BH 1988.5.131 Polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette valósul meg, ha az elkövető hamis végrendeletet készít és használ fel a közjegyző előtt azért, hogy az örökséget jogtalanul megszerezze [Btk. 238. § (2) bek. c) pont és (5) bek., 12. § (1) bek., 318. § (1) bek., 276. §].

A megyei bíróság a vádlottat 4 rb. jelentős kárt okozó csalás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 3 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra, valamint vagyonelkobzásként ingatlanának elkobzására ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A különböző ér- és mozgásszervi megbetegedésben szenvedő, rokkantnyugdíjas, ingatlan vagyonnal rendelkező vádlott felületesen már hosszú évek óta ismerte N.-nét, környezetében azonban csupán akkor kezdett egyre gyakrabban feltűnni, amikor N.-né találmányai révén kedvező anyagi helyzetbe került. A vádlott a szoros baráti kapcsolat látszatát keltve igyekezett magát az idős asszony nélkülözhetetlen támogatójaként feltüntetni, bár N.-né valójában - hajlott kora ellenére - semmiféle gyámolításra nem szorult.

N.-né váratlanul meghalt. A vádlott ekkor felkereste az elhunyt ügyvédjét, és érdeklődött a hagyaték sorsa felől. Amikor pedig a nevezettől értesült arról, hogy végrendelet hiányában feltehetően a törvényes öröklés rendje érvényesül, jelezte, hogy öröklési igénye van. Ezt követően a hagyatéki leltár felvételénél felmutatott egy fénymásolt végrendeletet, amely azt tartalmazta, hogy ő N.-né általános örököse; majd az állami közjegyzőhöz benyújtotta a végrendelet eredeti példányát is. A végrendeletre egyébként N.-né névaláírásait a vádlott hamisította rá. A közjegyző végzésével a 2 234 000 forint tiszta értéket képviselő hagyatékot ideiglenes hatállyal a vádlottnak adta át, s abban engedélyt adott neki a követelések feletti rendelkezésre is. Így a vádlott további 1 714 000 forint hasznosítási díjat vett fel, összesen tehát 3 948 000 forint kárt okozott.

A négy törvényes örökös utóbb a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert indított, amely eredményre vezetett. Erre tekintettel a vádlott az egy millió forint feletti összeget tartalmazó betétkönyvet az örökösöknek visszaszolgáltatta, ekként a kár egy része megtérült.

A vádlott egyébként N.-né halálát követően - az elhunyt nevét aláhamisítva - bejelentő lapot töltött ld, s családtagként bejelentkezett N.-né lakásába. Ezt - mint állandó lakcímet - bejegyezték a személyi igazolványába is. A kijelentkezésére már a büntető eljárás megindulása után került sor.

A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a hamis végrendelet felhasználásával kapcsolatos cselekményt viszont tévesen minősítette 4. rb. jelentős kárt okozó csalás bűntettének és magánokirat-hamisítás vétségének.

A vádlott azért készítette és használta fel a hamis magánokiratot a hagyatéki eljárásban, hogy a hagyatékátadó végzés révén az őt jogszerűen meg nem illető - több millió forintos értéket képviselő - örökséghez hozzájusson. Ez az úgynevezett "perbencsalás", amelynek lényege az, hogy az elkövető jogtalan haszonszerzés céljából polgári ügyben a tudva valótlan tényállást hamis okirat felhasználásával igyekszik bizonyítani, és a bíróságot ezzel a hamis okirattal tévedésbe ejtve vagy tévedésben tartva olyan határozat hozatalára indítja, amelynek következtében az ellenérdekű fél vagy harmadik személy kárt szenved. Az említett tevőlegességben a csalás bűncselekményének minden fontos tényállási eleme felismerhető ugyan, ám az ilyen cselekmény alapvetően mégsem a vagyoni - tulajdoni - viszonyokat, hanem döntően az igazságszolgáltatás működését veszélyezteti, hiszen megítélésénél a bíróság félrevezetésének van kiemelkedő jelentősége, nevezetesen annak, hogy a hamis okirat felhasználásával összefüggő téves döntést eredményezhet. A bíróság megtévesztésére irányuló tevékenységnek a módszerei pedig nem az ügy jellegétől, az elkövetőt cselekvésre indító célzattól függenek, hanem az eljárás rendjétől és a ténymegállapításnál felhasznált eszközöktől. Közömbös tehát, hogy a polgári ügyben szereplő felet (feleket) milyen érdek terén éri sérelem, mert a bíróság megtévesztése folytán a polgári ügyben foglaltnál fontosabb érdek, az igazságszolgáltatás rendje szenved sérelmet. Emellett minden más (akár vagyoni, akár egyéb) érdek sérelme háttérbe szorul, és önálló büntetőjogi értékelésre nem tarthat igényt.