BH 2005.1.21 I. Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre [Ptk. 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1) bek.].

II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 112-113. §, 193. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes és a felperes között 2002. augusztus 17. napján kötött gépjármű adásvételi szerződés, valamint az I. és a II. r. alperes között 2002. szeptember 5-én létrejött vételi jog, elidegenítési és terhelési tilalom kikötésére vonatkozó megállapodás érvénytelen. A bíróság az I. r. alperest a Peugeot típusú gépjármű, a II. r. alperest pedig a gépjármű törzskönyvének a kiadására kötelezte. A felperest 3 500 000 Ft és kamataiban marasztalta az I. r. alperes javára, akit viszont havi 140 000 Ft használati díj megfizetésére kötelezett. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes 2002. április 23-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll, törvényes képviselője a felszámoló. A felperes volt üzletvezetője által 2002. szeptember 5-én a perbeli gépjármű értékesítésére kötött szerződés a Ptk. 221. § (1) bek., illetve 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, ezért a Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében az eredeti állapotot kellett helyreállítani. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes vételár-visszafizetési kötelezettségét nem érinti, hogy nevében álképviselő járt el, a visszafizetendő vételár nem minősül kárnak, az a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként jár vissza.

A másodfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével, azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy megállapította, a felperest a pénzfizetési, az I. r. alperest a gépjármű kiadásának kötelezettsége egyidejűleg terheli. A másodfokú bíróság a felperes jogi érvelését nem fogadta el. Álláspontja szerint a felperest attól függetlenül terheli a vételár visszafizetésének a kötelezettsége, hogy az álképviselő az I. r. alperestől felvett vételárat átadta-e a felperesnek. Amennyiben nem, erre a Ptk. 221. §-ának (2) bekezdése alapján lesz kötelezhető. A felek által kötött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, ennek jogkövetkezményeként az I. r. alperes köteles a gépjárművet a felperes birtokába adni, a felperes pedig ezzel egy időben annak vételárát megfizetni.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával a 3 500 000 Ft és ennek kamataira vonatkozó marasztalásának mellőzését kérte. A jogszabálysértést a Ptk. 221. §-ának és 237. §-ának megsértésében jelölte meg. A helyes jogi álláspont szerint az álképviselő eljárása folytán nem jött létre szerződés az I. r. alperes és a felperes között. A létre nem jött szerződés alapján a felperes birtokából kikerült vagyontárgyat az I. r. alperes köteles kiadni. Attól függetlenül azonban, hogy a szerződés semmis, vagy létre nem jött szerződésnek minősül-e, a feleknek azt kell kiadniuk az eredeti állapot helyreállítása folytán, amihez hozzájutottak, tehát a kapott szolgáltatásokat. A felperes nem kötelezhető olyan szolgáltatás visszafizetésére, amelyet nem ő kapott meg. Hivatkozott a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében írt általános jogelv megsértésére is, mert az I. r. alperesnek tudnia kellett a cégjegyzékből, hogy a vele szerződő félnek képviseleti jogosultsága nincsen. A Ptk. 221. §-a szerint az álképviselő kártérítési felelőssége az általa kötött szerződés alapján a vele szerződő féllel, tehát az I. r. alperessel szemben áll fenn.

Az I. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az álképviselő által kötött szerződés jogszabályba ütközik, tehát semmis. Az eredeti állapot helyreállítása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy a másik szerződő fél által nyújtott szolgáltatást ki vette át, illetve a pénz befolyt-e az álképviselt eladó számlájára. Arra is hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a kereseti követelés jogcímének megváltoztatását jelenti, amelyre nincsen törvényes lehetőség.