BH 1969.8.6141 I. Az uzsora polgári jogi fogalma és büntetőjogi fogalma nem szükségképpen esik egybe. A polgári jogi értelemben vett uzsorás szerződés fogalma tágabb, megállapítására akkor is sor kerülhet, ha a cselekmény bűntettet nem valósít meg, illetőleg annak bűntetti minőségét a büntetőbíróság nem állapította meg [Ptk. 202. §].

II. Uzsorás kölcsönszerződések esetében csak egyszer lehet a kölcsön összegét az állam javára megítélni, ha a hitelező ugyanazt az összeget többször adta kölcsön [7. sz. irányelv].

III. A büntető bírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt, s annak elkövetője a terhelt volt-e [Pp. 9. §].

A járásbíróság ítéletével az I. r. alperest bűnösnek mondotta ki üzletszerűen elkövetett uzsora, valamint 2 rendbeli hamis tanúzásra való rábírás bűntettében, s ezért őt halmazati büntetésként nyolc hónapi szabadságvesztésre és 4000 Ft pénz-mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ítéleti ténymegállapítás szerint az I. r. alperes - 1962. évtől kezdődően - a II-VI. r. alperesekkel összesen 11 esetben kötött uzsorás szerződést. Ennek során 61 900 Ft-ot adott kölcsön, amely összeg után 12 300 Ft kamatot követelt, illetőleg fogadott el. Az egyes kölcsönösszegek után a kamat mértéke 11-60%-ig terjedt.

Az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket a megyei bíróság elutasította.

A fentiek alapján a járási ügyész mint felperes keresetlevelet nyújtott be az alperesek ellen, és indítványozta, hogy a járásbíróság az alperesek között létrejött kölcsönszerződések semmisségét a Ptk. 202. §-ának (1) bekezdése alapján állapítsa meg, a szerződéskötés előtti helyzetet a Ptk. 202. §-ának (2) bekezdése értelmében állítsa helyre, és kötelezze az I. r. alperest arra, hogy a II-VI. r. alperesek által már visszafizetett 25 766 Ft összeget, az egyes szerződések megkötésétől járó évi 5% kamattal együtt az állam javára fizesse meg. Kötelezze továbbá a járásbíróság a II. r. alperest 21 000 Ft-nak, a III. r. alperest 1634 Ft-nak, a IV. és V. r. alperest - egyetemlegesen - 4500 Ft-nak, a IV. r. alperest 4000 Ft-nak, a VI. r. alperest pedig 5000 Ft-nak - mint szolgáltatásnak -az állam javára történő megfizetésére, az egyes szerződések megkötésének időpontjától járó évi 5% kamattal együtt.

Az eljárás során a felperes a keresetlevélben előterjesztett indítványát annyiban módosította, hogy a járásbíróság az I. r. alperest összesen 27 900 Ft megfizetésére kötelezze, míg a VI. r. alperessel szemben támasztott keresetet 500 Ft-tal leszállította, a III. r. alperessel szembeni keresetétől pedig elállott.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 30 600 Ft és annak 1963. október 1, napjától járó törvényes kamata, a II. r. alperest 15 000 Ft és annak 1963. október 1-től járó törvényes kamata, a IV. r. alperest 3000 Ft és annak 1965. szeptember 1. napjától járó törvényes kamata, a IV. r. és V. r. alpereseket egyetemlegesen 1500 Ft és annak 1964. március 1-től járó törvényes kamata megfizetésére kötelezte az állam javára.

Kötelezte a járásbíróság az I. r. alperest - a keresetnek megfelelően - annak tűrésére, hogy a II., IV. és V. r. alperesektől visszajáró szolgáltatásokat az állam javára fizessék meg. A járásbíróság a keresetet a VI. r. alperessel szemben, illetve a fentieket meghaladóan elutasította, míg a III. r. alperessel szemben a pert megszüntette.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel megtámadott részét oly módon változtatta meg, hogy a marasztalás összegét az I. r. alperessel szemben 2550 Ft-ra leszállította azzal, hogy 1050 Ft után 1963. október 1-től, 800 Ft után 1964. május 16-tól, 700 Ft után 1966. március 15-től kezdve köteles évi 5% kamatot fizetni.

A másodfokú bíróság a felperes keresetét a II., IV., továbbá az V. r. alperesek vonatkozásában teljesen elutasította. Álláspontja szerint a Btk. 307. §-ának (1) bekezdésében meghatározott uzsora bűntette nem azonos a Ptk. 202. §-ának (1) bekezdése szerinti uzsorás szerződéssel. Így a büntetőbíróság által megállapított uzsora bűntette nem feltétlenül minősül uzsorás szerződésnek is. Miután pedig az I. r. alperes az adott esetben nem használta ki alperes-társai szorult helyzetét akkor, amikor azok részére televízió-, bútor-, gépkocsi-, sertésvásárlás és házbővítés céljaira kölcsönt nyújtott, a perbeli szerződések - uzsora címén - nem semmisek.