A Szegedi Törvényszék Mf.20969/2012/3. számú határozata kinevezés módosítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Komáromi Zoltán, Varga Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.97/2011/19., *Szegedi Törvényszék Mf.20969/2012/3.*, Kúria Mfv.10644/2012. (BH 2013.9.254), Kúria Mfv.10646/2012/4. (BH 2013.12.348, BH+ 2015.6.271)

***********

Szegedi Törvényszék

2.Mf.20.969/2012/3.

A Szegedi Törvényszék dr. Papp Róbert ügyvéd (...) által képviselt felperes neve .... sz. alatti lakos felperesnek - dr. képviselő által képviselt alperes neve ... sz. alatti székhelyű alperes ellen - kinevezés módosítás és egyéb iránt indított perében a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2012. március 21. napján kelt 4.M.97/2011/19. számú ítélete ellen a felperes 20. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1991. augusztus 1. napjától csoportvezető munkakörben a közigazgatási iroda létszámába kinevezett köztisztviselő volt, mérlegképes könyvelői szakképesítéssel rendelkezett.

A felperes munkáját jó ideig munkáltatója megelégedésére végezte, utolsó minősítésére 1998. október 6-án került sor, melyben összességében alkalmas minősítést kapott. Sok szempont alapján teljesítményét a munkáltató átlagosnak minősítette, de átlag felettinek értékelte szakmai ismeretét, ítélőképességét, pontosságát, szóbeli kifejezőkészségét, felelősségérzetét, szorgalmát, igyekezetét. Egyetlen szempont esetén sem minősítették átlag alattinak.

A felperes a 2001. évben és a 2002. év első felében sokat túlórázott, a másfél év alatt összegyűlt túlóráit az alperes két nap csúsztatással kompenzálta. A felperes 2002. június 28-tól október 17-ig keresőképtelen állományba került, ezen belül szeptember 23. és október 17. között a pszichiátriai gondozó tartotta táppénzen. Néhány nap munkavégzés után október 22-től újra keresőképtelenné vált november 4-ig. November 5. és 26. között szabadságát töltötte, majd ismét dolgozott november 27-től egy-két nap szabadság kivétele mellett.

Ettől az időponttól kezdve az alperes több jogellenes munkáltatói intézkedést tett a felperes irányába (pl. az illetménye -2 %-os eltérítése minősítés nélkül, egyoldalú kinevezésmódosítás okiratok nélkül, rendkívüli munkavégzésért járó jutalomból történő mellőzés, kötelező illetményemelés mellőzése).

A felperes 2004. január 5. és október 6. között alig végzett munkát, részben keresőképtelenség, részben szabadság miatt. A felperes a 2005. év első felében egy hétig volt táppénzen március hónapban, majd 2005. augusztus 1-től 7-ig, szeptember 12-től 25-ig és október 13-tól 19-ig volt keresőképtelen. Az adott évben szabadságot is igénybe vett.

Az alperes 2005 május 23. napján a hivatal 596 dolgozójából 518-at jutalomban részesített. A munkáltatói jogkört gyakorló jegyző 2005. május 17-én határozta meg a jutalmazás kereteit, feltételeit, melynek alapján az irodavezető feladata volt a jutalmazás mértékére javaslatot tenni annak figyelembevételével, hogy a ténylegesen munkát végzők részesüljenek jutalomban munkájuk értékelése alapján 0-150 %-os mértékben differenciáltan. A felperes jutalomban nem részesült.

Az alperes 2005. október 13. napján ismételten jutalom kifizetéséről döntött, melynek kapcsán az irodavezetők feladatává tette 0-150 %-ig terjedő differenciálás mellett a jutalmazottak személyére nézve javaslat tételét azzal, hogy csak a ténylegesen munkát végzők részesülhettek a juttatásban. 2005. október 20. napján a hivatal 592 dolgozójából 494 kapott jutalmat, a felperes nem volt a jutalmazottak között.

A felperes 2005. október végétől ismét pszichiátriai kezelésre szorult, a pszichiátriai gondozó 2005. október 26-tól december 30-ig tartotta táppénzen. A felperes 2006. január 2-tól február 28-ig háziorvosa igazolása alapján volt keresőképtelen állományban. A 2005. december 30-ig tartó keresőképtelenségét igazoló iratok leadásán túl személy1 nevű kolléganőjével egy aláírás nélküli papírdarabon közölte, hogy továbbra is keresőképtelen.

A felperes 2005. szeptember 30-án munkaügyi pert indított az alperessel szemben.

Az alperes 2006. január 25. napján a táppénzes állománnyal kapcsolatos együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt a felperes ellen fegyelmi eljárást indított, melyet február 13-án kiterjesztett a munkaköri leírásban foglalt feladatok nem teljesítésével.

Az alperes a 2006. április 4-én kelt 19050-17/2006. számú fegyelmi határozatával a felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A döntés alapjául az együttműködési kötelezettség elmulasztása szolgált, az indokolás szerint a kiterjesztett részben a felperes kötelezettségszegései nem olyan súlyosak, hogy fegyelmi felelősségre vonást indokoltak volna.

A felperes a 2005. szeptember 30-án indított munkaügyi perben többször módosított keresetében jelen per tárgyát képezően 435.000,- Ft összegű jutalom és ezen összeg kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Ezen összegből a Szegedi Munkaügyi Bíróság a 2009. április 22. napján kelt 4.M.1019/2005/84. számú ítéletével 15.000,- Ft jutalom és ezen összeg 2005. január 15. napjától számított kamata megfizetésére kötelezte az alperest, és ezt meghaladóan e körben a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a felperest az adott összegű jutalom nem a Ktv. 49/A. § (1) bekezdése alapján, hanem többletfeladat ellátásáért járó juttatásként illeti meg, mert a jutalom kifizetésének feltétele egy meghatározott feladat teljesítése volt, melynek a felperes eleget tett, jutalomban mégsem részesült. E körben a bíróság az alperes részéről rendeltetésellenes joggyakorlást állapított meg az összehasonlítható személyekre, azok teljes körben jutalmazott voltára, valamint a díjazott feladat ellátására tekintettel. A felperes által hivatkozott diszkrimináció megállapítását azért mellőzte, mert a felperes a bíróság felhívására a 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában felsorolt szempontok közül egyet sem tudott megnevezni. A fennmaradó 420.000,- Ft jutalom iránti igényt az elsőfokú bíróság azon indokkal utasította el, hogy az alperes mindkét esetben mérlegelési jogkörben hozott döntést, mely mögött nem állt többletfeladat teljesítés, így a döntéssel szemben a Ktv. 59. §-a alapján csak korlátozottan volt helye bírósághoz fordulni. Ennek kapcsán megállapította, hogy az alperes a döntés kialakítására vonatkozó szabályokat nem sértette meg, mert 0 % is meghatározható volt a differenciálás során. A rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálata körében megállapította, hogy a 2005. május 23-ai és október 23-ai jutalmazásból a hivatali dolgozók kb. 1/6-a maradt ki, továbbá a felperes nem tudta azt bizonyítani, hogy ezen személyeket valamilyen kizáró ok érintett. Mivel nagy számban voltak a felperessel azonos helyzetűek, ezért a rendeltetésellenes joggyakorlás nem vált bizonyítottá. Az elsőfokú bíróság a diszkriminációval kapcsolat álláspontját e két jutalomnál már külön nem ismételte meg.