A Kúria Pfv.20350/2013/6. számú precedensképes határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

A határozat elvi tartalma:

A házastársak közös tulajdonában lévő volt házastársi közös lakás használatának rendezésénél - az objektív és szubjektív oszthatóság vizsgálata körében - irányadó szempontok.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék Pf.20944/2010/3., Kúria P.20878/2009., Budaörsi Járásbíróság P.20878/2009/87., Budapest Környéki Törvényszék Pf.23873/2011/29., *Kúria Pfv.20350/2013/6.* (BH+ 2014.7.307)

***********

Pfv.II.20.350/2013/6.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Budaörsi Városi Bíróságon 10.P.20.878/2009. számon megindított és a Budakörnyéki Törvényszék 1.Pf.23.873/2011/29. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 109. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek házasságából 2005. június 16-án T., 2006. szeptember 23-án pedig Á. utónevű gyermekek születtek. A peres felek az együttélést a Sz., D. utcai ingatlanban kezdték meg, mely eredetileg az alperes kizárólagos tulajdonát képezte. Utóbb az ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségét a felperes vétel jogcímén megszerezte.

A felek házassága kezdetben harmonikus volt, azonban 2006-tól kezdődően fokozatosan megromlott, ennek alapvetően anyagi természetű oka volt. Életközösségük 2009 áprilisában végleg megszűnt. Ezt követően a házastársi közös lakást megosztva használták, az elsőfokú eljárás időszakában oly módon, hogy az ingatlan két külön bejáratú szobájából az egyiket a felek két kiskorú gyermeke, a másikat a felperes előző házasságából származó Ta. utónevű gyermeke használta, ugyanakkor a felek közösen használták a nappalit, ahol egy függöny segítségével alakítottak ki önálló lakrészeket maguknak.

A peres eljárás megkezdését követően a felek között a viszony elmérgesedett, több ízben feljelentették egymást különböző hatóságok előtt.

A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, mindkét gyermek nála történő elhelyezését, az alperes kötelezését a mindenkori havi nettó jövedelme 20-20 %-ának, de legalább havi 50.000-50.000 forintnak a megfizetésére gyermektartásdíj címén, 2009. február 2-tól kezdődően. Az alperes és a gyermekek kapcsolattartását a családsegítő szolgálat munkatársa jelenlétében kérte szabályozni. Kezdetben osztott lakáshasználatot kért, majd utóbb az utolsó közös lakás kizárólagos használatára tartott igényt. Álláspontja szerint ugyanis a közös tulajdonú ingatlan osztott használatra sem beosztásánál fogva, sem szubjektív okok miatt nem alkalmas. A felperes álláspontja szerint, mivel az alperesnek felnőtt gyermekei vannak, ők meg tudnák oldani édesapjuk elhelyezését.

A felperes arra is hivatkozott, hogy a per folyamatában az alperes pszichés állapota megromlott, melynek következtében gyakran inadekváltan és agresszívan viselkedik, összefüggéstelen kommunikációja sokszor félelmet kelt a felperesben és a gyermekekben.

Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte. Viszontkeresetében kérte a gyermekek nála történő elhelyezését, nem ellenezte a bírói gyakorlatnak megfelelő felperesi kapcsolattartást. Az utolsó közös lakás osztott használatát kérte azzal, hogy a bíróság jogosítsa fel az alperest a fürdőszoba melletti szoba kizárólagos használatára. Gyermektartásdíjat is igényelt a felperestől, ennek összegét azonban nem jelölte meg.

Az alperes vitatta a felperes azon tényállításait, mely szerint agresszíven viselkedne, illetve pszichés állapota megromlott volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. A T. és Á. utónevű gyermekeket a felperesi édesanya nevelésébe és gondozásába helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a gyermekek tartására 2009. május 1-től 2011. április 30-ig gyermekenként havi 11.500-11.500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, 2011. május 1-től kezdődően pedig a mindenkori havi nettó jövedelmének 20-20 %-át elérő, de gyermekenként minimum 25.000 forint gyermektartásdíjat. Megállapította, hogy az alperesnek 2011. április 30-ig 552.000 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, melynek 15 napon belüli megfizetésére kötelezte az alperest. Biztosította az alperes elvitelre is kiterjedő kapcsolattartási jogát, amit részletesen szabályozott.

