BH+ 2003.10.486 Nem kizárólagos joghatóság esetén a per külföldön történt megindítása és a perfüggőség beállta után a magyar bíróság az előtte később indult pert megszünteti [1979. évi 13. tvr. 65. §, Pp. 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont].

Az elsőfokú bíróság a végzésével a felperes keresetlevelét elutasította. A végzésének indokolása szerint az alperes igazolta, hogy a házassági bontópert Romániában, a M.-i Városi Bíróságnál már a felperes keresetének benyújtását megelőzően, 1999. május 10-én megindította. Figyelemmel arra, hogy a felek között ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt a per már folyamatban van, a bíróság a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d/ pontja alapján a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Az elsőfokú végzés ellen a felperes fellebbezéssel élt annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására való utasítása iránt, arra való hivatkozással, hogy "nem áll módjában kilométereket utazni Romániába, ahol a személyes tapasztalatai és információi alapján csak elméletileg van gyermekvédelem". Egyben részletes előadást tett a házasság megromlásának okaira, az életközösség megszakadásának a körülményeire és arra vonatkozóan, hogy az alperes Romániába való eltávozása óta miként neveli a házasságukból született két kiskorú gyermeket.

A másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes a fellebbezésében maga sem vitatta azt, hogy a keresetlevelének a D.-i Városi Bírósághoz 2000. március 6-án történő benyújtása előtt a jelen per alperese Romániában már 1999. szeptemberében megindította ellene a házasság felbontása iránti eljárást. A per adatai szerint mind a felperes, mind pedig az alperes kettős: román és magyar állampolgár, ezért a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a polgári, családi és bűnügyi jogsegély tárgyában Bukarestben, 1958. október 7. napján aláírt szerződést kihirdető 1959. évi 19. sz. törvényerejű rendelet 24. cikke alapján a bontóperre mindkét Szerződő Fél bíróságának van joghatósága, a 45. cikkének első bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az egyik Szerződő Fél igazságügyi hatósága vagy gyámhatósága által nem vagyonjogi ügyben hozott jogerős határozatot a másik Szerződő Fél területén minden külön eljárás nélkül el kell ismerni, míg a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. sz. törvényerejű rendelet 65. §-a kimondja, hogy ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt külföldi bíróság vagy más hatóság előtt olyan eljárás folyik, amelyben a határozat a törvényerejű rendelet értelmében Magyarországon érvényesnek és végrehajthatónak ismerhető el, a magyar bíróság vagy más hatóság az előtte utóbb megindított eljárást megszüntetheti, illetve a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Romániában előbb megindított eljárásra tekintettel a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.

A jogerős végzés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt mindkét fokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezése és a perben eljárt bíróságoknak az érdemi eljárás lefolytatására való utasítása iránt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

Az alperes a Romániában, a felperes pedig a Magyarországon előterjesztett keresetében a felek 1987. október 24-én Romániában, M.-en kötött házasságának a felbontását, valamint a felek házasságából 1988. szeptember 20-án született B. I. és az 1991. november 27-én született Tamás utónevű közös kiskorú gyermekek nála történő elhelyezését kérte.