A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21056/2011/6. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Pfv.II.21.056/2011/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Szolnoki Városi Bíróságon 8.P.21.862/2009. számon megindított és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.21.313/2010/6. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen az alperes részéről 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak. Életközösségük 1977-ben szűnt meg, házasságukat a bíróság 1979. július 24-én jogerős ítéletével felbontotta.

A házastársak utolsó közös lakása a Sz, M. K.út . szám alatti ingatlan volt, amely 1/2-1/2 arányban áll közös tulajdonukban. Ezt a lakást a házasság felbontásáról rendelkező ítélet a felperes kizárólagos használatába adta és kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt ingóságaitól kiürítve bocsássa az egy szobás ingatlant a felperes használatába.

A perbeli ingatlant a házasfelek 1968-ban vásárolták meg 90.100 forint vételárért. A vétel során 13.515 forintot kellett kifizetniük. A hátralék teljesítése érdekében az O. Takarékpénztártól 76.585 forint kölcsönt vettek igénybe, ebből az életközösség megszűnéséig együttesen 24.327 forintot törlesztettek, az életközösség megszakadását követően a fennmaradó 52.258 forint hátralékot a felperes egyedül fizette meg, az utolsó törlesztő részlet kifizetésére 1991. január 31-én került sor.

Az ingatlan jelenlegi, beköltözhető forgalmi értéke 5.000.000 forint. Az életközösség megszűnése óta a felperes az ingatlanon értéknövelő beruházásokat hajtott végre, melyek a forgalmi értéken belül mintegy 35%-ot képviselnek.

A lakás használati díját a perben kirendelt ingatlanforgalmi szakértő határozta meg az 1977. és 2010. közötti időszakra vonatkozóan, az elsőfokú ítélet második oldalán részletezettek szerint.

A M. K.úti ingatlanon kívül a peres felek házastársi vagyonközösségéhez tartozik egy Sz.i 2153. hrsz-ú zártkerti ingatlan is, amely a felek közös tulajdona, azonban az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdonát képezi. Az ingatlan jelenlegi forgalmi 350.000 forint.

A felperes keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását akként, hogy a Sz, M. K.út . szám alatti ingatlan tekintetében az alperes tulajdoni hányadát magához kívánta váltani, ugyanakkor nem ellenezte, hogy a Sz.i zártkerti ingatlan az alperes kizárólagos tulajdonába kerüljön, illetve maradjon.

A felperes számításai szerint a M. K.úti ingatlan 90.100 forintos vételárából a 13.515 forint önerő és a 24.327 forint kölcsöntörlesztés közös beruházás volt, míg az 52.258 forint további kölcsönt kizárólag a felperes teljesítette, így a vételárból 71.179 forint, azaz 79/100 rész számolható el a felperes és 18.921 forint, azaz 21/100 rész az alperes javára. Ez a jelenlegi 5.000.000 forintos beköltözhető forgalmi érték 21/100 része, azaz 1.050.000 forint. Ebből azonban levonásba kell helyezni a Sz.i zártkerti ingatlan 350.000 forintos forgalmi értékének felét, tehát 175.000 forintot, ezért az alperest házassági vagyonközösség megszüntetése címén 875.000 forint megváltási ár illeti meg.

A felperes az eljárás során kijelentette, hogy a lakásban az életközösségük megszakadását követően végrehajtott beruházásainak értéknövelő hatását elszámolni nem kívánja az alperessel szemben és a felajánlott összegen felül további megváltási ár fizetésére nem képes.

Az alperes a házastársi közös vagyon megosztását nem ellenezte akként, hogy a lakás a felperes kizárólagos tulajdonába kerüljön, míg az alperesi kizárólagos tulajdonában maradjon a Sz.i zártkerti ingatlan. Beszámítási kifogást terjesztett elő a lakásingatlan többlethasználati díja vonatkozásában a felperes által kizárólagosan teljesített kölcsön törlesztő részletek mértékéig. A beszámítási kifogása alapján - számítása szerint - 2.325.000 forint megváltási árra tarthat igényt a felperestől.

Az alperesi ellenkérelemmel kapcsolatban a felperes úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint az alperes többlethasználati díj iránti igénye elévült, amit beszámítás útján sem érvényesíthet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A bizonyítási eljárás során a felek egyezően adták elő, hogy csak a jelen pert megelőző peren kívüli egyeztetések során merült fel a felperes részéről a felvett kölcsön törlesztésével kapcsolatos, alperes részéről pedig többlethasználati díjra vonatkozó igény. Az ugyanakkor a peres felek között nem volt vitás, hogy a lakás vételárából az önerőt közösen fizették meg és a felvett kölcsönből is közösen törlesztettek 24.327 forintot, majd a felperes kizárólagosan fizetett meg további 52.258 forint kölcsönt. A peres felek között ugyancsak nem volt vitás a házassági vagyonközösségükhöz tartozó ingatlanok jelenlegi beköltözhető forgalmi értéke, ami a lakásingatlan esetében 5.000.000 forint, a zártkerti ingatlan vonatkozásában pedig 350.000 forint. A perben a felperes igazolta, hogy az általa teljesíteni vállalt 875.000 forint értékkülönbözet megfizetésére teljesítőképes.

Az elsőfokú bíróság az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján állapította meg a lakásingatlan használati díját 1977-től kezdődően, amit a peres felek nem vitattak és az elsőfokú bíróság is aggálytalannak ítélt. A szakértő a szakvéleményében utalt arra, hogy a felperes által elvégzett beruházások az ingatlan jelenlegi, beköltözhető forgalmi értékében hozzávetőlegesen 35%-os arányt képviselnek, ennek kimunkálása azonban nem volt a feladata.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek a perbeli lakásingatlan tulajdonjogát még a házassági életközösség fennállása alatt megszerezték, amikor tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Ezen a tényen nem változtatott, hogy a kölcsön törlesztésére a későbbiekben milyen módon került sor.

Az elsőfokú bíróság szerint a közösen felvett kölcsönt az életközösség megszakadását követően is egymás között egyenlő arányban kellett volna a peres feleknek teljesíteniük. Ennek hiányában a felperes alappal követelhette, hogy az alperes térítse meg részére az általa törlesztett részletek fele összegét, ez azonban kötelmi igény, amely a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint öt év alatt elévült, az elévült igényt pedig a felperes jelen perben az alperessel szemben már nem érvényesíthette.

Más a helyzet a felek ingatlanvagyonával kapcsolatban. A Csjt.31. § (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. E per megindítására a jogszabály nem szab határidőt, így a felperes jogosult volt az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérni a házastársi közös vagyon megosztása iránti jelen perben.