A Zalaegerszegi Törvényszék Bf.646/2006/4. számú határozata lopás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Gergye Tamás, Mesterházy István, Turopoli Tibor

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

Bf.646/2006/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen, 2007. február 9. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A lopás bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Nagykanizsai Városi Bíróság 2006. szeptember 26. napján kihirdetett 3.B.480/2005/16. számú ítéletét megváltoztatja:

A vádlott cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősíti.

Egyebekben helybenhagyja az első fokú bíróság ítéletét.

I N D O K O L Á S :

A Nagykanizsai Városi Bíróság 2006. szeptember 26. napján kihirdetett 3.B.480/2005/16. számú ítéletével vádlott bűnösségét lopás bűntettében állapította meg, ezért főbüntetésként 10 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére úgy határozott, hogy azt 5.000, Ft-onként egy-egy napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 36.486,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

A védő a másodfokú eljárásban írásban részletesen megindokolta a fellebbezését, azt a nyilvános ülésen kiegészítette.

A felmentésre irányuló védelmi fellebbezés indokolása szerint az nem vitatható, hogy a vádlott tudomással bírt arról, hogy KB a tulajdonában lévő erdőrészletet értékesíteni kívánja. A vádlott több személynek megmutatta a kérdéses területet, többek között NI-nek is. Majd, hosszabb idő elteltével, a fa kitermelésének megkezdésekor vádlottnak megmutatták az utóbb hamisnak bizonyult adás-vételi szerződést. A szerződés hamis voltáról a vádlottnak tudomása nem volt, ezért joggal hihette azt, hogy a szerződésben megjelölt U Bt. megvásárolta az erdőrészleten található lábon álló faanyagot.

A büntető eljárás során egyedül a vádlott volt az, aki nem változtatta meg vallomását, míg a fa kitermelésében és elszállításában részt vett, az első fokú ítélet tényállásában megjelölt személyek a tettenéréskor azt nyilatkozták, hogy egy KJ nevű személy megbízásából vágták ki a fát, majd az eljárás későbbi szakaszában tettek a vádlottra terhelő vallomást.

A védő okfejtése szerint a tényállás felderítetlen, mert a rendelkezésre álló vallomásokból egyértelműen megállapítható az, hogy a fakitermelésben a kihallgatott tanúkon kívül egy negyedik favágó is részt vett, akinek azonosítására az eljárás során nem került sor.

A védő álláspontja szerint helyesen rögzítette az első fokú bíróság ítéletében azt, hogy a bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy az eltulajdonított fa legalizálásának célját szolgáló fiktív adásvételi szerződéseket ki készítette.

Ezek az okiratok a védő szerint egyértelműen SL érdekkörében kerültek felhasználásra, ez pedig azt igazolja, hogy a vádlottnak a bűncselekmény elkövetéséhez nincs köze. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott részéről elkövetési magatartás sem állapítható meg, mert a fa elvitelében vádlott nem vett részt. A jogtalan eltulajdonítási szándék sem állapítható meg a vádlott terhére, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a fa értékesítését nem a vádlott, hanem NI szervezte meg, aki a kitermelési munkához szükséges anyagi fedezetet is biztosította.

A vádlottat mentő bizonyítékok így zárt láncolatot alkotnak, ezért a védő azt kérte, hogy a másodfokú bíróság bizonyítottság hiányában a vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel.

Vádlott a nyilvános ülésen utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy ő mutatta meg NI-nek az eladó ingatlant, akinek elmondta, hogy szakszerűen, gyérítésre ki van jelölve a terület, majd később NI közölte vele azt, hogy az erdőt megvásárolták és SL fogja azt letermeltetni.

A vádlott arra is hivatkozott, hogy SL és a munkások nappal vágták ki a fát, ami azt igazolta számára, hogy a fakitermelés jogszerűen történik.

A Zala Megyei Főügyészség Bfel.1940/2004/2. számú átiratában azt indítványozta, hogy az első fokú ítéletet a vádlott elkövetői minőségét illetően a másodfokú bíróság változtassa meg akként, hogy a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében állapítsa meg, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben.

Az ügyész álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozott tényállásának megfelelően az állapítható meg, hogy a vádlott SL szándékegységben részt vett a sértett tulajdonát képező tölgyfa eltulajdonításában, a lopás elkövetési magatartásaként meghatározott jogtalan eltulajdonítási célzattal megvalósított elvételben SL együtt ténylegesen közreműködött. A társtettesség anyagi jogi kategória és nem akadálya ezen az elkövetői minőség megállapításának az, hogy a vádhatóság SL (és NI-vel) szemben nem emelt vádat, így a másik két elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítására törvényes vád hiányában nem kerülhetett sor.

A felmentés végett bejelentett fellebbezések és a főügyészség indítványa nem alapos.

A megyei bíróság másodfokú tanácsa a Be.361.§ (1) bekezdésének megfelelően megtartott

nyilvános ülés alapján a fellebbezésekkel megtámadott első fokú ítéletet a Be.348.§ (1)