62001CJ0486_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2004. június 29-i ítélete. Front national kontra Európai Parlament. Fellebbezés - Képviselőcsoport alakításának bejelentése az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikkének (1) bekezdése alapján - Politikai összetartozás hiánya - A TDI-csoport visszaható hatályú feloszlatása - Csatlakozó fellebbezés - Az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmezése - Természetes vagy jogi személyt »közvetlenül és személyében érintő« határozat fogalma - Nemzeti politikai párt által benyújtott kereset elfogadhatatlansága. C-486/01. P. sz. ügy

C-486/01. P. sz. ügy

Front national

kontra

Európai Parlament

"Fellebbezés - Képviselőcsoport alakításának bejelentése az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikkének (1) bekezdése alapján - Politikai összetartozás hiánya - A TDI-csoport visszaható hatályú feloszlatása - Csatlakozó fellebbezés - Az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmezése - Természetes vagy jogi személyt »közvetlenül és személyében« érintő határozat fogalma - Nemzeti politikai párt által benyújtott kereset elfogadhatatlansága"

Az ítélet összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok - Közvetlen érintettség - Kritériumok - A Parlament határozata nemzeti politikai párthoz tartozó képviselőkből álló képviselőcsoport feloszlatásáról - Az említett párt közvetlen érintettsége - Hiány

(EK 230. cikk negyedik bekezdése; az Európai Parlament Eljárási Szabályzata, 29. cikk (1) és (2) bekezdése és 30. cikk)

Az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint egy megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező határozatnak "közvetlenül" kell érintenie a jogalanyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik.

Az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről és a "Független Képviselők Technikai Frakciója (TDI) - Vegyes Képviselőcsoport" visszaható hatályú feloszlatásáról szóló európai parlamenti határozat - amennyiben a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselőket, így többek között a Front national képviselőit megfosztja a lehetőségtől, hogy a TDI-csoport formájában az Eljárási Szabályzat 29. cikke szerinti képviselőcsoportot alakítsanak - közvetlenül érinti ezeket a képviselőket. E képviselőket ugyanis önmagában ez a jogi aktus akadályozta meg a képviselőcsoport alakításában, és ettől a pillanattól képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőnek minősültek az Eljárási Szabályzat 30. cikke értelmében, következésképpen szűkebb parlamenti kiváltságokkal, valamint csekélyebb anyagi és pénzügyi előnyökkel rendelkeztek, mint amelyek akkor illették volna őket, ha a fent említett 29. cikk szerinti képviselőcsoport tagjai lettek volna.

Ez a végkövetkeztetés azonban nem érvényes olyan nemzeti politikai pártra, mint amilyen a Front national. Noha természetes, hogy a parlamenti képviselők választására jelölteket állító párt arra törekszik, hogy a már megválasztott képviselői más képviselőkkel egyenlő feltételek között gyakorolhassák mandátumukat, ez az érdek semmilyen jogot nem ad a pártnak arra, hogy megválasztott képviselői saját képviselőcsoportot alakíthassanak, sem arra, hogy a parlamenti testületen belül alakult képviselőcsoportok egyikének tagjává válhassanak.

Egyrészt az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése értelmében a képviselőcsoport alakításához több tagállamból származó képviselők minimális létszáma szükséges, másrészt e cikk (1) bekezdése egyedül a képviselők politikai összetartozás szerinti csoportosításának szándékát tartalmazza. E rendelkezések a képviselőcsoport megalakítása során nem adnak különleges szerepet azoknak a nemzeti politikai pártoknak, amelyekhez a képviselők tartoznak.

(vö. 34-37. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2004. június 29. (*)

"Fellebbezés - Képviselőcsoport alakításának bejelentése az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikkének (1) bekezdése alapján - Politikai összetartozás hiánya - A TDI-csoport visszaható hatályú feloszlatása - Csatlakozó fellebbezés - Az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmezése - Természetes vagy jogi személyt »közvetlenül és személyében érintő« határozat fogalma - Nemzeti politikai párt által benyújtott kereset elfogadhatatlansága"

