A Fővárosi Törvényszék Bf.13263/2014/8. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 31. §, 92. §, 222. §, 231. §, 365. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 78. §, 173. §, 217. §, 267. §, 268. §, 314. §, 316. §, 317. §, 319. §, 338. §, 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 386. §] Bírók: Kiszel Zoltánné dr. Nyekita Györgyi, Pecze Tünde, Szabó Ágnes Petra

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

27.Bf.X.13263/2014/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. február hó 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve vádlott ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2014. szeptember 26. napján kihirdetett, 8.B.X.14.519/2013/55. számú ítéletét megváltoztatja.

A 2 rb. zaklatás vétsége (Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont) tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

A vádlott fennmaradó cselekményének megnevezését rablás bűntettére módosítja.

A vádlott különös visszaesői minőségének, valamint a büntetés halmazati jellegének feltüntetését mellőzi.

A vádlottal szemben kiszabott büntetést 7 (hét) év szabadságvesztésre és 7 (hét) év közügyektől eltiltásra enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől eltelt időt is beszámítani rendeli.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 6.790.-(hatezer-hétszázkilencven)Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I N D O K O L Á S

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2014. szeptember 26. napján kelt 8.B.X.14.519/2013/55. számú ítéletében a 2013. július 21. napjától 2013. július 23. napjáig őrizetben volt, azóta előzetes letartóztatásban lévő I.rendű vádlott neve vádlott bűnösségét a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettében, valamint a Btk. 222. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott 2 rb. személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétségében állapította meg. Ezért a bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat halmazati büntetésül 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházként határozta meg. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. I.rendű vádlott neve vádlottat kötelezte 61.073.-Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész súlyosításért jelentett be fellebbezést, amelyet a Fővárosi Főügyészség a .... számú átiratában fenntartott, indítványozta, hogy a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, a kiszabott szabadságvesztés büntetést súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

I.rendű vádlott neve vádlott enyhítés érdekében, míg védője felmentés miatt jelentett be fellebbezést az ítélet kihirdetését követően. I.rendű vádlott neve vádlott fellebbezésének irányát a másodfokú eljárás során megváltoztatta. A vádlott - a másodfokú bírósághoz 2015. február 17. napján érkezett - beadványban a törvényes vád hiányára hivatkozott felhívva a Be. 217. § (3) bekezdését akként érvelt, hogy a vádiratnak tartalmaznia kell a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak. A Be. 267. § (1) bekezdésének k) pontja szerint a bíróság az eljárást kötelezően megszünteti, ha a vádirat nem felel meg a Be. 217. § (3) bekezdésében foglaltaknak, és az ügyész nem tesz eleget a Be. 268. § (1) bekezdésében írtaknak. A vádirat hiányosságai a másodfokú eljárásban már nem pótolhatók. A vádlott véleménye szerint az ügyész nem kellő pontossággal jelölte meg, hogy a felsorolt bizonyítékok mely tények bizonyítására alkalmasak, így nem követhető, hogy az ügyész milyen bizonyítékokra alapította a vádban rögzített tényeket, mi alapján építette fel a vádat. A bíróságnak vizsgálnia kell a vád törvényességét, hogy a vádemelés formája megfelel-e a törvényes előírásoknak. A vádlott véleménye szerint az eljárást megszüntető ok jelen eljárásban megállapítható, ezért a másodfokú bíróság számára indítványozta, hogy a vele szemben indult büntetőeljárást szüntesse meg.

A vádlott másodsorban arra hivatkozott, hogy a bíróság megsértette a törvényes eljárás menetét azzal, hogy nem engedélyezett felszólalást az ügyészi perbeszéd után, csak az utolsó szó jogán engedte őt beszélni, amely beszédére már az ügyész nem tudott volna válaszolni, így a bíróság nem tudta figyelembe venni érdemben az utolsó szó jogán elmondott, a hatékony védekezés részét képező felszólalását. A bíróság arra sem hívta fel a figyelmét, hogy az ügyészi perbeszédre választ, viszontválaszt adhat, amely bizonyítást is tartalmazhat.

A vádlott arra is hivatkozott beadványában, hogy a nyomozás során a vádban foglalt tények felderítetlenek maradtak, az ügyésznek nemcsak a terhelő és súlyosító, hanem a büntetőjogi felelősséget mentő és enyhítő körülményeket is kötelezettsége felderíteni és bizonyítani. Az ügyész feladata, hogy vádbeszédében tárgyilagosan foglalkozzon a vádlott védekezését támogató és cáfoló adatokkal. A vádlott véleménye szerint ez az adott eljárásban nem érvényesült, amely szintén az eljárás megszüntetését kell, hogy eredményezze.

I.rendű vádlott neve állításai szerint az ítéletben rögzített tényállás megalapozatlan, felderítetlen és iratellenes, így az Be. 351. § (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában írt megalapozatlansági hibákban szenved, az eljárás során nem érvényesült az in dubio pro reo elve sem.

A vádlott ezt követően az ítéletben rögzített megállapításokat elemezte, és felsorolta azokat a részeket, melyek véleménye szerint iratellenesen kerültek bemutatásra. A hivatkozott megalapozatlansági okokra figyelemmel indítványozta, hogy a Fővárosi Törvényszék helyezze hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét.

A védő perbeszédében a vádlott beadványában írtakat osztotta. Foglalkozott a sértett vallomásában felismerhető ellentmondásokkal állítva, hogy személy1 befolyásolható, és már a cselekmény helyszínén is a testvére jelenlétében hallgatták ki. Vitatta, hogy a védelem által indítványozott tanúk vallomása ne lenne felhasználható bizonyítékként, hiszen a nyomozó hatóság nem végezte el a feladatát, amikor a cselekmény tanúit nem kutatta fel, noha nyilvánvalóan többen látták mi történt, ezt a védelemnek kellett elvégeznie. Nem látta bizonyítottnak a vád tárgyát képező cselekmény vádlott általi elkövetését, melyet csupán az ellenmondásos vallomását tévő sértett és a sértett érdekkörébe tartozó tanúk egyes vallomása támaszt alá, amelyet a későbbiekben meg is változtattak.

A vádlott és védője fellebbezése más tartalommal megalapozott.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az ellentétes irányú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján, a Be. 361. § (1) bekezdése szerint megtartott nyilvános ülés keretei között bírálta felül.