BH 1997.7.354 A bizományi szerződés felmondása nem szünteti meg a bizományos által kötött lízingszerződés teljesítéséért vállalt bankgarancián alapuló helytállási kötelezettséget; ennek a helytállási kötelezettségnek az érvényesítése esetén a bankgaranciát vállaló pénzintézet nem hivatkozhat megalapozottan a bizományosnak a bizományi szerződéssel kapcsolatos esetleges mulasztásaira [Ptk. 249. §, 483. § (1) bek., 513. § (2) bek.].

Az alperes és a B. Rt. 1989. november hó 20. napján megbízási szerződést kötöttek. A szerződés 1. pontja szerint az alperes előtt ismert, hogy a beavatkozó mint lízingbeadó és a felperes mint lízingbevevő között 1989. augusztus 31-én lízingszerződés jött létre, továbbá a lízingbevevő és a B. Rt. mint használó 1989. június 30-án bizományi szerződést kötöttek, amelynek alapján a használó használatba veszi a lízingbeadó tulajdonát képező 14 500 000 DEM értékű bútorgyártó gépeket. A használó megbízta az alperest, hogy a lízingbevevővel szemben a használati díj fizetésére vonatkozó kötelezettsége teljesítéséért bankgaranciát vállaljon, és a megbízást az alperes elfogadta. Az alperes a bankgaranciát a megbízási szerződésnek megfelelő tartalommal 1989. november 21-én kiadta.

A B. Rt. felszámolás alá került, és a felszámoló a felpereshez intézett, 1993. január hó 14. napján kelt levelében - az 1991. évi IL. törvény 47. §-ára hivatkozva - a B. Rt. és a felperes között 1989. június 30-án létrejött importbizományosi szerződést és az ezen alapuló, a B. Rt. általi géphasználatot azonnali hatállyal felmondta.

Ilyen előzmények után, a bankgaranciára hivatkozva terjesztette elő a felperes keresetét az alperessel szemben. Ennek alapján az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, és az alperest 3 157 520 DEM - kifizetésekori árfolyamon számított - forintellenértékének, valamint a késedelmi kamatoknak a megfizetésére kötelezte, továbbá az alperes fizetési kötelezettségének a felperessel szemben való fennállását összesen 6 319 240 DEM vonatkozásában megállapította. Az ítélet az alperest a felperes részére 2 000 000 Ft, a beavatkozó részére pedig 800 000 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a Ptk. 249. §-a alapján bankgaranciát vállalt a B. Rt. fizetéséért. Az ennek folytán az alperest terhelő fizetési kötelezettség független az alapjogviszonytól; ez különbözteti meg a bankgaranciát a kezességtől Az alapügyletből eredő kifogást, amely szerint a használatidíj-fizetési kötelezettség - a használat megszűnése következtében - már nem áll fenn, a bíróság nem vizsgálta, hanem a lejárt fizetési kötelezettség tekintetében marasztalta az alperest, és megállapította annak jövőbeni fizetési kötelezettségét is.

Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - figyelemmel a felperes keresetfelemelésére is - részben megváltoztatta. A jogerős ítélet az alperest terhelő marasztalás összegét felemelte 7 893 800 DEM-nek a - kifizetésekori árfolyamon számított - forintellenértékére és kamataira, mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének az 1994. július 30-án, 1994. december 31-én és 1995. június 30-án esedékes részletekre vonatkozó megállapító rendelkezését, az évi 20%-ot meghaladó - az ítélet szerint részben 38%-os, részben 44%-os - kamatkövetelés tekintetében a keresetet elutasította, egyebekben pedig az ítéletet helybenhagyta. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek - ügyvédje kezéhez 1 000 000 Ft, a beavatkozónak pedig - ügyvédje kezéhez - 400 000 Ft másodfokú perköltséget. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása kifejti, hogy az 1991. évi IL. törvény 47. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult volt a B. Rt. által kötött szerződések azonnali hatályú felmondására, de ezzel - a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó 483. §-ának (1) bekezdése következtében - a B. Rt.-nek a helytállási kötelezettsége a felperes által a beavatkozóval kötött lízingszerződés teljesítéséért nem szűnt meg. Mindezért az alperes is köteles a bankgarancia vállalására vonatkozó feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata alapján a felperes által követelt összeget megfizetni.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - jogszabálysértésekre hivatkozva - a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság és az elsőfokú bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Az alperes előadta, hogy a Ptk. 249. §-ában szabályozott bankgarancia intézménye szerződést biztosító mellékkötelezettség, s mint ilyen, az alapul szolgáló jogügylethez igazodik, attól sohasem válhat függetlenné. A bankgarancia alapján a fizetési kötelezettség akkor áll be, ha az alapügylet kötelezettje - a szerződésben meghatározott határidőn belül és feltételek szerint - fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Mivel a felszámoló felmondása miatt a B. Rt. szerződései - a Ptk. 481. §-ának a) pontja értelmében - megszűntek, a bankgaranciaszerződés folytán már az alperest sem terheli fizetési kötelezettség.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében előadta azt is, hogy a megbízott - a Ptk. 482. §-ának (2) bekezdéséből következően - a felmondás esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes. A felperes és a B. Rt. között létrejött bizományi szerződés felmondására vonatkozó, a felszámoló által a felpereshez intézett, 1993. január hó 14. napján kelt levél kézhezvételét követően ezért a felperesnek haladéktalanul fel kellett volna mondania a beavatkozóval kötött lízingszerződést, "illetve fel kellett volna hívnia a felszámoló figyelmét a jogérvényesítési lehetőségekre". Ennek a külkereskedelmi szakvállalattól elvárható magatartásnak az elmulasztására vezethető vissza az, hogy a lízingszerződés - amelynek felmondására az osztrák jog a lízingbevevő részére lehetőséget ad - a beavatkozóval fennmaradt. Ezzel a mulasztással a felperes a megbízónak - a felmondás közlését követő időszakra esedékes lízingdíjak és járulékaik erejéig - kárt okozott, keresete már ezért is megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem ebből a szempontból hivatkozik a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdésére, 350. §-ának (4) bekezdésére és 4. §-ának (4) bekezdésére.

A beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, a felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.