A C-486/01. P. sz. ügyben,

a Front national (székhelye: Saint-Cloud [Franciaország], képviselik: F. Wagner és V. de Poulpiquet de Brescanvel ügyvédek)

fellebbezőnek

az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik kibővített tanács) a T-222/99., T-327/99. és T-329/99. sz., Martinez és társai kontra Parlament ügyben 2001. október 2-án hozott ítélete (EBHT 2001., II-2823. o.) ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében benyújtott fellebbezése tárgyában,

másik fél az eljárásban:

az Európai Parlament (képviselik: G. Garzón Clariana, J. Schoo és H. Krück, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

az elsőfokú eljárás alperese,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans (előadó), A. Rosas, J.-P. Puissochet és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és R. Silva de Lapuerta bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a felek szóbeli előadásainak a 2003. december 9-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2004. január 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Bíróság Hivatalához 2001. december 12-én benyújtott kérelmében a Front national az EK 255. cikk és a Bíróság EK-Alapokmányának 49. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a Martinez és társai kontra Parlament ügyben 2001. október 2-án hozott ítélete (T-222/99., T-327/99. és T-329/99. sz., 2001., EBHT II-2823. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) ellen, mellyel az Elsőfokú Bíróság elutasította a Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről és a "Független Képviselők Technikai Frakciója (TDI) - Vegyes Képviselőcsoport" visszaható hatályú feloszlatásáról szóló, 1999. szeptember 14-i európai parlamenti határozat (a továbbiakban: vitás jogi aktus) megsemmisítése iránti keresetét.

2 A Bíróság Hivatalához 2001. december 11-én benyújtott külön iratban a Front national az EK 242. cikk alapján a megtámadott ítélet végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelemmel is élt. E kérelmet azonban a Bíróság elnöke a C-486/01. P-R. és C-488/01. P-R. sz., Front national és Martinez kontra Parlament ügyben 2002. február 21-én hozott végzésével elutasította, többek között azért, mert a végrehajtás felfüggesztése nem lett volna alkalmas a felperes által hivatkozott súlyos és orvosolhatatlan károk elhárítására.

A jogi háttér

3 Az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának (HL 1999. L 202., 1. o.; a továbbiakban: Eljárási Szabályzat) a perbeli tényállás időpontjában hatályos, "A képviselőcsoport megalakítása" című 29. cikke a következőképpen rendelkezett:

"(1) A képviselők politikai hovatartozásuknak megfelelően csoportokat alakíthatnak.

(2) A képviselőcsoportnak több tagállam képviselőiből kell állnia. A képviselőcsoport megalakításához, amennyiben az két tagállam képviselőiből áll, legalább huszonhárom képviselő, amennyiben három tagállam képviselőiből áll, tizennyolc képviselő, amennyiben pedig négy vagy több tagállam képviselőiből áll, tizennégy képviselő szükséges. [Helyes fordítás: A képviselőcsoportnak egynél több tagállam képviselőiből kell állnia. A képviselőcsoport megalakításához, amennyiben az két tagállam képviselőiből áll, legalább huszonhárom képviselő, amennyiben három tagállam képviselőiből áll, legalább tizennyolc képviselő, amennyiben pedig négy vagy több tagállam képviselőiből áll, legalább tizennégy képviselő szükséges.]

(3) Egy képviselő csak egy képviselőcsoporthoz tartozhat.

(4) Az Elnököt nyilatkozatban kell értesíteni képviselőcsoport létrehozásáról. A nyilatkozatban meg kell határozni a csoport nevét, tagjait és elnökségének összetételét.

[...]"

4 Az Eljárási Szabályzat 30. cikke a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőkről ekként rendelkezett:

"(1) A képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselők számára titkárságot bocsátanak rendelkezésre. Az erre vonatkozó részletes szabályokat az Elnökség a főtitkár javaslata alapján állapítja meg.

(2) Az Elnökség meghatározza az ilyen képviselők jogállását és parlamenti jogait."

5 Az Eljárási Szabályzatnak az Eljárási Szabályzat alkalmazásáról rendelkező 180. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben ezen Eljárási Szabályzat alkalmazása és értelmezése során kétség merül fel, az Elnök, az e területen hozott korábbi határozatok sérelme nélkül, az ügyet vizsgálat céljából az illetékes bizottsághoz utalhatja.

A 142. cikk szerinti, az Eljárási Szabályzat alkalmazására irányuló felhívás esetén az Elnök az ügyet az illetékes bizottsághoz utalhatja.

(2) A bizottság határoz, hogy szükséges-e az Eljárási Szabályzathoz módosítást javasolni. Ebben az esetben a 181. cikknek megfelelően jár el.

(3) Amennyiben a bizottság úgy határoz, hogy a hatályos szabályzat rendelkezéseinek értelmezése elegendő, az értelmezést továbbítja az Elnöknek, aki tájékoztatja a Parlamentet.

(4) Amennyiben egy képviselőcsoport vagy legalább harminckét képviselő a bizottság értelmezését vitatja, a kérdést a Parlamentben szavazásra bocsátják. A szöveget egyszerű többséggel fogadják el, azzal a feltétellel, hogy a parlamenti képviselők legalább egyharmada jelen van. Elutasítás esetén az ügyet visszautalják a bizottsághoz.

