BH 1994.7.366 Az öröklési szerződésben vállalt tartási kötelezettség teljesítésére vonatkozó alkalmasság megítélésénél az orvosi igazolás csatolása folytán az orvos szakértői vélemény beszerzésének jogszabályt sértő mellőzése. [Ptk. 658. § (1) bek., 589. § (2) bek., Pp. 206. § (1) és (2) bek., 275/A. § (2) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek az alperessel kötött öröklési szerződés megszüntetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felek hosszú ideje ismerték egymást, a felperes és az alperes szülei egy protestáns vallási közösséghez tartoztak. Rendszeres összejöveteleiken a közösség tagjainak problémáit is megbeszélték, így az alperes szülei révén ismert volt, hogy az alperes házasságkötését követően "idegi problémák miatt" hosszú éveken át az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben állt kezelés alatt. 1991 decemberében - amikor az alperes szanatóriumi elbocsátása időszerűvé vált - a felperes megállapodott az alperes édesapjával, hogy az alperest a lakásába befogadja, vele öröklési szerződést köt; ennek ellenében az alperes családja 112 204 Ft-ot adott át a felperesnek önkormányzati bérlakása megvásárlása céljából. Az alperes 1992. január 18-án beköltözött a felperes lakásába, majd 1992. január 24-én öröklési szerződést kötöttek egymással, melynek értelmében az alperes vállalta a felperes tartását, gondozását, ennek ellenében a felperes vagyona örököséül nevezte meg az alperest.

Négy nap után azonban a felperes közölte az alperessel, hogy a szerződést meg kívánja szüntetni, arra hivatkozott, hogy az alperes betegségét, illetőleg annak súlyosságát eltitkolták előtte, az alperes betegsége miatt alkalmatlan a tartási kötelezettség teljesítésére, de anyagilag sem képes arra, mert csak csekély nyugdíjjal rendelkezik. Az elsőfokú bíróság elutasító ítéleti álláspontja szerint azonban a felperes állításait bizonyítani nem tudta. A felperes - aki a vallási közösségben presbiteri tisztséget töltött be - "tökéletesen tisztában volt" az alperes betegségével, de az alperesnek nem is volt mit eltitkolnia, mert a szanatóriumból való elbocsátásakor kiadott orvosi igazolás szerint "pszichiátriai szempontból gondozói munkakör betöltésére alkalmas". Ezt megerősítette a kerületi ideggondozó szakorvosa által 1992. június 17-én kiadott igazolás, amely szerint az alperes "teljesen kompenzált, tíz éve tünetmentes, korábbi betegsége nincs kihatással a tartási szerződésből eredő kötelezettségvállalás teljesítésére". Ezek az orvosi adatok a bíróság álláspontja szerint szükségtelenné tették igazságügyi orvos szakértő véleményének a beszerzését arra vonatkozóan, hogy az alperes betegsége folytán tartási jellegű öröklési szerződésből eredő kötelezettségei teljesítésére képes és alkalmas-e. Az igazságügyi szakértő "csak a kórelőzményi iratokból indulhat ki", a két orvosi igazolás és a kórrajz kivonat pedig a bíróságnak rendelkezésre állt. A bíróság ugyancsak szükségtelennek tartotta a 84 éves felperes orvos szakértői vizsgálatát arra nézve, hogy kora és egészségi állapota folytán milyen jellegű és mértékű tartási és gondozási szolgáltatásokat igényel, miután "a felperes idős és beteges állapota... szemmel látható volt. A felperes ápolásra, ellátásra, gondozásra szoruló személy. E teendők ellátására az alperes szerződésben vállalt kötelezettséget. Az alperes ezt fel is ajánlotta, a felperes azonban négynapos szerződéses kapcsolat után ezt elutasította." Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. "E jogszabályhely nemcsak az alperesre, hanem a felperesre is vonatkozik. Az idős kor, a betegség nem mentesít a jogszabályok betartása alól. A bíróság számos hasonló perből nyert tapasztalata alapján megnyugtatóan megállapíthatja, hogy négynapos szerződéses kapcsolat nem ad kellő támpontot egy hosszú (határozatlan) időtartamra kötött szerződés felperes általi megítélésére. Felperes helytelenül cselekedett, amikor visszautasította az alperest. Az alperes hajlandó a teljesítésre, erre képes is - csak a felperesen múlik az, hogy ezt elfogadja. Annál is inkább így van, mivel a felek nincsenek haragos viszonyban, a kapcsolat helyreállítható. Az alperes önmagát ellátja, hiszen munkahelye van, dolgozni jár. A bíróság álláspontja szerint a felperes gondozása nem igényel semmiféle különleges szaktudást, képességet, annak az alperes meg tud felelni." ...."Megoldásként mutatkozott az is, hogy a bíróság a szerződést megszüntesse és a nem rosszhiszemű alperes elhelyezését a felperesre hárítsa, kötelezve őt egyben a lakásvásárlásra átvett összeg visszafizetésére. Ettől a bíróság azért tekintett el, mivel a felek viszonyát nem látta helyrehozhatatlannak, másrészt pedig azért, mert felperes sem hajlandóságot, sem teljesítési képességet nem mutatott fel az alperes elhelyezése tekintetében."

A másodfokú bíróság ítéletével lényegében indokai alapján hagyta helyben az első fokú ítéletet.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és jogszabálysértésre hivatkozva annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok eljárási szabályt sértettek, amikor a szükséges bizonyítás lefolytatása - orvos szakértői vélemény beszerzése - nélkül helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az alperes a szerződésből eredő kötelezettségei teljesítésére képes.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

A Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése szerint, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges, vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését.