BH 2002.7.257 I. A hivatalos személy által társtettesként, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés buntettét valósítják meg a szolgálatban levő rendőrök azzal a magatartásukkal, hogy a közlekedési szabálysértésen tetten ért sértettől a feljelentés megtétele vagy a szabályos intézkedés alkalmazása helyett a törvény szerint kiszabható helyszíni bírság összegét lényegesen meghaladó értéku külföldi fizetőeszközt követelnek, illetve vesznek el [Btk. 250. § (1) bek., és (3) bek. 1. ford., 258/A. § 2. pont].

II. A hamis tanúzásra felhívás vétsége csak olyan személlyel kapcsolatban valósítható meg, akinek a büntető vagy a polgári ügyben történő kihallgatására várhatóan tanúként kerül sor;

nem valósul meg a buncselekmény, ha az elkövető olyan személyt törekszik hamis vallomásra rávenni, akinek az ügyben gyanúsítottként kell nyilatkoznia [Btk. 242. §].

A városi bíróság az 1999. szeptember 24-én kelt ítéletével az I. r. és a II. r. terheltek bunösségét társtettesként, hivatali eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében, társtettesként elkövetett könnyu testi sértés vétségében és társtettesként, hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés buntettében állapította meg. Ezt meghaladóan az I. r. terheltet bunösnek mondta ki büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás vétségében is. Ezért az I. r. terheltet 1 év 5 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet pedig szintén 1 év 5 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. június 21-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróságok az ügyben - lényegét tekintve - az alábbi tényállást állapították meg.

A rendőrkapitányság állományába tartozó I. r. és a II. r. terheltek 1998. február 28-án 19 órától voltak szolgálatban. Egyebek között feladatuk volt a községen átvezető főúton muszeres sebességmérés végzése. Ezt a feladatot végezték, amikor 20 óra 38 perckor az ellenőrzési ponthoz érkezett A. S. sértett, aki a németországi munkáltatója tulajdonában lévő kamiont a lakott területen 90 km/óra sebességgel vezette. Ezért az I. r. terhelt a kamiont leállította. Közölte a sértettel, hogy túl gyorsan közlekedett, majd őt a sebességmérő muszernél tartózkodó II. r. terhelthez kísérte. A II. r. terhelt közölte a sértettel, hogy ezért 300 DM-et kell fizetnie.

Időközben a helyszínre érkezett a sértett munkáltatójának egy másik kamionja is, amely szintén túllépte a megengedett sebességet. Ezért az I. r. és a II. r. terheltek ezt a gépjármuvet is megállították. Vezetőjével az I. r. terhelt közölte a gyorshajtás tényét, majd útlevelének elvétele után felszólította 2000 forint helyszíni bírság kifizetésére. Tekintettel arra, hogy e kamion vezetője magyar fizetőeszközzel nem rendelkezett, engedélyt kapott arra, hogy a közeli benzinkútnál pénzt váltson.

Eközben a sértett a kollégájával szót váltott. A beszélgetést követően a sértett is kamionjához ment, hogy azzal az úttestről leálljon, és társával ő is elmenjen pénzt váltani.

Ezt észlelve az I. r. és a II. r. terheltek kiabálva a sértett kamionja felé kezdtek futni. Két társuk - az időközben a helyszínre érkezett III. és IV. r. terheltek - csatlakoztak hozzájuk.

A sértett látva a terheltek magatartását, megijedt, és a vezetőfülke ajtaját magára zárta. Ezzel egyidejuleg azonban a vezetőfülke ablakát leengedte. Az I. r. terhelt a leengedett ablakon benyúlt, megragadta a sértett haját, és azt rángatva a sértett útlevelét követelte. Akkor pedig, amikor a sértett az ajtót kinyitotta, a ruhájánál fogva őt a vezetőfülkéből kirántotta. A rántás következtében a sértett pólója elszakadt, és a sértett az úttestre zuhant. Ekkor az I. és II. r. terheltek a földön fekvő sértettbe belerúgtak. Amikor a sértett felállt, és a kamionja felé lépett, az I. r. terhelt ismét megragadta a haját, és a fejét a gépjármu oldalához ütögette. Ezt követően a sértett átadta az útlevelét az I. r. terheltnek, majd a társával elment pénzt váltani. Miután a sértett és társa a pénzváltást elvégezve visszajöttek, a sértett kollégája a 2000 forint helyszíni bírságot kifizette. Ekkor a terheltek a sértett társát útjára engedték, az I. r. terhelt pedig közölte a sértettel, hogy feljelentik és 300 DM-et kell fizetnie. A közlést a sértett tudomásul vette, de kérte a terhelteket, hogy hívjanak orvost, mert fájdalmai vannak. A kérésnek a terheltek nem tettek eleget.