(5) A nem vitatott vagy a Parlament által elfogadott értelmezéseket az Eljárási Szabályzat alkalmazásáról szóló határozatokkal együtt dőlt betűvel szedve a megfelelő cikkhez vagy cikkekhez magyarázatként mellékelik.

(6) Ezen értelmezések az érintett cikkek későbbi alkalmazása és értelmezése szempontjából irányadónak számítanak.

[...]"

A jogvita alapját képező tényállás

6 A megtámadott ítélet azt tartalmazza, hogy miután 1999. július 19-én az Európai Parlament elnökét értesítették a "Független Képviselők Technikai Frakciója (TDI) - Vegyes Képviselőcsoport" nevű új képviselőcsoport (a továbbiakban: TDI-csoport) megalakításáról, melynek bejelentett célja az volt, hogy minden képviselő számára biztosítsa a teljes parlamenti mandátuma gyakorlását, a többi képviselőcsoport elnökei tiltakoztak a képviselőcsoport megalakítása ellen, a tagjok közötti politikai összetartozás hiánya miatt. Ezért az Eljárási Szabályzat 180. cikkének (1) bekezdése alapján ugyanezen Eljárási Szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének értelmezése iránti kérelem került a Parlament alkotmányügyi bizottsága (a továbbiakban: alkotmányügyi bizottság) elé.

7 E bizottság elnöke 1999. július 28-i levelében közölte a Parlament elnökével a kért értelmezést. E levél többek között a következőket tartalmazta:

"Az alkotmányügyi bizottság 1999. július 27-i és 28-i ülésén megvizsgálta az elnökök konferenciája 1999. július 21-i ülésén előterjesztett, az Eljárási Szabályzat 29. cikke (1) [bekezdésének] értelmezése iránti kérelmet.

Beható eszmecserét követően az alkotmányügyi bizottság 15 szavazattal 2 ellenében és 1 tartózkodás mellett a következőképpen értelmezte az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (1) [bekezdését]:

A [TDI-csoport] megalakításáról szóló nyilatkozat nem felel meg az [Eljárási Szabályzat] 29. cikke (1) [bekezdésének].

Ugyanis a képviselőcsoport megalakításáról szóló nyilatkozat, kiváltképpen az Európai Parlament elnökének címzett értesítés 2. melléklete, kizár minden politikai összetartozást. A nyilatkozat minden aláírójának teljes politikai függetlenséget biztosít a képviselőcsoporton belül.

Az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (1) [bekezdéséhez] magyarázatként a következő szöveg mellékelését javaslom:

»E cikk nem teszi lehetővé olyan képviselőcsoport alakítását, mely bármiféle politikai jelleget és a tagjai közötti bármiféle politikai összetartozást nyíltan tagad.«

[...]"

8 A Parlament elnöke az 1999. szeptember 13-i plenáris ülésen ismertette a Parlamenttel e levél tartalmát. Mivel a TDI-csoport az Eljárási Szabályzat 180. cikkének (4) bekezdése alapján vitatta az alkotmányügyi bizottság által javasolt értelmezést, azt parlamenti szavazásra bocsátották, és az 1999. szeptember 14-i plenáris ülésen a képviselők többsége elfogadta az értelmezést.

9 E körülmények között a szavazás eredményét sérelmesnek vélve a Front national 1999. november 19-én keresetlevelet nyújtott be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához, és keresetében a vitás jogi aktus megsemmisítését kérte (T-327/99. sz. ügy). 1999. október 5-én Martinez és de Gaulle képviselők (T-222/99. sz. ügy), majd 1999. november 22-én Bonino, Pannella, Cappato, Dell'Alba, Della Vedova, Dupuis, Turco képviselők és a Lista Emma Bonino (T-329/99. sz. ügy) azonos tárgyú keresetlevelet nyújtottak be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.

A megtámadott ítélet

10 A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság elfogadhatónak nyilvánította a Front national keresetét, de mint megalapozatlant elutasította.

Az elfogadhatóságról

11 Az említett kereset elfogadhatóságát illetően az Elsőfokú Bíróság az alábbiak szerint cáfolta meg a Parlament által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat, melyek szerint nem is létezik vitás jogi aktus, illetve a közösségi bíróságok törvényességi ellenőrzése nem terjedhet ki rá, illetve a vitás jogi aktus nem érinti az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint a Front nationalt közvetlenül és személyében.

