BH 2010.1.6 A cselekvőképesség általános korlátozása helyett annak meghatározott ügycsoportokra szűkítése indokolt, ha az alperes - pszichés megbetegedése ellenére - más területeken az ügyeit önállóan képes ellátni [Pp. 14. §].

Az érettségizett, rokkant nyugdíjas alperes közel 20 évig adminisztrátorként, majd ügyintéző előadóként dolgozott. 1981 és 1984 között házas volt, jelenleg egyedül él a tulajdonát képező Sz., Cs. utca 13/B. szám alatti társasházi ingatlanban. Három további ingatlanban is rendelkezik résztulajdonosi jogosultsággal.

Az alperes a háztartását maga vezeti, tartja rendben, a mindennapi életvitel körében ügyei intézésére, saját érdekeinek felismerésére és képviseletére képes.

Az alperes ugyanakkor 1983 óta pszichiátriai kezelés alatt áll, halvány kóros jelentőségtulajdonítások, vonatkoztatások, mérgeztetéses gondolatok, hanghallások miatt. 2005. augusztusában háziorvosi beutalóval, karhatalmi segítséggel került sor kórházi, elmegyógyászati osztályon történő elhelyezésére, ahol megállapítást nyert, hogy paranoid skizofréniában szenved.

Az alperes 2005 októbere óta sorozatos kérelmekkel, bejelentésekkel fordult a városi ügyészséghez, melyekben azonnali intézkedést kért édesapja, F. J. ügyében, akit álláspontja szerint második felesége nem lát el megfelelően, akár az élete is veszélyben lehet. A nyomozó hatóság adatgyűjtést folytatott, majd megállapította, hogy a bejelentések és a kérelmek alaptalanok.

2006 márciusától az alperes napi rendszerességgel újabb és újabb beadványokat nyújtott be a megyei főügyészséghez, a korábbiakhoz hasonló tartalommal, illetve bejelentéseiben kérte a 2000-ben elhunyt nagymamája halála körülményeinek kivizsgálását is. A beadványokban több ember, köztük édesapja, sőt saját maga hasonmásairól is említést tett, kérve, hogy e hasonmások személyét az ügyészség állapítsa meg, búvóhelyüket derítse fel.

A felperes módosított keresetében az alperes cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a perben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, ennek során két szakértő kirendelésére is sor került. Dr. Cs. P. igazságügyi ideg- elmegyógyász és addiktológus szakértő szakvéleményében megállapította, hogy az alperesnél az idült, tudathasadásos elmebetegség téboly tudattartalmakkal jellemzett formája áll fenn, és ezért az alperesnek - pszichés állapota miatt - az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik.

Az alperesi ügygondnok kérelmére kirendelt újabb elmeorvosszakértő, dr. D. H. megállapította, hogy az alperes gondolkodását tartalmilag vonatkoztatásos, megfi­gyeltetéses, mérgeztetéses, perzekútoros, bántalmaztatásos, meggyilkoltatásos, bizarr paranoid téveszmék jellemzik. Realitáskontrollja sérült, paranoid téveszmék emlékezetét, a rövid és hosszú távú memóriát, magatartását és viselkedését az élet szinte minden területén befolyásolják és meghatározzák. Pszichotikus állapota miatt potenciálisan önmagára és környezetére is veszélyessé válhat. A szakértő megállapította, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan általános jelleggel, nagymértékben csökkent.

Az igazságügyi elmeorvosszakértők - végkövetkeztetésben részben eltérő - véleménye megegyezett abban, hogy az alperes olyan pszichés betegséggel rendelkezik, amely kihat belátási képességére.

Dr. D. H. igazságügyi elmeorvosszakértő szakvéleményében utalt arra, hogy az alperes átlagos felfogású, alakilag ép gondolkodású. Ezt az elsőfokú bíróság szerint az alperes személyes meghallgatása is alátámasztotta, aki a tárgyaláson elmondta, hogy érzése szerint a belátási képessége teljes, képes tettei következményeit felmérni. Saját maga gondoskodik ellátásáról, ügyeit egyedül intézi. Állította, hogy inkább ő az, aki segíteni szokott másoknak, pl. idős asszonyoknak és fiataloknak is.

Az alperes által meghallgatni kért érdektelen tanúk, B. I. és H. J. V., akik évek óta közeli ismerősei az alperesnek, egybehangzóan vallották, hogy álláspontjuk szerint az alperes egészséges, ügyeit megfelelően intézi, lakókörnyezetét kifogástalanul rendben tartja. A tanúk az alperesnél betegségre utaló jeleket nem észleltek, H. J. V. az alperes egyedüli hibájaként perlekedő hajlamát jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság az eset összes körülményét mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a mindkét szakértő által - lényegében azonos tünetegyüttessel leírt - alperesi pszichés megbetegedés az alperes belátási képességét nem zárja ki, csupán tartósan, nagymértékben csökkenti. Ezért az alperest - általános jelleggel - cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, azzal, hogy a kötelező felülvizsgálat időpontja 2009. november 27. Intézkedett a gondnokság alá helyezés tényének az alperesi ingatlanokon történő feljegyzése, illetve a cselekvőképesség általános jellegű korlátozásának a gondnokoltak névjegyzékébe történő bejegyzése iránt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezése mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy a perben kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértő, dr. D. H. is megállapította, hogy az alperes a mindennapi életben rendezetten él, magát ellátni képes, minden vonatkozásban tájékozott, átlagos felfogású, alakilag ép gondolkodású. Esetében ezért a gondnokság alá helyezés feltételei nem állnak fenn.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.