A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.257/2019/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 566. §, 615. §, 618. §, 619. §, 621. §, 624. §, 782. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

4.Bhar.257/2019/4.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2019. november 28. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt a vádlottt ellen indult magánvádas büntetőügyben - a vádlott védőjének másodfellebbezését elbírálva - a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. június 13. napján kihirdetett 1.Bf.179/2019/5. számú ítéletét megváltoztatja, és a vádlottat a folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmenti.

Az első- és másodfokú eljárásban felmerült 20 000 (húszezer) forint bűnügyi költséget a magánvádló köteles viselni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Budaörsi Járásbíróság az 5.B.471/2017/9. számú ítéletében at vádlottat felmentette az ellene rágalmazás vétsége [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és c) pont] miatt emelt vád alól. Megállapította, hogy az illeték lerovásával felmerült 10 000 forint bűnügyi költséget a magánvádló köteles viselni.

Az elsőfokú ítélet ellen a magánvádló - jogi képviselője útján - a felmentés miatt, elsődlegesen a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.179/2019/5. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], ezért őt 1 évre próbára bocsátotta. Továbbá kötelezte a vádlottat, hogy az első- és a másodfokú eljárásban felmerült 20 000 forintot a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizesse meg a magánvádlónak.

A másodfokú határozat ellen a vádlott védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A fellebbezés részletes indokolása szerint a cikkben "jelenlegi" alpolgármesterről van szó, a szerző a kölcsönfelvétel időpontját is feltünteti, és ezzel egyértelművé teszi, hogy a kölcsön felvételekor a magánvádló férje még nem volt alpolgármester. A cikk nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a magánvádló a férjével együtt jutott hozzá a kölcsönhöz, sőt megjelöli azt a két, egymástól több héttel eltérő időpontot, amikor a kölcsönt megkapták. Nem valótlan és nem sugalmazás az, hogy ilyen kölcsönhöz az átlag állampolgár nem férhet hozzá, ugyanis a kérdéses munkáltatói kölcsön kizárólag meghatározott jogviszony fennállása esetén vehető igénybe. Az írásokban szövegszerűen nem jelenik meg a másodfokú bíróság által meghatározott, "nyilvánvaló jogellenességre" irányuló sugalmazás sem.

A védő szerint a cikket szerző vádlott a kamatkedvezménnyel történő kölcsönfelvételt nem jogellenesnek, hanem amorálisnak tartja. Joggal feszegeti azt a kérdést, hogy a kifejezetten magas tiszteletdíjban részesülő alpolgármester nem szorul rá ilyen kedvezményre, amelynek költségét az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Ez érvényes a magánvádlóra is, aki vagyonközösségben él az alpolgármesterrel, a vagyongyarapodás tehát rá is kihat, ezért bizonyos mértékű tűrési kötelezettsége is keletkezik. Ami erkölcsileg kifogásolható, az nem lesz automatikusan jogellenes, a vádlottnak erre vonatkozó megállapításai véleménynek minősülnek. Külön is kiemelendő, hogy a cikkben a "vissza fogja-e fizetni a kölcsönt?" kérdés az alpolgármester, és nem a magánvádló vonatkozásában merült fel, így ez jelen eljárásban nem értékelhető.

A másodfokú bíróság jogértelmezésének elfogadása azzal járna, hogy a sajtó csak abban az esetben illethetné kritikával a közszereplők, közhivatalt viselők tevékenységét, ha azok bűncselekményt valósítanának meg.

A magánvádló jogi képviselője észrevételeket fogalmazott meg a vádlott javára bejelentett fellebbezés indokolásában foglaltakkal kapcsolatban.

Tévesnek nevezte azt a megállapítást, amely szerint a cikk egyértelműen kiemelné azt, hogy a magánvádló a férje alpolgármesteri tisztségét megelőző időszakban, pusztán saját közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - függetlenül férje tisztségétől - jutott hozzá a kölcsönhöz. Sőt a cikk szerzője mondatai összességével azt a következtetést alakítja ki az olvasóban, hogy a magánvádló mint az alpolgármester felesége e hatalmi pozícióhoz való kötődése útján, azt kihasználva, a nyilvánosságot kerülve, privilegizált lehetőségként kapott az önkormányzattól olyan kölcsönt, amelyhez más állampolgár nem juthatott volna hozzá. E benyomást erősíti a cikkhez kapcsolódó képi megjelenítés is, amelyben a cikk írója mintegy titkot fed fel a tekintetben, hogy kamatmentes kölcsönt érdemelt ki az alpolgármester és felesége ("Tudta? Kaphat kamatmentesen 2 000 000 forintot. Van, akinek sikerült! Neki és feleségének sikerült!"). Ezzel szemben az igazság az, hogy a kölcsönhöz jogszabály alapján bármely közalkalmazott hozzájuthatott, illetve a magánvádló szerződéskötésének időpontjában még nem is állt fenn házasság, illetve élettársi kapcsolat dr. B.I.-vel. Tovább emeli a vádlott által kívánt titkolt, rejtett jellegét a kölcsönfelvételnek a cikk felütése, amely "aranyröggel felérő" információként jelöli meg a cikk tartalmát képező kölcsönfelvételt, mintha az mindeddig nem lett volna nyilvános, illetve azt az ügyletben részt vett felek eltitkolni törekedtek volna. Ezek az adatok mindvégig nyilvánosak voltak, a kölcsönfelvétel alapját pedig jogszabály képezte.

Az a hivatkozás, hogy a cikk megjelöli a kölcsönfelvétel időpontját, illetőleg bizonyos kontextusban, hogy a "jelenlegi" alpolgármesterről van szó, nem változtat a cikk társadalmi veszélyességén, mivel e tények elszigetelten, a valósághoz tartozó további releváns tényekkel össze nem fésülhető módon kerültek megjelölésre. Összhatásában a cikk szerzője azt alakítja ki az olvasóban, hogy a kiemelkedő jövedelemmel rendelkező alpolgármester és az ő felesége együttesen az önkormányzattól, az adófizetők pénzéből kapott - körül nem határolt forrású - kölcsönt, amelynek a visszafizetését is kérdőjelessé teszi a cikk. Az írás még hozzávetőlegesen sem tünteti fel a házasságkötés időpontját, vagy a magánvádló férjének alpolgármesteri kinevezésének időpontját, így a kölcsönfelvétel tényének feltüntetése elszigetelt, kronológiai sorrend kiállítására nem alkalmas. Alaptalan hivatkozik a fellebbezés arra, hogy a két jogügylet nem került összemosásra, hiszen a cikkhez kapcsolódó képanyag külön is kiemeli, hogy "Neki és feleségének már sikerült!", amely egyértelműen azt jelenti, hogy közös célként realizáltak általánosan meg nem valósítható eredményt.

A kölcsönfelvételhez kapcsolódó tényalapok a cikk alapján egyértelműen az alpolgármesteri tisztség és a házastársi kapcsolat, a fellebbezésben hivatkozott jogviszony, munkakör utalás szintjén sem került megjelenítésre.