12 Először is, a vitás jogi aktus TDI-csoportot feloszlató részének nemlétezésére alapított elfogadhatatlansági kifogásra válaszul az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 26. pontjában kimondta: annak megállapításához, hogy valamely jogi aktus ellen az EK 230. cikk alapján indítható-e kereset, nem annyira annak formájából, mint inkább a tartalmából kell kiindulni. Az említett jogi aktus tartalmának és elfogadása körülményeinek vizsgálata után az Elsőfokú Bíróság ugyanezen ítélete 46. pontjában úgy foglalt állást, hogy a vitás jogi aktussal a Parlament nem csupán az Eljárási Szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének az alkotmányügyi bizottság által javasolt általános értelmezését és a a TDI-csoport megalakításról szóló nyilatkozatának e rendelkezéssel való összeegyeztethetősége kérdésében kifejtett bizottsági álláspontot fogadta el, hanem egyben az e rendelkezésben foglalt feltétel megszegése miatt visszaható hatállyal meg is állapította, hogy a TDI-csoport nem jött létre.

13 Ezután a Parlament által hivatkozott második, a vitás jogi aktus meg nem támadhatóságára alapított elfogadhatatlansági kifogásról az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59-62. pontjaiban akként határozott, hogy az ilyen jogi aktus - amennyiben a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselőket oly módon fosztja meg attól a joguktól, hogy e csoport formájában az Eljárási Szabályzat 29. cikke szerinti képviselőcsoportot alakítsanak, hogy ők emiatt a Eljárási Szabályzat 30. cikke alapján képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőnek minősülnek - kihat az érintett képviselők parlamenti tevékenységének gyakorlására, és joghatásokat keletkeztet velük szemben. Az ilyen jogi aktus tehát nem szűkíthető le úgy, mintha az szigorúan a parlamenti működés belső szervezeti szabályozása lenne; a közösségi bíróságok által végzett törvényességi ellenőrzésnek az EK 230. cikknek megfelelően az ilyen aktusra is ki kell terjednie.

14 Végül a Parlamentnek az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek fennállását kétségbe vonó elfogadhatatlansági kifogásáról szólva az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 65. pontjában akként határozott, hogy a vitás jogi aktus közvetlenül érinti Martinez és de Gaulle képviselőket, valamint a T-329/99. sz. ügyben keresetet benyújtó képviselőket, amennyiben további intézkedés szükségessége nélkül megakadályozza őket abban, hogy a TDI-csoport formájában az Eljárási Szabályzat 29. cikke szerinti politikai csoportot hozzanak létre, ez pedig közvetlenül érinti mandátumgyakorlásuk feltételeit. Így az Elsőfokú Bíróság álláspontja az volt, hogy ezt a jogi aktust szintén úgy kell tekinteni, mint amely a Front nationalt közvetlenül és személyében érinti.

15 Az első feltételt illetően az Elsőfokú Bíróság a következőképpen határozott:

"66 A T-327/99. sz. ügyet illetően hangsúlyozni kell, hogy a Front national francia politikai párt jogi személy, melynek alapszabályában rögzített célkitűzése az, hogy tagságán keresztül politikai eszméket és terveket mozdítson elő a nemzeti és európai intézményekben. A Front national listát állított a Parlament képviselőinek 1999. júniusi választására. Az e listáról parlamenti képviselővé választott tagjai mind szerepelnek a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselők között. Az 1999. szeptember 14-i jogi aktus következtében mindannyian a fenti 59. pontban leírt helyzetben vannak, ami közvetlenül érinti az Európai Parlamentben általuk képviselt párt eszméi és tervei előmozdításának és így e politikai párt alapszabályában rögzített célkitűzések európai szintű megvalósításának feltételeit.

67 Az 1999. szeptember 14-i jogi aktust ezért úgy kell tekinteni, mint amely közvetlenül érinti a Front nationalt."

16 Az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt második feltételt illetően az Elsőfokú Bíróság, miután emlékeztetett mind e feltétel értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, mind a TDI-csoport feloszlatását eredményező körülményekre, a megtámadott ítélet 72. pontjában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vitás jogi aktus a Front nationalt - minden más személyhez képest jellemző ténybeli helyzete folytán - személyében érintette.

17 Ezért az Elsőfokú Bíróság elutasította a Parlament által felhozott harmadik elfogadhatatlansági kifogást, és a megtámadott ítélet 75. pontjában akként határozott, hogy a Front national megsemmisítés iránti keresetét elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Az ügy érdeméről

18 A kereset érdemét illetően azonban az Elsőfokú Bíróság a Front national által felhozott valamennyi jogalapot elutasította; e jogalapok a Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikke (1) bekezdésének hibás értelmezésén (első jogalap), az egyenlő bánásmód elvének és az Eljárási Szabályzat rendelkezéseinek megsértésén, valamint a vitás jogi aktus jogi megalapozottságának hiányán (második jogalap), az egyenlő bánásmód elvének a TDI-csoport tagjaival szemben történt megsértésén (harmadik jogalap), a tagállamok közös parlamentáris hagyományainak téves értelmezésén (negyedik jogalap), lényeges formai előírások megsértésén (ötödik jogalap) és az eljárással való visszaélés vélelmén (hatodik jogalap) alapultak.

