BH 1991.11.458 Az egyezség jóváhagyásának alapjául a kereseti kérelem jogcíme irányadó abban a körben, hogy a perbe vitt igény főtárgya tekintetében tett egyezségi ajánlat mennyiben felel meg az érvényben lévő rendelkezéseknek és a felek méltányos érdekeinek [Pp. 148. §]. - Az ezeknek meg nem felelő egyezség jóváhagyása törvénysértő [Pp. 148. § (2) bek.].

Az I. rendű alperes 1985. április 1-jétől dolgozott a felperesnél, nyugdíjasként pedig 1987. június 1. napjától létesített határozatlan időre szóló munkaviszonyt a felperessel karbantartó-fűtő munkakörben. A felek a munkaszerződésben nem határozták meg a felmondási időt, az egyébként nem szabályozott kérdésekre a Szervezeti és Működési Szabályzatban foglaltakat tekintették irányadónak.

A II. rendű alperes - az I. rendű alperes felesége - 1985. április 1. napja óta állt üdülő gondnokként a felperes alkalmazásában. A munkaszerződésben a felmondási idejét két hónapban állapították meg.

A felperes igazgatója 1989. december 6. napján közölte a II. rendű alperessel, hogy munkaviszonyát december 29. napjával megszünteti, mert 1989. február 19-én betöltötte a nyugdíjkorhatárt, rés hivatalból megindította az eljárást a nyugdíj megállapítása iránt. A gondnoki munkakört fiatalabb, szakképzett munkaerővel kívánja betölteni. Utóbb 1989. december 27. napján a felmondási idejét két hónapban jelölte meg azzal, hogy a munkaviszonya 1990. február 12-én szűnik meg, és a második hónapra felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól.

1989. december 8. napján pedig az I. rendű alperessel tudatta, hogy munkaviszonyát ugyancsak 1989. december 29. napjával megszünteti, mert a karbantartó munkákat alkalmi munkával kívánja a gazdasági nehézségek miatt megoldani.

Az alperesek a felmondás hatálytalanítása iránt kérelmet terjesztettek elő a városi tanács hivatali munkaügyi döntőbizottságához.

A munkaügyi döntőbizottság határozatával helyreállította az alperesek munkaviszonyát. A felperes a döntőbizottság határozatainak megváltoztatása és a felmondások hatályban tartása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.

Az eljárás során a II. rendű alperes - a férje képviseletében is - utóbb nem ellenezte, hogy a felperes a munkaviszonyukat felmondja, mert a helyzetük tarthatatlanná vált, igényelte azonban a felmondási idő kiadását és az elszámolásukat, minthogy az 1990. április 2-án tartott tárgyalás időpontjáig folyamatosan tovább dolgoztak. Elmaradt munkabérük és szabadságmegváltásuk kifizetését is kérték.

A felperes nem zárkózott el az ellenkérelem teljesítése elől, és a felek egyezséget kötöttek.

Ennek értelmében az alperes elfogadta, hogy a munkaviszonyuk 1990. április 2. napjával "munkaviszony megszűnt" bejegyzéssel szűnjön meg. A felperes kötelezte magát, hogy az I. rendű alperesnek 15 nap alatt, az 1990. január 12-től április 2-ig terjedő időszakra 20 210 forint elmaradt munkabért fizet meg kamatával, a II. rendű alperesnek az 1990. január l-jétől április 2-ig terjedő időszakra 14 300 forint elmaradt munkabért fizet meg kamatával; továbbá az I. rendű alperesnek az 1987., 1988., 1989. és 1990. évekre 15 016 forintot, a II. rendű alperesnek ugyanerre az időszakra 18 612 forintot fizet meg szabadságmegváltás címén és 714 forint útiköltséget.

A munkaügyi bíróság az egyezséget végzésével jóváhagyta.