BH 1986.2.60 A jogvesztő szavatossági határidő és az elévülés nyugvása folytán még rendelkezésre álló határidő eltelte után szavatossági igény bíróság előtt nem érvényesíthető. Kártérítés címén viszont a jogosult nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. [Ptk. 308., 310. §.]

A felperes az 1979. október 10-én kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az alperes tulajdonában álló házas ingatlant, beköltözhető állapotban, 597 600 forint vételár ellenében, amelyből 77 600 forint OTP-tartozás volt. A lakóház 3 szoba, előszoba, rendeltetésszerűen nem használható fürdőszoba, konyha, kamra, WC.-helyiségekből állott. Az ingatlan az adásvétel idején közművesített volt, azonban a szerződés szerint is felújításra szorult.

A felperes a szerződés megkötése után a lakást felújította, a fürdőszoba felszerelését, burkolását, a villany- és vízvezetékek cseréjét, a lakás festését, továbbá a parketta csiszolását, lakkozását végeztette el, valamint központi fűtést szereltetett be. A felperes 1981 telén észlelte az ajtótokok, borítások, bélések hólyagosodását, s a hólyagokból víz szivárgását. 1982 nyaráig a nedvesedések a nyílászárók faanyagának korhadását eredményezték. Ekkor a felperes faanyagvédelmi szakértő közreműködését vette igénybe, aki 1982. július 9-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy a hall és a vele szomszédos szoba parkettája, vakpadlója és párnafái a szoba teljes területén könnyező házigombával fertőzöttek, egyes ajtótokok teljes, mások 40-70 cm magasságban. A hall ablak alatti festett fa falborítása az ablaktok alsó részéig szintén könnyező házigomba által fertőzött.

Ezek után a felperes az ingatlan gombamentesítését megkezdte, a parkettákat felszedte, ajtótokokat cseréltetett, vakolatrészeket távolított el, majd a szobák padozatát lebetonoztatta. A munkákat saját maga, illetve családtagjai végezték.

A felperes leánya 1982 augusztusában telefonon értesítette az alperest a gombásodásról, és 150 000 forintos kárigényt jelölt meg. Az alperes vitatta azt, hogy a gombásodás vagy az azt előidéző ok már az adásvételi szerződés megkötésekor fennállott volna.

A munkák végzésével párhuzamosan a felperes előzetes közjegyzői bizonyítási eljárást tett folyamatba annak megállapítása végett, hogy a hiba a szerződéskötéskor fennállott-e. Az igazságügyi faanyagvédelmi szakértő szakvéleményét 1982. október 1-én benyújtotta, és egyúttal a feleknek is kézbesítette.

A vizsgálat során az alperes elismerte, hogy 1979 tavaszán két alkalommal is volt csőrepedés az ingatlanon, a fürdőszoba kád melletti fala a konyha felől átnedvesedett, a víz a konyhát is elöntötte, és átszivárgott a hallba és a nagyobbik utcai szobába. A szakértő ilyen előzmények után megállapította, hogy az 1979. tavaszi csőtörés volt a gombásodás kiváltó oka, a hiba rejtett hibának minősül. Az alperes és a felperes között megegyezés nem jött létre. Az alperes tagadta, hogy a gombásodás az 1979 tavaszán történt csőtörésekkel okozati összefüggésben állna.

Ilyen előzmények után indított a felperes keresetet 1983. április 1-én az alperes ellen 80 000 forint és ennek 1982. október 1. napjától járó évi 5%-os kamata megfizetése iránt a Ptk. 305. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, de közelebbről meg nem határozottan. Jogfenntartó nyilatkozatot tett a kereset jövőbeni felemelésére és a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési követelés érvényesítésére.

Az alperes az okozati összefüggést a kirendelt igazságügyi szakértőnek a felperesi állítást igazoló szakvéleményével szemben is tagadta, és hivatkozott a követelés elévülésére is.

Az első fokú bíróság újabb szakértői véleményt szerzett be, majd közbenső ítéletében az alperes kártérítési felelősségét megállapította.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Az alperes a fellebbezésében előadta, hogy a felperes a Ptk. 306. §-a (4) bekezdésének, illetve a 307. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit megsértette, amikor a gombásodásról haladéktalanul nem értesítette, és a hiba kijavítását megkezdve az alperes személyes észlelését is lehetetlenné tette. Az okozati összefüggést is vitatta. A csatlakozó fellebbezés az ítélet helyben hagyására irányult azzal, hogy az alperes felelőssége hibás teljesítés alapján áll fenn.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú közbenső ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes felelősségét hibás teljesítés címén állapította meg. Az indokolásban kifejtette, hogy szavatossági igényeit a felperes a Ptk. 306. §-ában foglaltak szerint, a hibás teljesítéssel okozott kárát pedig a Ptk. 310. §-a alapján érvényesíthette. Az alperesi védekezésre tekintettel a másodfokú bíróság vizsgálta az igényérvényesítési határidők betartását is, és úgy találta, hogy a jogvesztő határidő elteltével, a közjegyzői eljárás jogerősen befejezettnek minősítésével 1983 februárjában került a felperes olyan helyzetbe, hogy jogait érvényesíthesse. Ettől az időponttól számított három hónapon belül keresetet indított, ezért a keresetindítással - figyelemmel az I. sz. PGED-re is - nem késett el.

A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.

A Ptk. 308. §-a szavatossági igény érvényesítésére kettős határidőt állapít meg. A 308. § (1) bekezdése 6 hónapos elévülési határidőt, a (2) bekezdés - tartós használatra rendelt dolog esetében - 3 éves jogvesztő határidőt ír elő a szavatossági igény érvényesítésére.

A Legfelsőbb Bíróság I. számú polgári és gazdasági elvi döntésének II. pontja szerint, ha a szavatossági igény a szolgáltatott dolog hibájának későbbi időszakban való jelentkezése folytán vagy egyéb menthető okból az elévülési határidőn belül nem volt érvényesíthető, a jogosult a szavatossági igényét az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 3 hónapnál kevesebb idő van hátra.