19 Így az Elsőfokú Bíróság elutasította az előterjesztett megsemmisítés iránti keresetet, és a Front nationalt saját költségei, valamint a Parlament T-327/99. sz. ügyben keletkezett költségeinek viselésére kötelezte.

A fellebbezés

20 A Front national fellebbezésében azt kérte, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést nyilvánítsa elfogadhatónak;

- ismerje el a közösségi jog Elsőfokú Bíróság általi megsértését;

- részben vagy egészben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- hozzon új határozatot, vagy ennek hiányában utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz határozathozatalra; és

- kötelezze a Parlamentet valamennyi költség viselésére.

21 A Parlament azt kérte, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben az elfogadhatónak nyilvánítja a Front national keresetét;

- utasítsa el a keresetet, mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;

- kötelezze a Front nationalt a költségek viselésére.

A csatlakozó fellebbezésről

A felek érvei

22 Csatlakozó fellebbezésében, melyet itt elsőként kell vizsgálni, a Parlament lényegében a Front national vitás jogi aktus megsemmisítése iránti kereset indítására való jogosultságát vitatja. E tekintetben előadja: még ha az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 66. pontjában helyesen elemezte is e jogi aktus hatását a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselők - akik közül egyesek a Front national tagjai is - jogi helyzetére, jogban tévedett, amikor ugyanezen ítélet 67. pontjában akként határozott, hogy e jogi aktus "közvetlenül" érinti e politikai pártot. Ez ugyanis nem felel meg az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltételnek, mert a vitás jogi aktus pontosan közvetett módon érinti a pártot. E vonatkozásban a Parlament a következő érveket fejti ki.

23 Először is, az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 67. pontjában leírt végkövetkeztetése ellentmond az ugyanezen ítéletben más helyütt leírt állításoknak és különösen az ítélet 59. és 65. pontjainak, melyekben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselőket a vitás jogi aktus által közvetlenül érintettnek kell tekinteni, mivel az "megfosztja őket attól a joguktól, hogy e csoport formájában az Eljárási Szabályzat 29. cikke szerinti képviselőcsoportot alakítsanak". A Parlament szerint ugyanis érthetetlen, hogy nemzeti politikai pártokat, melyeknek az Eljárási Szabályzat értelmében nincsen különleges jogállásuk, ugyanúgy érintenék a Parlament jogi aktusai, mint a képviselőket, akik ezen Eljárási Szabályzat értelmében különleges jogállást élveznek.

24 Másodszor, a Parlament azt állítja: a megállapítás, miszerint a vitás jogi aktus közvetlenül érinti a Front nationalt, ellentmond a Bíróság ítélkezési gyakorlatának is, így különösen a 69/69. sz., Alcan és társai kontra Bizottság ügyben 1970. június 16-án hozott ítéletnek (EBHT 1970., 385. o.), melynek értelmében a felperest csak akkor érintheti közvetlenül a jogi aktus, ha az őt közvetlen hatállyal jogtól fosztja meg, vagy kötelezettséggel terheli úgy, hogy olyan helyzetbe kerül, mintha e jogi aktus címzettje lenne. Márpedig a Parlament szerint a jelen ügyben ez semmiképpen nincs így, mert a Front nationalt ez a jogi aktus - parlamenti képviselővé választott jelöltjeitől eltérően - csupán közvetetten érinti.

25 Harmadszor, a Parlament előadja: noha a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Parlament által elfogadott jogi aktusok ellen megsemmisítés iránti kereset indítható, ha harmadik személyek vonatkozásában joghatással járnak, vagy jogi hatásaik túllépnek az intézmény működésének belső szervezésén, az olyan jogi aktus, mint amelyik bizonyos képviselők jogállását szabályozza, akkor sem fejt ki joghatást harmadik személlyel, például nemzeti politikai párttal szemben. E tekintetben a Parlament azt állítja, hogy a Front national nem érvelhet az 1999. júniusi választásokon való részvételével és néhány tagjának ténylegesen parlamenti képviselővé történt választásával, mivel a választás után már nincs jogviszony a választási kampányban résztvett politikai pártok és a megválasztott testület között. Ugyanis mind a Közgyűlés képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány (HL L 278., 5. o.) 4. cikkének (1) bekezdése, mind az Eljárási Szabályzat 2. cikke szerint ugyanis a Parlamentbe megválasztott képviselők megbízatásukat szabadon gyakorolják, semmiféle utasítás nem köti őket, és kötött mandátumot sem fogadhatnak el. Ha e feltételek között elfogadnánk, hogy a vitás jogi aktus joghatással jár olyan nemzeti politikai pártra, mint például a Front national, a Parlament képviselői puszta "közvetítőkké" válnának a Parlament és pártjuk között, saját autonómia és felelősség nélkül, ez pedig ellenkezne a fenti rendelkezések betűjével és szellemével.

