Az Egri Törvényszék Pf.25116/2009/8. számú határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 8. §, 81. §, 120. §, 212. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 677. §] Bírók: Kemenesné dr. Halász Mária, Németh Terézia, Paulik Andrea

Kapcsolódó határozatok:

Egri Járásbíróság P.21083/2007/52., *Egri Törvényszék Pf.25116/2009/8.*, Kúria Pfv.22093/2009/4. (BH 2011.6.165)

***********

A Heves Megyei Bíróság, mint polgári másodfokú bíróság

2.Pf.25.116/2009/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság, mint polgári másodfokú bíróság dr. Krausz Ilona ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Rácz Imre ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása, hagyatéki hitelezői igény érvényesítése és jár. iránt az Egri Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2008. évi december hó 12. napján 19.P.21.083/2007/52. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 58. sorszám, az alperes részéről 57. és 60. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és a felperes Pf. 3. sorszám alatt benyújtott fellebbezési ellenkérelme folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, míg fellebbezett részében részben megváltoztatja és a felperesnek járó 609.486 (hatszázkilencezer-négyszáznyolcvanhat) Ft marasztalási összeget 845.496 (nyolcszáznegyvenötezer-négyszázkilencvenhat) Ft-ra, az alperes által Magyar Államnak megfizetendő 36.471 (harminchatezer-négyszázhetvenegy) Ft eljárási illeték összegét 50.700 (ötvenezer-hétszáz) Ft-ra felemeli. A fennmaradó eljárási illetéket a Magyar Állam, az elsőfokú költségeiket a felek maguk viselik.

A felperes 80.000 (nyolcvanezer) Ft pénzbírsággal sújtó rendelkezését hatályon kívül helyezi.

Ezt meghaladó - a felperes keresetét elutasító és a szakértői díj viselésére vonatkozó - rendelkezéseiben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési illetéket az állam, egyéb másodfokú költségüket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi közös szerzés jogcímén megszerezte a forgalmi rendszám frsz-ú személygépkocsi típusának neve típusú személygépkocsi tulajdonjogát 1/2 részben. A közös tulajdont megszüntette akként, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét 200.000 Ft megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta.

Kötelezte az alperest 609.486 Ft megfizetésére a felperes részére 15 nap alatt, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A felperest kötelezte 15 nap alatt az alperes javára 56.110 Ft perköltség megfizetésére, míg az alperes volt köteles az államnak külön felhívásra 36.471 Ft eljárási illeték megfizetésére. A fennmaradó eljárási illetéket és állam által előlegezett szakértői költséget az elsőfokú bíróság rendelkezése szerint az állam viseli.

Ugyanezen ítéletével az elsőfokú bíróság a felperest 80.000 Ft pénzbírsággal is sújtotta.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes és az örökhagyó - akinek az alperes testvére volt, és akinek törvényes örököse az alperes - 1993. október 22-től az örökhagyó 2005. július 27-én bekövetkezett haláláig, élettársi kapcsolatban éltek a felperes különvagyoni ingatlanában.

Jövedelmüket és a felperes háztartásban vett munkáját értékelve a közös szerzésben való közreműködésük aránya 50-50%-os.

Az élettársi kapcsolat fennállása alatt közösen vásárolták a forgalmi rendszám frsz-ú személygépkocsi típusának neve típusú személygépkocsit, amelynek forgalmi értéke 400.000 Ft.

2003. január 1-től az örökhagyó haláláig az örökhagyó különvagyonát képező és üresen álló családi házának fenntartására közös vagyonukból 63.908 Ft-ot fizettek ki.

Az örökhagyó halálakor szülei által nyitott és különvagyonát képező takarékbetétkönyvben 196.563 Ft megtakarítása volt, amelyet az örökhagyó halála után a felperes kiváltott és az összeget az örökhagyó eltemettetésére fordította.

Az örökhagyó munkabére az pénzintézet neve-nél vezetett lakossági folyószámlára érkezett. Az örökhagyó halálakor a számla egyenlege 344.252 Ft volt.

A felperes az örökhagyó halálát követően az örökhagyó bankkártyájával vásárolt, a számlán 14.765 Ft összeg maradt.

Az örökhagyó 1995-től volt tagja a nyugdíjpénztár neve. Halálának időpontjában az önkéntes pénztári egyéni számláján 1.826.066 Ft összeget tartottak nyilván. A számlának kedvezményezettje nem volt megjelölve.

Az örökhagyó 2003. évtől haláláig több alkalommal állott különböző betegségek miatt gyógykezelés alatt kórházban. Haláláig önmaga ellátására képes volt, diétája többletköltséggel nem járt. Gyógykezelésével kapcsolatosan 127.761 Ft gyógyszerkiadás, mint többletköltség merült fel.

Az örökhagyót a felperes temettette el, a 205.312 Ft temetési költséget a felperes viselte.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a személygépkocsi és a nyugdíjpénztárnál lévő megtakarítás a felperes és az örökhagyó élettársi közös vagyona, így ennek fele része - az 50-50%-os szerzési arányra tekintettel - a felperest illeti. Mint hagyatéki hitelezőt megilleti a felperest a temetési költség, az örökhagyó különvagyoni ingatlana fenntartásával járó költségek fele része, és az örökhagyó gyógykezelésével kapcsolatosan felmerült gyógyszerköltség fele.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság szerint a felperes köteles megtéríteni az alperesnek az örökhagyó különvagyoni betétkönyvében elhelyezett pénzösszeget, valamint az örökhagyó lakossági folyószámláján lévő pénzösszeget, amelyeket a felperes felhasznált.

A lakossági folyószámlára érkező munkabért az elsőfokú bíróság nem tekintette élettársi közös vagyonnak. Álláspontja szerint az élettársi vagyonközösség része az életközösség alatt vásárolt ingó és ingatlan vagyon, valamint mindazon vagyonszaporulat, amely az életközösség alatt a felek közös gazdálkodása során keletkezett. Az örökhagyó munkabére azonban nem az élettársi vagyonközösség részét képező vagyonszaporulat, vagyongyarapodás.