BH 1984.8.305 I. Orvvadászat során a kilőtt és eltulajdonított vad lopási értékének a megállapítása szempontjából nem az ún. lőttvad-ár, hanem az élővad-ár az irányadó [Btk. 316. § (1) bek.].

II. Ha jogtalan eltulajdonítás céljából történik a fokozattan védett növény, állat vagy az ilyen állattól származó tojás elpusztítása, illetőleg gyűjtése: az elkövetési érték szerint minősülő lopás bűncselekményét és a természetkárosítás vétségét bűnhalmazatban kell megállapítani [Btk. 12. § (1) bek., 316. § (1) bek., 281. § (1) bek. a) pont].

Az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében és természetkárosítás vétségében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 2 évi 6 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A lefoglalt kispuskát és lőszert elkobozta, végül kötelezte a vádlottat kártérítés megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott talált egy 5,6 mm-es kaliberű lőfegyvernek számító kispuskát és lőszert, melyeket a lakásán elrejtett. Ezzel a fegyverrel a vádlott rendszeresen járt vadászni, és összesen 2 őzet, 31 nyulat és 32 fácánt lőtt ki, ezek összértéke - lőttvad-értékkel számolva - 4899 forint.

A vádlott egy alkalommal orvvadászata során kilőtt egy túzokot, melyet lakásának a díszítésére szánt. A túzok fokozottan védett állat, eszmei értéke 50 000 forint.

A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint a természetkárosítás vétségének törvényi tényállása magában foglalja az elvételt is, így azzal halmazatban a vagyon elleni cselekmény nem állapítható meg. Amennyiben a lopási cselekmény megállapításra kerülne, az elkövetési értékként is - azon az alapon, hogy a fokozottan védett állat értéke csak élő állapotra vonatkozhat - az elpusztult állatnál csak a maradványértéket lehet figyelembe venni.

I. Tévedett az első fokú bíróság, amikor az orvvadászat során kilőtt állatok értékét lőttvad-áron állapította meg, s ekként az elkövetési értéket 4899 forintban határozta meg.

Az általánosan kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az orvvadász által lelőtt és elvitt vad esetében a kár összegszerűsége és a cselekmény minősítése szempontjából az élő vad ára az irányadó, tekintettel arra, hogy amennyiben az állam tulajdonában levő állatot arra nem jogosult személy lövi le, az államot az élő vad árának megfelelő kár éri (BJD 8194. sz.).

A megyei bíróság a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét rendelte el, és szakértőt rendelt ki, akinek a szakvéleménye alapján a tényállást annyiban helyesbíti, hogy a vádlott által kilőtt állatok élővad-értéke összesen 36 800 forint, így a vádlott által elkövetett cselekmények összes elkövetési értéke 86 800 forint.

A megállapított tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és valamennyi cselekmény minősítése törvényes.

II. Nem helytálló az az érvelés, hogy a fokozottan védett állat kilövése és elvitele esetén csak a természetkárosítás vétsége állapítható meg, mivel a törvényi tényállás az elvitelt is magában foglalja.