26 Negyedszer, a Parlament azokra a káros következményekre utal, melyekkel a Front national keresetének elfogadása járna. Ha a Bíróság az Elsőfokú Bíróság értelmezését tenné magáévá, e bíróságok keresetek áradatának tennék ki magukat nem csak a Parlament belső szervezeti intézkedései által csupán közvetetten érintett személyek vagy személycsoportok részéről - így a politikai pártok alapítványai részéről, melyek például akkor lennének érintettek, ha a képviselőcsoportnak fizetett pénzeszközökből nem kaphatnának juttatást -, hanem más politikai pártok részéről is, melyek saját alapszabályuk folytán különösen érintettnek tekintenék magukat az Eljárási Szabályzat bizonyos rendelkezései, így például annak a bizottságok összetételéről szóló 152. cikke vagy 168. cikkének (2) bekezdése által, mely utóbbi szerint a parlamentközi küldöttségek felállításánál biztosítani kell "a tagállamok és a politikai nézetek lehető legméltányosabb képviseletét".

27 A Front national a csatlakozó fellebbezésre a Bíróság eljárási szabályzata 117. cikkének 2. §-a alapján előterjesztett válaszában vitatja a Parlament állítását, miszerint nem rendelkezik az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi joggal. Álláspontja szerint ugyanis a kereset elfogadhatósága nem csupán a vitás jogi aktus jogi természete, hanem egyben a felperes személye tekintetében is megállapítható.

28 Egyfelől, a vitás jogi aktus jogi természetét illetően a Front national előadja: a határozat, mellyel a Parlament 1999. szeptember 14-én jóváhagyta az Eljárási Szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének az alkotmányügyi bizottság által elvégzett értelmezését, keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül, amennyiben a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően e jogi aktus végleges jellegű, és joghatásai meghaladják a Parlament működésének belső szervezeti szabályozását, mert a politikai pártokat és a magukat a TDI-csoport tagjának valló képviselőket megfosztják attól a lehetőségtől, hogy képviselőcsoportot alakítsanak. Emiatt a Front national azon tagjai, akiket a párt a választásra jelöltként állított, és akiknek a megválasztásához tevékenységével hozzájárult, kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek azon képviselőknél, akik képviselőcsoport tagjai, ez pedig közvetlenül befolyásolja a párt eszméinek és terveinek előmozdítását, és utólagosan meghamisítja a választások eredményét.

29 Másfelől, magát a felperes személyét illetően a Front national azt állítja: a kereset elfogadhatósága azért is megállapítható, mert a vitás jogi aktus közvetlenül is és személyében is érinti a Front nationalt.

30 Először is arról a feltételről szólva, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak "közvetlenül" kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, a Front national osztja az Elsőfokú Bíróság álláspontját, miszerint a vitás jogi aktus ilyen jellegű, mert ahogy a vitás jogi aktus lényeges kihatással járt a TDI-csoport tagjai politikai jogainak és anyagi előnyeinek terjedelmére, ugyanúgy közvetlenül kihatott azokra a pártokra, melyeknek e képviselők a tagjai, így többek között a Front nationalra, amennyiben az aktív kampányt folytatott tagjainak parlamenti képviselővé választása érdekében, és evégett jelentős költségeket vállalt. E pártnak így nyilvánvaló érdeke volt, hogy a képviselők, akiknek a megválasztását elősegítette, ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezzenek, mint más képviselők. Hivatkozva e tekintetben többek között a 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítéletre (EBHT 1986., 1339. o.), a Front national cáfolja a Parlament érvét, miszerint a választás után már nincs jogviszony a választási kampányban részt vett politikai pártok és a megválasztott testület között. Ugyanis a politikai szervezetek választási kampányban való egyenlőségének a Bíróság által ezen ítéletben megerősített elve a választás után is érvényes, ezért a Bíróságnak üldöznie kell ezen elv bármiféle megsértését, ha a Front national választói a Parlamentben nem a más képviselőcsoportok tagjaira vonatkozó feltételekkel egyenértékűen, sőt egyenlően lennének képviselve.