Az elsőfokú bíróság a felek utolsó közös lakását képező Sz., D. utcai ingatlan osztott használatát "állapította meg" oly módon, hogy a felperes által 8/F/1. szám alatt az iratokhoz csatolt vázrajz szerinti fürdőszoba melletti I. számmal jelzett szoba kizárólagos használatára a felperest, míg a II. számú szoba kizárólagos használatára az alperest jogosította fel azzal, hogy a felek a további helyiségeket közösen használhatják.

Az elsőfokú bíróság a fentieket meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a gyermekelhelyezéssel összefüggésben igazságügyi pszichológus szakértőt rendelt ki. Sz. N. M. szakértő a véleményében rögzítette, hogy a felperes gyermeknevelési képessége az átlagosnál kismértékben gyengébb, az alperes gyermeknevelési képessége pedig az átlagosnál gyengébb. A szakértő nevelési alkalmasságot kizáró személyiségjegyeket egyik szülő esetében sem talált, összességében azonban arra a következtetésre jutott, hogy az édesanya gyermeknevelési képessége jobbnak mondható. Megállapította ugyanakkor, hogy a felperes a gyermekeket érzelmileg az alperessel szembe állítja, kapcsolatukat akadályozza. T. érzelmileg jobban kötődik az édesanyjához, Á. ugyanakkor mindkét szülőhöz kötődik érzelmileg, édesanyjához valamivel erősebb mértékben.

Az elsőfokú bíróság a gyermekelhelyezésre vonatkozó döntését elsődlegesen a pszichológus szakértői véleményben foglaltakra alapította. Ennek tükrében nem látta indokoltnak a kapcsolattartás felperesi kereset szerinti korlátozását, mivel álláspontja szerint a felperes az alperes pszichés állapotának megromlását az eljárás során nem bizonyította. A felperes ugyan a per során csatolta a dr. P. A. által kiállított ambuláns lapot, mely szerint az alperes vonatkozásában alkalmazkodási zavarok állapíthatók meg, ebből azonban az elsőfokú bíróság szerint nem következik az alperes pszichés állapotának megromlása. A házassági bontóper alatt a felek között elmérgesedett viszony, viták sem adnak alapot arra, hogy a bírói gyakorlatnál szűkebb körű kapcsolattartás kerüljön szabályozásra. A perben a felperes nem bizonyította, hogy az alperes a kiskorú gyermekeket bántalmazza vagy veszélyezteti, ezért az elsőfokú bíróság az alperes részére a felperesi kérelemben foglaltak szerinti, korlátozásoktól mentes kapcsolattartást biztosított.

A lakáshasználatra vonatkozóan az elsőfokú bíróság a beszerzett környezettanulmány, valamint a felperes által 8/F/1. szám alatt csatolt vázrajz alapján megállapította, hogy a felek utolsó közös, százhalombattai lakása objektív szempontból megosztható, mivel az ingatlan két külön bejáratú szobával rendelkezik, és a felek között kialakult feszült viszony, viták ellenére sem állapítható meg a lakás szubjektív oszthatatlansága. Ezt a perben meghallgatott tanúk vallomása nem támasztotta alá. Kétségtelen, hogy a felek különböző rendőrségi- és más hatósági eljárásokat indítottak egymással szemben, azonban - előadásuk szerint - ezen eljárások megszüntetésre kerültek, illetve az elsőfokú eljárás időszakában még nem fejeződtek be. Olyan tény, körülmény tehát az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem nyert bizonyítást, amelynek alapján ki lehetne mondani, hogy a perbeli ingatlan szubjektív okokból osztott használatra nem alkalmas.