A Kúria Mfv.10125/2014/4. számú precedensképes határozata versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetése tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 214. §, 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 12. §] Bírók: Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika, Tánczos Rita

Mfv.II.10.125/2014/4.szám

A Kúria dr. Berta Csaba Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Berta Csaba ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Horváth Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetése iránt a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.64/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.790/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.790/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes 2010. szeptember 1-től állt munkaviszonyban a felperessel bolti eladó, majd kiskereskedelmi értékesítő munkakörben. A munkaszerződésben a felek rögzítették, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (6) bekezdése alapján egymással versenytilalmi megállapodást kötnek. Ennek értelmében az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy munkaviszonyának bármely okból történő megszüntetését követően annyi időn belül nem létesít munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt a munkáltatójával azonos tevékenységet végző, és a munkáltatójával éles konkurenciaharcban álló más gazdálkodó szervezettel, ahány hónapon keresztül a munkáltató a versenytilalmi megállapodásban rögzített ellenértéket kifizetett a számára a munkaviszony megszűnésének napjáig. Ezt az időtartamot a felek maximum két évben jelölték meg.

A felperes a munkaviszony tartama alatt az alperesnek összesen 624.903 forint versenytilalmi ellenértéket fizetett ki. Az alperes munkaviszonya rendes felmondása folytán 2012. augusztus 13-án megszűnt a felperesnél. A munkavállaló ezt követően, 2012. augusztus 17-én munkaerő-kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaviszonyt létesített a J. Kft.-vel. A munkaszerződésben rögzítették, hogy az alperes e naptól határozatlan ideig a Sz. Kft. kölcsönvevőnél végez munkát, és a kikölcsönzés időtartama alatt vele szemben a kölcsönvevő részéről a Sz. Kft. ügyvezető gyakorolja a munkáltatói jogkört.

A felperes és a Sz. Kft. éles konkurenciaharcban álltak egymással. A felperes fizetési felszólításában 624.903 forint versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett ellenérték visszafizetésére szólította fel a felperest, majd ennek sikertelensége után keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon arra hivatkozva, hogy az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel jogviszonya megszüntetése után ténylegesen a konkurens cégnél végzett munkát, felette a munkáltatói jogkör gyakorlója a kölcsönvevő munkáltató ügyvezetője volt, így az alá-fölérendeltségi viszony is megállapítható.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem a Sz. Kft.-nél, hanem a J. Kft.-nél létesített munkaviszonyt munkaerő-kölcsönzés céljából, és a konkurens cégnél sem értékesítési, sem raktározási tevékenységet nem végzett.

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.6464/2013/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyt a kölcsönbeadó munkáltatóval, így a jogviszony közte és a J. Kft. között jött létre, nem a felperessel éles konkurenciaharcban álló Sz. Kft.-vel. A kölcsönbevevő munkáltatónál gépkocsivezetőként dolgozott, raktározási és értékesítési tevékenységet azonban nem végzett, így magatartásával a felperes jogos gazdasági érdekeit nem sértette, nem veszélyeztette.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.790/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 624.903 forint megfizetésére. Indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 12. §-a szerint a versenytilalmi megállapodásra a megállapodás megkötésekor hatályos rendelkezések az irányadók. Erre figyelemmel az adott per elbírálása szempontjából a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Bár a felperes a J. Kft. kölcsönbeadóval létesített határozatlan idejű munkaviszonyt munkaerő-kölcsönzés céljából, már a munkaszerződésben megállapodtak abban, hogy az alperes munkavégzésének helye a Sz. Kft. lesz, várhatóan határozatlan ideig e munkáltató részére kell munkát végezni, és e kft. ügyvezetője gyakorolja felette a munkáltatói jogkört. Megállapítása szerint az alperes ezen eljárása az alperesnek a felperessel kötött versenytilalmi megállapodásába és a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütközött. Bár a J. Kft.-vel kötött munkaszerződés formálisan nem minősül a konkurens céggel létesített munkaviszonynak, annak tartalma szerint olyan munkáltató számára kellett munkát végezni, amely a felperessel éles konkurenciaharcban állt. A munkavállaló így megszegte a megállapodásban foglaltakat, így köteles visszafizetni a felperes által a versenytilalmi ellenérték címén részére kifizetett összeget.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria változtassa meg azt, és tartsa fenn hatályában a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét. Indokolásában előadta, hogy a J. Kft.-vel kötött munkaszerződést, amely a szerződésben megjelölt felek között jött létre, és semmilyen jogviszony nem keletkezett a kölcsönbevevő munkáltatóval. A jogviszony létesítése és megszüntetése sem tartozik a konkurensnek minősített Sz. Kft. hatáskörébe, és a munkáltatói jogkör gyakorlása is csak részleges az adott munkáltatónál. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állapította meg a törvényszék, hogy eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött.