BH 2006.4.125 Az elévülés nyugvása mindaddig fennáll, ameddig a károsult nem szerez teljes körűen tudomást azokról a tényekről, amelyek ismerete nélkül az igényét nem érvényesítheti [Mt. 11. § (3) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak az elévülésről kialakított jogi álláspontját jelölte meg jogszabálysértőként. Álláspontja szerint a támadott másodfokú ítélet tévesen állapította meg, hogy az ólommal kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kivizsgálásnak a felperes magatartásával összefüggő elmaradása a szénkéneg-mérgezés által okozott egészségkárosodásra alapított igénye tekintetében elévülést idézett elő. Utóbbiról ugyanis csupán 2002. december 4-ét követően szerzett tudomást, és az igényét az Mt. 11. § (3) bekezdésben előírt határidőn belül érvényesítette. Ezért a felperes a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.

Érvelése szerint nem bizonyított kétséget kizáróan, hogy a felperes betegségeit szénkéneg-mérgezés okozta, mivel az orvosi adatok hiányosak, és aggályos, hogy a tényleges foglalkoztatás megszűnését követően miért állapítottak meg a felperesnél szénkéneg-ártalmat. Véleménye szerint az orvosszakértői vélemény nem objektív vizsgálatokon alapult. Ezt a hiányt "esetleg" az ETT-IB vizsgálata pótolhatta volna. Mindezek miatt az elévülés bekövetkezett, ezért a jogerős ítélet bizonyítatlan és önellentmondó. Az elévülés nem függ attól, hogy az igényérvényesítésre nyitva álló időtartam befejeződésekor fennállt-e az egészségromlás, és annak milyen volt a mértéke.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg. A felperes 1949. február 3-ától 1985. december 31-éig állt munkaviszonyban az alperes jogelődjénél, a munkáját olyan üzemcsarnokban végezte, ahol a szénkéneg-koncentráció az egészségügyi határértéket folyamatosan meghaladta. Az 1986-tól végzett munkája során szénkéneg-hatásnak nem volt kitéve.

Az alperes jogelődjénél történt foglalkoztatás során többször rögzítettek különféle panaszokat, azonban ezek okait nem állapították meg. Az ÁNTSZ illetékes szerve 2003. április 7-én a felperest szén-diszulfid (szénkéneg) okozta betegség miatt foglalkozási megbetegedettként nyilvántartásba vette.

A felperes módosított keresetében az alperes 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére való kötelezését kérte. A követelését az alperes jogelődjénél fennállt 36 év munkaviszonyból eredő egészségkárosodással, az életének jelentős mértékű elnehezedésével indokolta.

Az elsőfokú bíróság a tényállásból arra következtetett, hogy a felperesnél ún. lappangó tünetképződés zajlott, tünetei az "utóbbi években" fokozódtak, illetve tisztázódott, hogy idült szénkéneg-mérgezésben szenved, ami az alperes jogelődjénél történt foglalkoztatással okozati összefüggésben van. Emiatt 36%-os munkaképesség-csök­kenés áll fenn, és a szénkéneg-expozíció a felperes természetes kórokú betegségeinek előrehaladásában is közrehatott.

A munkaügyi bíróság az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye alapján azt is megállapította, hogy az alperes jogelődje éves átlagban jóval a megengedett határértéken felüli szénkéneg-gázt tartalmazó légtérben foglalkoztatta a felperest, és az irányadó 3/1979. (XI. 30.) EüM rendeletben előírtakat nem tartotta be.

A kártérítési felelősség jogalapja körében a munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) bekezdés alapján arra következtetett, hogy az alkalmazott technológia egészségkárosító hatása ismeretének hiánya az alperest a kártérítési felelősség alól nem mentesíti (objektív felelősség). Ezért ítéletével az alperest az ítélet­hoza­talkori ár- és értékviszonyok alapulvételével 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte - összefoglalóan - a felperes életminőségének romlása miatt.