31 Azon feltételt illetően, miszerint a természetes vagy jogi személyt "személyében" kell érintse a kereset tárgyát képező határozat, a Front national hangsúlyozza, hogy teljesíti az ítélkezési gyakorlatban - így különösen a C-309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18-án hozott ítéletben (EBHT 1994., I-1853. o.) - megfogalmazott feltételeket, mivel a vitás jogi aktus mind egyedi jellemzői, mind a mindenki mással szemben őt jellemző ténybeli helyzete miatt érinteti a pártot. A Front national e vonatkozásban osztja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 69-71. pontjaiban kifejtett álláspontját.

A Bíróság álláspontja

32 Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt "közvetlenül és személyében" érinti.

33 Noha a Parlament a csatlakozó fellebbezésében nem vitatja az Elsőfokú Bíróság álláspontját, miszerint a vitás jogi aktus határozati jelleget ölt, és a Front nationalt személyében érinti, vitatja azonban a megtámadott ítélet 67. pontjában írt végkövetkeztetést, miszerint a felperest e jogi aktus közvetlenül érinti.

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak "közvetlenül" kell érintenie a jogalanyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd különösen a C-404/96. sz., Glencore Grain kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2435. o.] 41. pontját és az abban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

35 Jelen ügyben nem tagadható, hogy a vitás jogi aktus - amennyiben a TDI-csoport megalakítását bejelentő képviselőket, így többek között a Front national képviselőit, megfosztja a lehetőségtől, hogy a TDI-csoport formájában az Eljárási Szabályzat 29. cikke szerinti képviselőcsoportot alakítsanak - közvetlenül érinti ezeket a képviselőket. Mint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59-65. pontjaiban helyesen megállapította, e képviselőket ugyanis önmagában ez a jogi aktus akadályozta meg a képviselőcsoport alakításában, és ettől a pillanattól képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőnek minősültek az Eljárási Szabályzat 30. cikke értelmében; következésképpen szűkebb parlamenti kiváltságokkal, valamint csekélyebb anyagi és pénzügyi előnyökkel rendelkeztek, mint amelyek akkor illették volna őket, ha a fent említett 29. cikk szerinti képviselőcsoport tagjai lettek volna.

36 Ez a végkövetkeztetés azonban nem érvényes olyan nemzeti politikai pártra, mint amilyen a Front national. Mint azt a főtanácsnok indítványának 40. pontjában előadta: noha természetes, hogy a parlamenti képviselők választására jelölteket állító párt arra törekszik, hogy a már megválasztott képviselői más képviselőkkel egyenlő feltételek között gyakorolhassák mandátumukat, ez az érdek semmilyen jogot nem ad a pártnak arra, hogy megválasztott képviselői saját képviselőcsoportot alakíthassanak, sem arra, hogy a parlamenti testületen belül alakult képviselőcsoportok egyikének tagjává válhassanak.

37 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy egyrészt az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése értelmében a képviselőcsoport alakításához több tagállamból származó képviselők minimális létszáma szükséges, másrészt e cikk (1) bekezdése egyedül a képviselők politikai összetartozás szerinti csoportosításának szándékát tartalmazza. E rendelkezések a képviselőcsoport megalakítása során nem adnak különleges szerepet azoknak a nemzeti politikai pártoknak, amelyekhez a képviselők tartoznak.

38 Ezért nem állítható az, hogy a vitás jogi aktus, melynek hatálya csupán a TDI-csoportot megalakító képviselőkre terjed ki - és az Eljárási Szabályzat 29. cikke értelmében nem is terjedhet ki másra -, közvetlenül érintené valamelyik nemzeti politikai pártot.

39 Igaz ugyan, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 66. pontjában úgy vélekedett: a vitás jogi aktus, amennyiben az említett képviselőket - így köztük a Front national listáján megválasztottakat - megfosztja a képviselőcsoport-alakítás lehetőségétől, közvetlenül érinti az Európai Parlamentben általuk képviselt párt eszméi és tervei előmozdításának és így e politikai párt alapszabályában rögzített célkitűzések európai szintű megvalósításának feltételeit; tehát e jogi aktus a Front nationalt közvetlenül érinti.

40 Az ilyen hatások azonban mégsem tekinthetők úgy, mint amelyek a vitás jogi aktusból közvetlenül következnek. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy ilyen hatások valóban mutatkoznak, azokat az a körülmény eredményezné, hogy azok a képviselők, akik egyik képviselőcsoporthoz sem tartoznak, az Eljárási Szabályzat 30. cikke értelmében képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőnek minősülnek, és hogy az Eljárási Szabályzat a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőket kevésbé előnyös jogállással ruházza fel. A Front national csupán közvetetten lehetne a vitás jogi aktus érintettje, az aktus által a magukat e párthoz tartozónak valló képviselők jogállásában kiváltott következmények révén.

