ÍH 2005.175 PERBELI EGYEZSÉG MEGKÖTÉSÉNEK FELTÉTELEI - BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE EGYEZSÉG ESETÉN - FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN HITELEZŐVEL KÖTÖTT EGYEZSÉG

Perbeli egyezséget csak a bíróság előtt lehet megkötni. A peres eljárásban a tárgyaláson, a nemperes felszámolási eljárásban értelemszerűen a meghallgatáson kell nyilatkozniuk a feleknek az ajánlatról és annak elfogadásáról. Súlyos eljárási szabálysértést követ el az elsőfokú bíróság azzal, ha meghallgatáson kívül, a felek együttes jelenlétének hiányában, nyilatkozataik mellőzésével hoz a hitelezői igény tárgyában az egyezség tartalmát is megállapító jóváhagyó végzést [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek.; Pp. 148. §, 252. § (2)-(3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2001. március 14-én jogerőre emelkedett 42-35. sorszámú végzésével N. Z. részére kártérítési járadék címén 2 286 000 forintot - mint egy összegben való kielégítést - c) pontos besorolásban kifizetni rendelt. A 2003. február 24-én kelt 42-50. sorszámú végzésében N. Z. további baleseti járadékemelési igényét elutasította, arra hivatkozva, hogy a hitelező a 42-35. sorszámú végzés alapján egyösszegű megváltást kapott.

A Fővárosi Ítélőtábla a 12. Fpkf. 43.311/2004/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság 42-50. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. A végzése indokolásában megállapította, hogy a hitelező a 2002. május 10-én 42-39. sorszám alatt előterjesztett kérelmében a járadékának 2002. január 1-jétől esedékes emelését kérte, az elsőfokú bíróság azonban a 42-34. sorszámú végzésben csupán az 1995. január 1-jétől 2001. december 31-éig esedékes járadékkülönbözet egyösszegű kifizetését rendelte el. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak - az építőipari mesterszakmunkásokra vonatkozó átlagkereseti adatok ismeretében - kellett a hitelező 2002. január 1-je óta elmaradt járadékának mértékéről, annak kifizetéséről, és a jövőbeni ellátása rendezéséről határoznia.

A megismételt eljárásban a felszámoló a mesterszakmunkákra megállapított nettó átlagkereseti adatok figyelembevételével kidolgozta a kifogással élő részére 2001-2003 évekre, valamint 2004. február 26-áig - álláspontja szerint - járó elmaradt kártérítési járadék különbözetet. N. Z. 2004. február 26-ától nyugállományba vonult, ezért az ezt követő időszakra járó különbözet - havi 10 000 forint - rendezésére a felszámoló életjáradéki szerződés kötését jelentette be. A hitelező a felszámoló erre vonatkozó javaslatát azzal fogadta el, hogy az életjáradéki szerződés alapján havi 20 000 forint kiegészítésre tart igényt. A felszámoló a kifogással élő ezen igényére nem nyilatkozott.

Ezt követően az elsőfokú bíróság 2004. szeptember 27-én 42-64. sorszám alatt egyezséget jóváhagyó végzést hozott, amely szerint N. Z. kifizetni kért igénye a 2001-től 2004 februárjáig terjedő időre összesen 2 489 054 forint, az életjáradék (havi) összegét pedig 20 000 forintban határozta meg. A végzés indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámoló és N. Z. között létrejött az egyezség.

E végzés ellen a hitelező 2004. október 15-én fellebbezést jelentett be. A jogorvoslati kérelmében megismételte a balesetével kapcsolatos jogi eljárásokra vonatkozó előadását, és a keresetpótló járadék iránti igényét. A 2004. november 17-én előterjesztett beadványában pedig azt sérelmezte az elsőfokú bíróságnál, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés előzetes végrehajthatósága ellenére az "Utolsó kifizetés 2001-ben történt, további kifizetést a Felszámoló megtagadta, Fővárosi Bíróság nem kényszerítette." Erre tekintettel kérte a felszámoló által kiszámolt összeg kifizetésének az elrendelését.

A 2004. november 23-i beadványában a fellebbezését akként tartotta fenn, hogy a 20 000 Ft összegű életjáradéki szerződés helyett a Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.311/2004/2. számú végzése 7. oldalán írtak végrehajtását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla végzésében foglaltak végrehajtása esetén nem károsodna, mert a kifizetett összeg "betudásra kerülne a nyugdíjalapjába", magasabb összegben kerülne a nyugdíja megállapításra, s évente, a jogszabályban foglaltak szerint emelkedne is.

A felszámoló észrevételében bejelentette, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 55. Mf. 20.217/1995/13. számú ítéletében foglaltak miatt az eddig kifizetett kártérítési járadék után nyugdíjjárulék nem került levonásra és befizetésre, tehát a nyugdíjalapba nem kerülhetett beszámításra a kártérítési járadék. Erre tekintettel kérte a fellebbezés elutasítását (helyesen) a fellebbezett végzés helybenhagyását. Előadta továbbá, hogy "A fellebbezés kiegészítéseként beadott azon kérelmet, hogy az elmaradt kártérítési összegeket a felszámoló külön igényelje meg a Pénzügyminisztériumtól, nem lehet teljesíteni, mivel a 8. Fpk. 01-93-000930/42-64. számú végzés csak egymással összefüggésben hajtható végre."

A hitelező 2005. február 7-én jogi képviselője útján pontosította a fellebbezését. A 42-64. számú végzés életjáradéki szerződésre vonatkozó rendelkezésének a hatályon kívül helyezését, és ebben a kérdésben az első fokon eljárt bíróság új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kérte továbbá az adós felszámolóját új intézkedés megtételére, az adóst pedig a költségei (85 000 forint ügyvédi munkadíj és 7000 forint eljárási illeték) megfizetésére kötelezni.