, hogy tanú1 nem a hivatalos utat vette igénybe az eljárás megindításához, illetve, hogy nem életszerű bármilyen iratot magával vinnie, főként nem azt elrejtve, ha ő maga egyébként tanú4 ismerőse. Utóbbira vonatkozó hivatkozását szerinte az is kizárja, hogy az adótartozók listáján is szerepelt.

[11] A fellebbezések közül az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezése részben vezetett eredményre.