41 Másrészt el kell utasítani a Front national azon alapuló érvét is, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Les Verts kontra Parlament ügyben hozott ítéletben elismerte a politikai szervezetek elvi egyenlőségét az európai parlamenti választási kampányban történő részvétel során, és hogy ennek az egyenlőségnek a képviselők megválasztása után is fenn kell maradnia. Ez az ítélet ugyanis a jelen ügyben a jogvita alapját képezőtől teljesen különböző tényállásra vonatkozott.

42 A fent hivatkozott Les Verts kontra Parlament ügyben a felperes pártot közvetlenül érintették a Parlament jelen ügyben vitatott határozatai, amennyiben e határozatok az 1984-es európai parlamenti választásra tekintettel pénzeszközök politikai szervezetek - melyek sorába a felperes párt is tartozott - közötti elosztásáról rendelkeztek, anélkül, hogy további jogi aktus lett volna szükséges, mivel minden egyes érintett politikai szervezetnek juttatandó pénzösszeg számítása automatikus volt, és - amint azt a Bíróság ezen ítélet 31. pontjában megállapította - semmilyen mérlegelésre nem adott lehetőséget.

43 A jelen ügyben viszont a Front nationalt nem érinti közvetlenül a vitás jogi aktus. Noha tagadhatatlan, hogy semmilyen végrehajtási intézkedésre nincs szükség ahhoz, hogy a vitás jogi aktus hatásokat fejtsen ki, ugyanígy az is vitathatatlan, hogy az Eljárási Szabályzat 29. cikke értelmében e jogi aktus hatásai csak a Parlament képviselőinek jogi helyzetére vonatkozhatnak, azon nemzeti politikai pártok jogi helyzetére viszont nem, melyek listáiról e képviselőket megválasztották, és melyek - adott esetben - a megválasztáshoz hozzásegítették őket. A jelen ítélet 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatban rögzített követelményekkel ellentétben tehát az ilyen jogi aktus közvetlenül nem gyakorol hatást a Front national jogi helyzetére.

44 A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban tévedett, amikor a megtámadott ítélet 67. pontjában a Front nationalt a vitás jogi aktus közvetlen érintettjének tekintette, és a megtámadott ítéletet - a Front national keresetét elfogadhatónak nyilvánító részében - hatályon kívül kell helyezni.

A Front national keresetének elfogadhatóságáról

45 A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja az Elsőfokú Bírósághoz.

46 A jelen ügyben a Bíróság álláspontja szerint rendelkezésére áll minden adat, ami a Front national Elsőfokú Bíróság elé terjesztett keresete elfogadhatóságának elbírálásához szükséges. Ugyanis a párt által álláspontja alátámasztásául felhozott érvek megegyeznek azokkal, amelyeket a Parlament csatlakozó fellebbezésére vonatkozó észrevételeiben kifejtett, és érdemben azon a már említett feltevésen alapulnak, hogy a Front nationalt a vitás jogi aktus közvetlenül érinti, mert érzékenyen befolyásolja a párt eszméinek és terveinek az Európai Parlament testületén belüli előmozdítását.

47 A jelen ítélet 36-43. pontjaiban kifejtett indokok alapján a Front national nem tekinthető a vitás jogi aktus közvetlen érintettjének.

48 Ezért a Front national Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetét, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. Emiatt a Front national fellebbezéséről már nem szükséges határozni.

A költségekről

49 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, melyet a fellebbezési eljárásban ugyanezen eljárási szabályzat 118. cikke értelmében kell alkalmazni, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Front nationalt, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás, valamint a jelen ítélet 2. pontjában említett ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (nagytanács)

a következőképpen határozott:

1) A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-222/99., T-327/99. és T-329/99. sz., Martinez és mások kontra Parlament ügyben 2001. október 2-án hozott ítéletét, a Front national keresetét (T-327/99. sz. ügy) elfogadhatónak nyilvánító részében.

2) A Bíróság a Front nationalnak az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 29. cikk (1) bekezdésének értelmezéséről és a "Független Képviselők Technikai Frakciója (TDI) - Vegyes Képviselőcsoport" visszaható hatályú feloszlatásáról szóló, 1999. szeptember 14-i európai parlamenti határozat megsemmisítése iránti keresetét, mint elfogadhatatlant, elutasítja.

3) A Front nationalnak a jelen rendelkező rész 1. pontjában említett ítélet elleni fellebbezéséről már nem szükséges határozni.

4) A Bíróság a Front nationalt kötelezi a Parlament részéről mind a jelen ügyben, mind az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Skouris Jann Timmermans

Rosas Puissochet Cunha Rodrigues

Schintgen Macken Colneric

von Bahr Silva de Lapuerta

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 29-i nyilvános ülésen.

R. Grass V. Skouris

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: francia.