BH 2016.3.65 I. A vagyonfelügyelőnek nincs önálló joga a csődeljárást megszüntető végzés elleni felülvizsgálati kérelem benyújtására.

II. Addig a mértékig, ameddig a zálogtárgy értéke fedezi a zálogjoggal biztosított követelést, a zálogjogosultaknak a csődeljárásban egyforma szavazati joguk van, nincs különbség közöttük aszerint, hogy egyébként a vagyontárgyon milyen sorrendben keletkezett a zálogjoguk.

III. A Cstv. 20. § (1a) bekezdésének rendelkezései kizárólag az egyezség tartalma vonatkozásában teszik lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát.

IV. A jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütközik az is, ha a kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezés akár egy hitelező tekintetében megállapítható. [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 20. § (1a) és (2) bek., 21/A. § (3) bek; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 1:3 §, 1:5 §; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 4. § (1) bek., 5. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Cspkf.44192/2015/2., Kúria Gfv.30251/2015. (*BH 2016.3.65*)

***********

[1] Az adós csődeljárását a bíróság 2014. november 27-én indította meg.

[2] A csődeljárás során három kifogást nyújtottak be a vagyonfelügyelővel szemben. Az R. Bank Zrt. kérte a vagyonfelügyelőt arra kötelezni, hogy a B. Zrt. hitelezői igényét ne biztosított követelésként vegye figyelembe. Arra hivatkozott, hogy az adós tulajdonában álló ingatlan értéke, melyen a banknak első helyi jelzálogjoga áll fenn, nem fedezi a B. Zrt. követelését, melyre vonatkozóan a csődkérelem benyújtását közvetlenül megelőzően (2014. október 2-án és november 13-án) jegyeztek fel végrehajtási jogot az adós ingatlanán. A bíróság végzésében érdemben elbírálta a kifogást és azt alaptalannak találta. Megállapította, hogy az ingatlan értéke 7 787 021 000 Ft, s hogy az adós tulajdonában álló ingatlan forgalmi értékét figyelembe véve, a B. Zrt. hitelezői igényének biztosított kategóriában történő nyilvántartásba vétele során, a vagyonfelügyelő a jogszabályoknak megfelelően járt el.

[3] Sz. I. hitelező kifogásában kérte annak megállapítását, hogy az adós tényleges vállalatcsoport tagja, melynek tagja a B. Zrt. is, ezért e hitelező szavazatát negyedelni kellett volna. A bíróság e kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította, valamint elutasította elkésettség miatt a B. F. F. Hivatal követelése besorolásával kapcsolatos kifogását.

[4] Az adós bejelentette, hogy 2015. január 23-án csődegyezségi tárgyalás tartott, melyen az általa előterjesztett egyezségi javaslatot a hitelezők elfogadták, a vagyonfelügyelő az egyezséget ellenjegyezte.

[5] Az egyezségi megállapodás a következő:

[6] "A biztosított, elismert vagy nem vitatott és a nem biztosított, elismert vagy nem vitatott követeléssel rendelkező Hitelezők a vagyonfelügyelő által elismert követelésüket tőkeemelés keretében a társaság üzletrészévé alakítják az alábbiak szerint:

[7] A biztosított elismert vagy nem vitatott és a nem biztosított, elismert vagy nem vitatott követelések 1 000 000 Ft összeghatárig a 100 000 Ft-tal osztható részének 100%-a értékében tőkét emelnek a társaságban az általános matematikai kerekítés szabályai szerint, a fennmaradó összeget pedig a társaság tőketartalékába helyezik. (Példa: Követelés összege 865 000 Ft. Tőkeemelés: 800 000 Ft, tőketartalék 65 000 Ft.)

[8] A biztosított elismert vagy nem vitatott és nem biztosított, elismert vagy nem vitatott követelések 1 000 000 Ft feletti részének 30%-a értékében tőkét emelnek a társaságban az általános matematikai kerekítés szabályai szerint, míg a követelésük 70%-át a társaság tőketartalékába helyezik. (Példa: Követelés összege 2 637 000 Ft Tőkeemelés: 1 500 000 Ft, amely az alábbiak szerint került kiszámításra: 1 000 000 Ft 100%, 1 637 000 Ft 30%-a 491 000 Ft, a kerekítés szabályai szerint 500 000 Ft. Tőketartalék 1 137 000 Ft.)

[9] A csődegyezségi tárgyalás során a biztosított elismert vagy nem vitatott és a nem biztosított elismert vagy nem vitatott kategóriába tartozó hitelezők egyforma arányban részesednek az üzletrészekből, illetve egyforma arányban helyezik az e feletti követelésüket ázsióként a Társaság tőketartalékába."

[10] Az egyezségi megállapodás tételesen meghatározta hitelezőnként az üzletrész és a tőketartalék nagyságát, továbbá rendelkezett a vitatott igény vonatkozásában is a tőkeemelésről.

[11] Az elsőfokú bíróság végzésével az egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelmet elutasította és a csődeljárást megszüntette.

[12] Az adós, a vagyonfelügyelő és tizenkét hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a vagyonfelügyelő díja tekintetében megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság irányadó tényállásból levont jogi következtetése helytálló, osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a csődeljárás megszüntetését illetően. A Cstv. 19-21/B. §-ai alapján kifejtette, hogy a Cstv. lehetővé teszi a követelések gazdálkodó szervezetben részesedés megszerzésével való rendezését is, azonban sem az egyezség kényszeregyezség jellege, sem a tartozás ily módon történő rendezésének a lehetősége nem járhat a jóhiszemű joggyakorlás sérelmével.

[13] Azzal, hogy az egyezség elfogadására szavazó hitelezők olyan tartalmú egyezséget fogadtak el, mellyel a jelzálogjoggal és végrehajtási joggal terhelt ingatlant tehermentesítették, elvonták a követelés kielégítésének biztosítékául szolgáló fedezetet is. Ennek következtében a rangsorban az egyezséget támogató hitelezők előtt álló hitelezőket nagyobb veszteség érte, mint a rangsorban hátrább álló azokat a hitelezőket, akiknek a kielégítése egy végrehajtási vagy felszámolási eljárás során kétséges lenne. Ezekre a hitelezőkre tehát hátrányosabb az egyezség, mivel elveszítik az igényük kielégítésére szolgáló biztosítékukat.

[14] Az adós és a vagyonfelügyelő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A vagyonfelügyelő kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását, a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.

[15] Az adós kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal és a csődegyezség jóváhagyását, a csődeljárás befejezetté nyilvánítását, a vagyonfelügyelő díjának emelését. Állította, hogy jogszabálysértő a jogerős végzés, mert az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság megalapozatlanul fogadta el, abból helytelen jogkövetkeztetést vont le, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte [Pp. 206. § (1) bekezdés]; a Cstv. 20. § (1a) bekezdést tévesen értelmezte; a jogerős végzés tényállás helyett vélelmeken alapul; olyan cselekményeket minősít jóhiszemű joggyakorlásba ütközőnek, amelyeket a Cstv. kifejezetten megenged; tévedett, amikor elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a hitelezők követelése nem nyer 100%-os kielégítést.

[16] Akkor sem ütközne a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe az egyezség, ha az üzletrész értéke kisebb lenne a hitelező eredeti követelésénél. A csődeljárás célja éppen az adós reorganizációja, amely megvalósulása estén az adós üzletrészének értéke a reorganizációs programban kifejtettek szerint meghaladja a hitelezők követelését.