21 óra 30 perckor a terheltek a közúti ellenőrzést befejezték, és felszólították a sértettet, hogy kamionjával kövesse őket. Egy közeli parkolóba irányították a sértettet, ahol megálltak, és a szolgálati gépkocsiból kiszálltak. Ezt látva a sértett is kiszállt a gépjármuből, kezében 60 DM-et tartva. Az I. és II. r. terheltek azon kérdésére, hogy mennyit hajlandó fizetni, a sértett visszakérdezett, mennyit fizessen. Ekkor a két terhelt a sértett kezében levő 60 DM-et kivette, az I. r. terhelt a sértettnek az útlevelét visszaadta, majd a terheltek a helyszínről eltávoztak.

A sértett ezután a történtekről a rendőrségen bejelentést tett, és a bántalmazás miatt 1998. március 1-jén magánindítványt terjesztett elő.

A DM középárfolyami értéke a vádbeli időben 115,05 forint volt.

A bántalmazás következtében a sértett a fej, a vállak és a mellkas 8 napon belül gyógyuló sérüléseit szenvedte el.

A sértetti bejelentés folytán az I. és a II. r., valamint a III. r. terheltet és közvetlen parancsnokaikat a rendőrkapitányságra berendelték. A parancsnokok meghallgatták és elszámoltatták a terhelteket a szolgálatuk alatt történtekről. Erről jegyzőkönyvet készítettek, és jelentést írtak.

Ezt követően, 1998. március 2-án az I. r. terhelt felkereste a III. r. terheltet a szolgálati helyén, érdeklődött a meghallgatásról, és azt mondta hogy legjobb lenne, ha azt mondaná: nem látott semmit.

1998. március 3-án a III. r. terheltet a rendőrkapitányság vezetője is elszámoltatta. Meghallgatta arra nézve is, amit jegyzőkönyvön kívül közvetlen parancsnokának mondott. Ezen meghallgatását követően az I. r. terhelt ismét megkereste a III. r. terheltet, aki elmondta az I. r. terheltnek, hogy a látottakról beszámolt a kapitánynak. Ekkor az I. r. terhelt ismét azt mondta a III. r. terheltnek, hogy a kihallgatás során jobb lenne, ha azt mondaná: nem látott semmit.

Még ugyanezen a napon a megyei ügyészségi nyomozóhivatal a III. r. terheltet tanúként kihallgatta, aki ennek során elmondta, mit látott az események során. Beszámolt arról is, hogy az I. r. terhelt milyen kéréssel fordult hozzá.

A megállapított tényállásból a bíróságok az I. r. és a II. r. terheltek bunösségére vontak le következtetést. Cselekményeiket a fentebb írtak szerint minősítették és büntetést szabtak ki velük szemben.

Az előbbi jogerős bírósági határozatok ellen 2000. július 7-én az I. r. és a II. r. terheltek, valamint a védőik felülvizsgálati indítványt nyújtottak be.

A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspontjuk szerint a bíróságok megsértették a büntető anyagi jog szabályait, amikor az I. és II. r. terheltek bunösségét a vesztegetés buncselekményében, valamint az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a hamis tanúzásra felhívás vétségében is megállapították. Ezért indítványozták a jogerős bírósági határozatok hatályon kívül helyezését és az e cselekmények miatt a terhelteknek a vád alól történő felmentését, valamint a büntetés enyhítését.