A Pécsi Ítélőtábla Bf.7/2014/5. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 121. §, 122. §, 155. §, 348. §, 353. §, 371. §, 372. §] Bírók: Halász Etelka, Makai Lajos, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.7/2014/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla .Pécsett, a 2014. évi április hó 22. napján megtartott nyilvános ülés és a 2014. évi április hó 29. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a rablás bűntette miatt vádlottellen indult büntetőügyben a ...i Törvényszék 7.B.134/2013/42. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 7 (hét) év 6 (hat) hónapra súlyosítja.

A bűnjelek közül 1 db Nokia típusú telefon, 1 db indító napló, 1 db menetlevél tömb, valamint egy ... típusú ... azonosítószámú maroklőfegyvert, a hozzá tartozó 2 db tár és 14 db lőszer lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli a ... Szolgálatának.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába a 2013. november 11. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja.

Indokolás

A megismételt eljárást követően a Pécsi Törvényszék 7.B.134/2013/42. számú, 2013. november 11. napján kelt ítéletével a vádlottat fegyveresen elkövetett rablás bűntette miatt 6 év 6 hónap fegyházra, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította, megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadsága legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a szabadságvesztés büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános tárgyaláson az ügyészi fellebbezést fenntartva a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítását indítványozta. A védő elsősorban a vádlott felmentését, másodsorban megalapozatlanság okán, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte.

A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján eljárva a megtámadott határozatot a Be.348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság alapvetően a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást túlnyomórészt felderítette, csaknem valamennyi bizonyítékot beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a vádlott védekezését nem ellenőrizte le teljes körűen. Megelégedett annak rögzítésével, hogy a vádlott tagadó vallomásában előadott alibije életszerűtlen. Nem folytatott le bizonyítást annak vizsgálatára, hogy a vádlott vallomásában megjelölt útvonal - a ..., ... utcában található MOL töltőállomástól a ...i elágazóig, majd a városon keresztül az ... ra vezető erdei úton keresztül, a ... áruház keleti oldalán található parkolóig - megtehető-e az objektív bizonyítéknak tekinthető időpontok között.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság nem játszotta le annak a videokamerának a felvételét, amely a kft1. ...ről ...be vezető út mellett található telephelye előtti útszakaszon zajló forgalmat rögzítette.

E hiányosságokat a fellebbviteli bíróság bizonyítási kísérlet lefolytatásával, továbbá a kft1. kamerája felvételének a tárgyaláson történő lejátszásával pótolta.

A Be.121.§ (1) és (2) bekezdése alapján - figyelemmel a Be.353.§ (1) bekezdésére - lefolytatott bizonyítási kísérlet keretében a másodfokú bíróság a vádlott részvételével és közreműködésével bejárta azt az útvonalat, amelyet a vádlott vallomásában megjelölt. Ennek az útvonalnak a megtételére rendelkezésre álló idő objektív adatokon alapul, miután az ... utcai MOL töltőállomás biztonsági kamerájának felvétele alapján a vádlott 12 óra 12 perckor indult el a benzinkútról, míg a ... áruház élelmiszerüzletének biztonsági kamerája szerint 13 óra 01 perckor már az üzletben vásárolt. A vádlottnak tehát 49 perc állt rendelkezésre az út megtételére.

A vádbeli naphoz hasonló időpontban, és forgalmi viszonyok mellett lefolytatott bizonyítási kísérlet eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott által megjelölt útvonal - az általa megjelölt feltételek mellett - nem teljesíthető 49 perc alatt, ahhoz legalább 59-60 percre van szükség.

A kft1. telephelyének biztonsági kamerája jó minőségben rögzítette a bejárat előtt elhaladó forgalmat. A felvételnek a tárgyaláson történt megtekintését követően a másodfokú bíróság megállapította, hogy a telephely előtt 12 óra 32 perckor ... irányába elhaladt egy Škoda Fabia Sedan személygépkocsi. A gépkocsinak hiányzott a jobb első dísztárcsája, színe megegyezett a takarékszövetkezet előtt a rablást megelőzően leparkoló gépkocsi színével, a gépkocsiban egy személy, a vezető utazott. Ezekből az adatokból és felvétel időpontjából csak az a következtetés vonható le, hogy a vádlott haladt el az ... frsz. autóval röviddel a bűncselekmény elkövetése előtt a telephely bejárata előtt ... irányába.

A bizonyítás eredményeként az elsőfokú ítélet tényállásának 5. oldal utolsó bekezdését a fellebbviteli bíróság azzal egészíti ki, hogy "a vádlott a benzinkutat elhagyva a ...-os főközlekedési úton haladt ... irányába, majd a ...i elágazónál balra fordulva ... felé ment. ... irányából ... felé autózva 12 óra 32 perckor haladt el a kft1. telephelye előtt, majd 12 óra 41 perc 30 másodperckor parkolt le a takarékszövetkezet előtt."

A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.352.§ (2) bekezdés alapján teljessé vált, irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A megalapozott tényállásra figyelemmel a másodfokú bíróság nem látta alaposnak a védelem hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott tagadásával szemben, a beszerzett és értékelt terhelő bizonyítékok alapján állapította meg. A törvényszék bizonyítékokat értékelő tevékenységével kapcsolatban a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki.

Az ügy sajátossága volt, hogy a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban közvetlen bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. Meg kell állapítani azt is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok külön - külön és egyenként értékelve, nem alkalmasak annak minden kétséget kizáró módon való megállapítására, hogy a vádlott követte el a terhére rótt erőszakos vagyon elleni bűncselekményt. A bizonyítékok ezért csak komplexen, egymással összevetve, összefüggéseikben együttesen értékelve vezethetnek megalapozott tényállás megállapításához.

A vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, az elkövetés időpontjára alibit próbált igazolni. A bizonyítékok értékelése során ezért nem mellőzhető a vádlott alibijének az ellenőrzése, és összevetése az egyéb bizonyítékokkal. Ebben a körben a másodfokú bíróság utal arra, hogy az alibi bizonyítás esetén a bizonyítási teher a vádlottat terheli, annak eredménytelensége szavahihetőségének körében értékelendő.