BH 2001.8.368 A védjegyjogosult a védjegybitorlásból eredő követeléseit engedményezheti, az engedményes pedig jogosult a védjegybitorlás miatt saját nevében fellépni [1997. évi XI. tv (a továbbiakban: Vt.) 12. §, 16. §, 19. § (1) bek., 22 §, 27. § (2) bek., 29. § (1)-(2) bek., 95. § (2)-(3) bek., Ptk. 207. § (1) bek., 328. § (1), (2), (4) bek., Pp. 156. § (1) bek.].

A Levi Strauss Co. (USA) a jogosultja a 115693, 118626, 120234, 120235, 120237, 127187, 127188, 127851, 130239 és 137351 lajstromszámú védjegyeknek, amelyek a 25. áruosztályba sorolt ruházati cikkekre állnak oltalom alatt. A Budapesti 1. számú Vámhivatal 1998. április 30-án kelt értesítése szerint az alperes részére érkezett 1240 db Levi Strauss farmernadrágot közvetlen vámfelügyelet alá vette. A védjegyjogosult által alapított felperes 1998. május 14-én benyújtott keresetében a védjegybitorlás megtörténtének megállapítását és egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte, egyben kérte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel rendelje el a termékek lefoglalását.

Az elsőfokú bíróság végzésével a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése és a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv (a továbbiakban: Vt.) 95. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a Vt. 12. és 16. §-ára figyelemmel a kérelemnek helyt adva elrendelte a közvetlen vámfelügyelet alá vett 1240 db "LEVIS 501" megjelölésű farmernadrág lefoglalását, amellyel egyidejűleg felhívta a felperest 1 000 000 forint biztosítékként való letétbe helyezésére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a védjegybitorlás valószínűsítése alapján helytállóan kérte a felperes a bitorló termékek lefoglalását, és arányosítva az intézkedéssel elérhető előnyt az intézkedés által okozott kárral, állapította meg a biztosíték összegét.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezett, és tartalmilag kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását, illetve magának a pernek a megszüntetését. Az alperes fellebbezési álláspontja szerint a felperes, miután nem jogosultja és nem bejegyzett használója a perbeli védjegyeknek, védjegybitorlás iránt nem jogosult pert sem indítani, és ezt a jogát a becsatolt, engedményezésnek nevezett okirat sem támasztja alá. A védjegybitorlás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló igény ugyanis nem engedményezhető, illetve a perbeli okirat az anyagi jogot nem is engedményezte, csak a magyar polgári eljárási jogban nem engedélyezett perbizományt kapott a felperes. Álláspontja szerint védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult által érvényesíthető követelések mindaddig engedményezhető anyagi jogként nem léteznek, amíg azokat a bíróság meg nem ítéli. Azt is előadta, hogy a védjegyjogosult mint engedményező nem értesítette az alperest az engedményezésről. Perindítási jogosultság hiányában ezért nemhogy ideiglenes intézkedésnek nincs helye, hanem a pert kell a Pp. 130. §-ának g) pontja alapján megszüntetni. Érdemben is vitatta az ideiglenes intézkedés meghozatalának feltételeit, állítva, hogy az ideiglenes intézkedés miatt mintegy 5 millió forint kára keletkezik. Azzal is érvelt, hogy az ideiglenes intézkedés meggátolta őt abban, hogy a sérelmes helyzetet az áru visszaküldésével vagy más országban való értékesítésével elhárítsa.

A felperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, vitatva az alperes fellebbezési álláspontjának helyességét.

A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan döntött az ideiglenes intézkedés meghozatala felől.

Az alperesnek a felperes perlési jogosultsága, a perbeli legitimáció hiányára való hivatkozása téves. A nem vitás tényállás szerint a perbeli védjegyek jogosultja egy amerikai székhelyű cég, és az általa alapított magyarországi cég, a felperes javára a védjegyek használatára való jogosultság a védjegylajstromba bejegyzésre nem került.

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 27. §-ának (2) bekezdése alapján a védjegybitorlás miatt a védjegyjogosult, illetve a Vt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint a bejelentő, míg a (2) bekezdés alapján a védjegylajstromba bejegyzett használó léphet fel saját nevében. A Vt. tehát meghatározza azok körét, akik a védjegybitorlásból eredő jogokat a bitorlóval szemben érvényesíthetik. A Vt. fenti szabályai azonban nem olyan kógens rendelkezések, amelyek kizárnák azt, hogy adott esetben más is jogosultként lépjen fel a bitorlóval szemben.